Az idő előrehaladtával a falak egyre inkább eltolódtak egymástól, és a falon való minimális átlépést a rendszer már nem büntette úgy, mint a Kádár-korszak korai éveiben, vagy mint a Rákosi-korszakban – elemzi az 80-as évek második felének hazai újságírását Sz. Nagy Gábor történész.
Gyóni Gábor történész szerint az orosz történelem hasonlóan alakult volna Lenin nélkül is, aki személyesen felelős milliók haláláért, de fellépésének pozitív hatásai is voltak. A cikkből kiderül, miért juthattak hatalomra a bolsevikok, a németek pénzelték-e Lenint, és milyen szerepet játszottak magyar vöröskatonák a cári család lemészárlásában.
Akik a rádió mellett figyelték 1956-ban az amerikaiakat, alighanem úgy látják, ahogy én is, hogy Amerika, a csodák földje, a világ ura, a múlt században kétszer csapott be, illetve hagyott cserben minket.
A mi tüntetgetőink, kordonkodóink valójában hasznos idióták. Furcsán néz ki ugyanis, hogy a nyugati liberális lapokban egyik nap az orbáni diktatúra miatt hullatnak krokodilkönnyeket, másnap pedig diadalittasan számolnak be arról, hogy milyen hatalmas tüntetés rengette meg Orbán birodalmát.
A Népszabadság 1988. május 23-i száma tényszerűen közölte: „Újraválasztották az MSZMP vezető szerveit. A párt elnöke Kádár János, főtitkára Grósz Károly.” A tájékozatlanabb hírfogyasztóknak talán első blikkre fel sem tűnt, hogy Kádár János, a párt főtitkára megbukott, az MSZMP országos pártértekezletén leváltották, utóda az erős munkásbázissal bíró megye, Borsod-Abaúj-Zemplén egykori első titkára lett. És ezzel lezárult egy időszak, amely 1957 óta tartott: a Kádár-korszak.
Kapaszkodjunk meg: Európában hangzott el a förtelmes mondat. Sőt ami még fájóbb: a kontinens kellős közepén, Magyarországon harsogta ezt olyan politikus, akit korábban megválasztottak felelős pozícióba.
Az biztosra vehető, hogy Berlinben, Párizsban, Washintonban, New Yorkban politikusok szólaltak volna meg, s felpörgött volna a hisztériakeltés a világsajtóban. Most Brüsszelben kirobbant a csend.
Tőkés László a 33. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor zárónapján emlékeztetett: ilyen "könyörtelen kényszerhelyzet" volt a kommunista falurombolás idején, amikor "Románia népe és kétszeres elnyomást szenvedő magyarsága" nemet mondott az ateista-kommunista-nacionalista zsarnokságra.
Amíg a magyar kisebbség totális - nyelvi, oktatási, állampolgársági - jogfosztásának Ukrajnában nem vetnek véget, addig Magyarországnak nincs más eszköze, mint Ukrajna EU-s és NATO csatlakozásának az akadályozása, másképp nem tudja megvédeni a kárpátaljai magyar kisebbséget.
A francia fővárosban 1900 és 1924 után harmadszor rendeznek nyári ötkarikás játékokat. Franciaországban 1924-ben Chamonix, 1968-ban Grenoble, 1992-ben Albertville volt téli olimpia házigazdája.
Kapaszkodjunk meg: Európában hangzott el a förtelmes mondat. Sőt ami még fájóbb: a kontinens kellős közepén, Magyarországon harsogta ezt olyan politikus, akit korábban megválasztottak felelős pozícióba.
Az biztosra vehető, hogy Berlinben, Párizsban, Washintonban, New Yorkban politikusok szólaltak volna meg, s felpörgött volna a hisztériakeltés a világsajtóban. Most Brüsszelben kirobbant a csend.
