Orseolo Péter és Salamon király: az áruló vezetők két történelmi prototípusa
A magyar történelemben sajnos bőven van példa árulókra. Nem csoda, hogy Magyar Péter (sajtója) mostanság állandóan csuklik.
2025. szeptember 18. 05:34
Az augusztus 20-i tűzijáték után a teljes baloldali-liberális sajtó kiakadt azon, hogy az egyébként a tavalyi narratívát (honfoglalás) időrendben követő történetmesélésben volt egy Péter nevű alak: Orseolo, Szent István királyunk unokaöccse, Imre herceg halála után örököse. Ez a Péter a Gesta Hungarorum szerint nyíltan szembefordult az ország érdekeivel: „valamennyi birót, tekintetes urat, századost, országnagyot és méltóságot németekből és olaszokból teszek, és Magyarország földjét idegenekkel töltve be a németeknek adom birodalmúl.” (Lehet persze, hogy nem mondta ki, csak így tett.)
Nos, a magyar történelemben sajnos bőven van példa árulókra – olyan húsvér Geréb Dezsőkre és Hegedűs hadnagyokra, akik egész történelmi korszakok képét határozták meg. Ilyen lett volna Orseolo Péter is, ha az akkori főurak ezt idejében meg nem akadályozzák – mindenesetre még így is évszázadokra sikerült megalapoznia a Német-Római császárság területi igényeit Magyarországon…
Orseolo mondhatni az árulók klasszikus sorsát szenvedte el: miután Vazul fia, a későbbi András király elfogta és – a kor kegyetlen szokásai szerint – megvakíttatta, dicstelenül fejezte be földi pályafutását. Történelmünk azóta is az egyik legrosszabb megítélésű magyar királyként tartja számon.
Vannak azonban olyan árulók is, akik megbánták tettüket, korlátozták jogos vagy jogtalan, de az ország szempontjából mindenképp ártalmas ambícióikat, változtattak féktelen életvitelükön.
Ilyen volt a szintén német függésbe sodródott Salamon királyunk is, Szent László nagy ellenfele, akiről Surján László, a KDNP tiszteletbeli elnöke emlékezett meg nemrég az MKDSZ honlapján. Az ő lelkében lezajlott fordulatot így adja vissza a Képes Krónika legendája: „A sok viszontagság megtörte, meglátogatta a Szentlélek: a viszontagságok nem keményítették meg még jobban, nem hadakozott tovább szabad akarattal Isten igaz ítélete ellen, de megérezte a korholó Isten nagy irgalmú kezét, felnyögött tetteinek emlékezetétől, és amennyire igaz emberi ítélettel elgondolható, bánatos szívvel vezekelt, hogy elégtételt adjon bűneiért. Szerencsés kénytelenség, mely a jobbra hajt: mert bizonnyal igaz, hogy akit a világ gyűlöl, azt szereti Isten. Salamon király nemes teste királyi gyönyörűségben nevelkedett: most megtörve fekszik a porban és hamuban; és aki előbb ideigtartó javakért küzdött, most csupán a mennyeiekre törekszik. Életének minden idejét ugyanis zarándoklásban, imádságban, böjtben, virrasztásban, fáradozásban és ájtatosságban végezte. Kálmán király idejében egyszer Magyarországon is látták, de nyomban eltűnt, és soha többé nem mutatkozott. Polában, Istria városában távozott el a világtól az Úrhoz, ott is van eltemetve.”
Ez a történet jól mutatja, hogy az embernek még a legnagyobb hatalmi delíriumban is szabad akarata van. Választhatja a lemondást egy nála alkalmasabb, elismertebb, reálisabb vízióval bíró vetélytárs számára a nemzet érdekében. És akkor ha nem is uralkodóként, de bölcsként, szentként maradhat meg a nemzeti emlékezetben.
Sajnos a história példatára azt is megmutatja, hogy egy ponton túl már nagyon kevesen tudnak visszafordulni az árulás magasra csábító, de általában a történelem pöcegödrébe vezető útjáról, mint a néhai Salamon király. Orseolo Péter sem tudott.
Bódis László hangsúlyozta azt is, hogy az idéntől a középiskolától kezdve az egyetemi képzés legvégéig minden képzési szinten elérhető egy vállalkozói program a tehetséges fiatalok számára.
A tettlegességnek semmi köze sincs a demokráciához. A demokrácia egyik szerepe éppen az, hogy elejét vegye a tettlegességnek – legalább a politikai életben. A baloldal ezt az Európai Unióban sem tanulta meg. Valamikor Rajk-perek, majd az 56-os szabadságharc után tömeges kivégzések jellemezték a baloldal demokráciáját.
Kossuth Lajos nevét minden magyar ismeri. A szabadság apostola, a nemzet felemelkedésének szimbóluma, aki a 19. század közepén a magyarság önállóságáért küzdött. Történelemkönyveinkben rendszerint „liberális” politikusként emlegetik – de ne keverjük össze ezt a liberalizmust a mai értelemben vett liberális eszmékkel. Kossuth ugyanis nem az egyén határtalan szabadosságának, hanem a nemzeti liberalizmusnak volt a képviselője. Míg Kossuth a magyar nemzet szabadságáért és felemelkedéséért küzdött, a mai liberálisok sokszor a nemzeti szuverenitás lebontásán fáradoznak.
A kormányhivatal átfogó vizsgálata alapján a BKV buszainak hatvan százaléka alkalmatlan a biztonságos közlekedésre - közölte a Közigazgatási és Területfejlesztési Minisztérium parlamenti államtitkára szerdán az M1 aktuális csatornán.
Bódis László hangsúlyozta azt is, hogy az idéntől a középiskolától kezdve az egyetemi képzés legvégéig minden képzési szinten elérhető egy vállalkozói program a tehetséges fiatalok számára.
A tettlegességnek semmi köze sincs a demokráciához. A demokrácia egyik szerepe éppen az, hogy elejét vegye a tettlegességnek – legalább a politikai életben. A baloldal ezt az Európai Unióban sem tanulta meg. Valamikor Rajk-perek, majd az 56-os szabadságharc után tömeges kivégzések jellemezték a baloldal demokráciáját.
