Gyurcsányi póz – mandiner/Mátrai Dávid

Modernkori nemzetpolitikáról 1990 után beszélhetünk, amikor megindult a nemzetpolitikai intézményrendszer létrehozása - emlékeztetett az államtitkár, hozzátéve, hogy ennek a nemzetpolitikának voltak "hullámhegyei és hullámvölgyei". Az előbbire példaként az első Orbán-kormány idején elfogadott státusztörvényt, a legsúlyosabb hullámvölgyre pedig a 2004. december 5-i népszavazást említette. Bánó Attila publicistának tett föl kérdéseket a Gondola.

– Szerkesztő úr, 2004 óta 19 év telt el, de az az akkori miniszterelnök, aki harsányan nemzettársaink kirekesztéséért kampányolt, még mindig nincs elszámoltatva, miért?

− Attól tartok, hogy nemzetellenes kampánytevékenységért a törvény erejével nehéz elszámoltatni egy politikust. Gyurcsány Ferenc tisztességtelen meggazdagodása, a miniszterelnöki pozícióból elkövetett túlkapásai, a számos feltárt, de következmények nélkül maradt lépése miatt persze megérdemelné a felelősségre vonást. Az, hogy egy ilyen gyenge kaliberű és jellemű politikusnak nálunk a haja szála se görbül, a kommunista időkből ránk maradt „kéz kezet mos” és a „a mi kutyánk kölyke” felfogásával függ össze, s erre nem lehetünk büszkék.

– Ha egy politikus délkeleti szomszédunknál cselekedett volna így, azóta sem lenne egy nyugodt éjszakája, nálunk azonban ez a politikus hatalmas szájjal szidalmazza a demokratákat a parlamentben, és óriási fizetést húz még az adófizetőktől is. Mit tanulhatunk a szomszédos néptől?

– Magyar szemszögből lehet bírálni a homogén nemzetállam teóriáján alapuló román nemzetpolitikát, de kétségtelen, hogy a román politikusok nagyon komolyan veszik a hazafias nézetek képviseletét. Szinte elképzelhetetlen, hogy közülük valaki szembemenjen a románok összetartásának gondolatával. Letörölnék a pályáról azt, aki a neki nem tetsző románok egy részének azt javasolná, hogy elhagyhatják az országot. Egy Gyurcsány Ferenchez hasonló politikusnak arrafelé nem sok babér teremne. Gyurcsánnyal az az egyik nagy gond, hogy miközben időnként dobálózik a „nemzet” és a „hazafiság” szavakkal, olyan távol áll e fogalmaktól, mint Makó vitéz Jeruzsálemtől. Ö az a fajta globalista felfogású balliberális politikus, akinek nem a nemzethez, hanem nemzetköziséghez van kötődése.

− Mi a magyarázata annak, hogy el kell tűrnünk az arcátlan, nem egyszer cinikus és provokatív viselkedést, amelyre számos példát láthatunk a parlamentben és azon kívül is?

− Az egyik magyarázat az lehet, hogy a keresztény-konzervatív politikai gyakorlat sokkal nagyobb mértékben támaszkodik a hagyományos erkölcsi és jogállami normákra, mint amit a balliberális oldalon tapasztalunk. Ezzel sajnos vissza lehet élni, és a hazai ellenzék rosszabbik része ezt meg is teszi. A baloldal becstelensége nem csupán hazai jelenség. Jól látható, mit tesznek ott, ahol hatalomra jutnak. Politikai ellenfeleikkel szemben a legaljasabb módszereket is bevetik, miként azt az Egyesült Államokban a Biden-adminisztráció teszi. Felháborító, amit a következő elnökválasztás esélyesével, a republikánus Donald Trumppal szemben megengednek maguknak annak érdekében, hogy megakadályozzák az indulását. Ilyesmi nálunk, a jelenlegi politikai és jogi környezetben elképzelhetetlen.

– Nemzetünk hogyan állíthatja helyre a 2004. december 5-én megsérült önbecsülését?

– Azt a kártételt, amit Gyurcsányék a kettős állampolgárság bevezetésével kapcsolatban 2004. végén elkövettek, nagyon nehéz feledtetni. Ez főként a határon túl élő nemzettestvéreinket sújtotta, azokat a magyarokat, akik nehéz körülmények között őrzik identitásukat, s bizakodva tekintenek anyanemzetükre. A hazug baloldali propaganda, amely a népszavazás előtt a hazatelepülők százezreivel, ideérkező munkavállalók millióival riogatta a magyar állampolgárokat, sajnos megtette hatását. Orbán Viktor kormányai azóta kiköszörülték a csorbát, a kettős állampolgárság intézménye törvényesítve lett, és a magyar nemzetpolitika az összetartozás erősítése terén számos eredménnyel büszkélkedhet. Jelentős idegen és hazai erőkkel kell megküzdenünk, de amíg kitartunk a nemzetpárti politika mellett, addig bízhatunk Magyarország szebb jövőjében.

Molnár Pál