Kossuth Lajos igazi liberalizmusa és a mai ál-liberálisok
Kossuth Lajos nevét minden magyar ismeri. A szabadság apostola, a nemzet felemelkedésének szimbóluma, aki a 19. század közepén a magyarság önállóságáért küzdött. Történelemkönyveinkben rendszerint „liberális” politikusként emlegetik – de ne keverjük össze ezt a liberalizmust a mai értelemben vett liberális eszmékkel. Kossuth ugyanis nem az egyén határtalan szabadosságának, hanem a nemzeti liberalizmusnak volt a képviselője. Míg Kossuth a magyar nemzet szabadságáért és felemelkedéséért küzdött, a mai liberálisok sokszor a nemzeti szuverenitás lebontásán fáradoznak.
2025. szeptember 17. 18:07
A nemzeti liberalizmus születése a reformkorban
Kossuth korában a politikai viták középpontjában nem a mai értelemben vett „kulturális kérdések” álltak, hanem Magyarország és a Habsburg Birodalom kapcsolatrendszere. Kevésbé ismert, de annál jelentősebb vita zajlott 1841-ben Kossuth Lajos és a konzervatív gróf Dessewffy Aurél között.
A fő töréspontot egy több százéves kérdés jelentette: Magyarország egy önálló állam-e, vagy csupán a birodalom része?
Az akkori konzervatívok álláspontja szerint Magyarország a birodalom része, így a reformokat Bécs igényeihez kellett igazítani, és a politikai súlypontot a királyi hatalomra kellett helyezni.
A liberális álláspont, Kossuth vezetésével, viszont azt vallotta: Magyarország egy nemzetállam, amelynek modernizációját nem szabad a bécsi örökös tartományokhoz igazítani. A politikai súlypontot ezért nem a király, hanem az országgyűlés Alsótáblája kell, hogy képviselje, vagyis a magyar nemzet.
1608-tól az 1848-as első népképviseleti országgyűlésig, a magyar országgyűlés Alsótáblájában zömében választással megválasztott küldöttek képviselték választóikat, míg a Felsőtábla nagy részét kitevő főnemesek születési jogon lettek tagok. A kétkamarás parlamenti rendszerben az Alsótábla által elfogadott törvények a Felsőtábla elé kerültek további megvitatásra és elfogadásra.
A Kossuth Lajos és gróf Dessewffy Aurél közötti vita mutatja meg legjobban Kossuth liberalizmusának lényegét: nemzeti függetlenség, önrendelkezés, és a magyar társadalom polgári felemelése.
„A haza minden előtt” – vagy minden előtt bármi, csak a haza ne?
Kossuth számára a szabadság nem öncélú jelszó volt, hanem a magyar nemzet önrendelkezésének záloga. Ő a magyar közösség függetlenségét, jogainak védelmét és felemelkedését tartotta legfőbb célnak.
A mai liberális eszme ezzel szemben az egyéni identitások és kisebbségi érdekek végtelen előtérbe helyezését hirdeti, sokszor a többségi nemzet kárára. Kossuth idején a nemzeti összefogás volt a kulcs; ma a liberális gondolkodás gyakran a társadalom mesterséges szétszabdalására épül.
Nemzetépítés kontra vagyonfelélés
Kossuth hitt a polgári Magyarországban. A hazai ipar, kereskedelem és mezőgazdaság fejlesztésében látta a jövőt – nála mind a magyar polgárság erősödését szolgálta. Célja az volt, hogy a magyar nép ne legyen kiszolgáltatott a Habsburgoknak és a külföldi hatalmaknak.
A mai liberális politikai erők ezzel szemben sokszor a külföldi nagytőke érdekeit szolgálják, és a „nyitottság” jelszava alatt a nemzeti vagyon kiárusítását tekintik modernizációnak, a gazdasági önállóságot pedig „bezárkózásnak” bélyegzik. Ami Kossuthnak a nemzet felemelése volt, az a mai liberálisnak csak piac és profit.
Szabadság felelősséggel vagy szabadosság káosszal?
Kossuth szabadsága törvényhez kötött, felelős szabadság volt: mindenki egyenlő a törvény előtt, mindenki része a nemzet testének.
A mai liberális szabadságfelfogás azonban gyakran átcsúszik szabadosságba: határok nélküli világ, a család intézményének relativizálása, hagyományaink és kulturális alapjaink megkérdőjelezése. Kossuth liberális volt, de sohasem anarchista. A mai liberálisok viszont sokszor összetévesztik a szabadságot a káosszal – és közben büszkén hirdetik, hogy „haladnak”.
Kossuth szabadságharcosa volt a hazának, a mai liberálisok csak helytartói egy birodalomnak
Ha Kossuth ma élne, aligha tudna közösséget vállalni a mai liberálisokkal. Ő a magyar szabadságért, a haza függetlenségéért küzdött, míg a mai liberálisok gyakran a nemzetközi érdekeket helyezik a magyar emberek fölé.
A különbség világos:
Kossuth a magyar nemzet felemelkedésének liberálisa volt, a mai liberálisok inkább a globalista hálózatok helytartói.
Kossuth Lajos a nemzeti liberalizmus zászlóvivője volt. Liberalizmusa a hazáról, a közösségről és a nemzeti felelősségről szólt. A mai liberális eszme pedig a gyökértelenséget, a határok nélküli világot és a közösségi kötelékek szétverését jelenti.
Nem véletlen tehát, hogy jobboldali szemszögből, illetve a haza szempontjából a mai liberálisokra inkább illik az „ál-liberális” kifejezés: mert szabadság helyett valójában függőséget, nemzet helyett gyökértelenséget kínálnak.
Főkép: Kossuth Lajosról készült színezett litográfia 1848-ból
Bódis László hangsúlyozta azt is, hogy az idéntől a középiskolától kezdve az egyetemi képzés legvégéig minden képzési szinten elérhető egy vállalkozói program a tehetséges fiatalok számára.
A tettlegességnek semmi köze sincs a demokráciához. A demokrácia egyik szerepe éppen az, hogy elejét vegye a tettlegességnek – legalább a politikai életben. A baloldal ezt az Európai Unióban sem tanulta meg. Valamikor Rajk-perek, majd az 56-os szabadságharc után tömeges kivégzések jellemezték a baloldal demokráciáját.
Kossuth Lajos nevét minden magyar ismeri. A szabadság apostola, a nemzet felemelkedésének szimbóluma, aki a 19. század közepén a magyarság önállóságáért küzdött. Történelemkönyveinkben rendszerint „liberális” politikusként emlegetik – de ne keverjük össze ezt a liberalizmust a mai értelemben vett liberális eszmékkel. Kossuth ugyanis nem az egyén határtalan szabadosságának, hanem a nemzeti liberalizmusnak volt a képviselője. Míg Kossuth a magyar nemzet szabadságáért és felemelkedéséért küzdött, a mai liberálisok sokszor a nemzeti szuverenitás lebontásán fáradoznak.
A kormányhivatal átfogó vizsgálata alapján a BKV buszainak hatvan százaléka alkalmatlan a biztonságos közlekedésre - közölte a Közigazgatási és Területfejlesztési Minisztérium parlamenti államtitkára szerdán az M1 aktuális csatornán.
Bódis László hangsúlyozta azt is, hogy az idéntől a középiskolától kezdve az egyetemi képzés legvégéig minden képzési szinten elérhető egy vállalkozói program a tehetséges fiatalok számára.
A tettlegességnek semmi köze sincs a demokráciához. A demokrácia egyik szerepe éppen az, hogy elejét vegye a tettlegességnek – legalább a politikai életben. A baloldal ezt az Európai Unióban sem tanulta meg. Valamikor Rajk-perek, majd az 56-os szabadságharc után tömeges kivégzések jellemezték a baloldal demokráciáját.
