Szélsőség a törvényhozásban - Menczer Tamás facebookoldala

Szögezzük le az elején: a véleménynyilvánítás a politikai szabadságjogok közé tartozó alapjog. Magyarország Alaptörvénye is rögzíti, hogy mindenkinek joga van a véleménye szabad kinyilvánításához, ám a véleménynyilvánítás nem érvényesülhet erőszakos cselekmények útján.

Március 18-án a véleménynyilvánítás szabadsága nevében és a gyülekezési jog védelmének jelszava mögé bújva a Momentum képviselői, illetve Hadházy Ákos független képviselő példátlanul erőszakos és teljességgel elfogadhatatlan akcióra szánták el magukat az Országgyűlés plenáris ülésén. Akciójukkal nem csupán hazánk törvényhozását, ezzel pedig az egész nemzetünket járatták le, hanem veszélybe sodorták a zárt ülésteremben tartózkodók testi épségét – pártpolitikai hovatartozástól függetlenül –, valamint nemzeti kincsünket, az Országházat is. Eme barbár eseménysorozat nem maradhat szó nélkül!

Mint ismeretes, tegnap az Országgyűlés 137 igen, 28 nem és 1 tartózkodás mellett elfogadta a gyülekezési jogról szóló törvény gyermekek védelmével összefüggő, valamint az ehhez kapcsolódó törvények módosításáról szóló indítványt. Láthatjuk tehát, hogy a képviselők abszolút többségének véleménye érvényesült.

Ennél a pontnál érdemes kitérni arra a tényre – habár sok balliberális képviselő számára ez nem teljesen egyértelmű –, miszerint Magyarország képviseleti demokrácia, így az Országgyűlésben a népakaratnak megfelelő összetételben foglalnak helyet a képviselők. Ez a demokratikus Magyarország iránt elkötelezett embereket nem lepte meg, ám a Momentum képviselőit és Hadházy Ákost – ahogy korábban sem gyakran – most sem különösebben érdekelte a magyar emberek véleménye. Látva azt, hogy a szavazás során az általuk képviselt álláspont kisebbségben van, úgy döntöttek, semmibe veszik a demokratikus működés valamennyi szabályát, és az emberi viselkedés alapvető normáit is. Előkerültek a füstgyertyák, a szovjet himnusz és az obszcén, sértő képek.

Az akció mögötti koreográfia nem csupán számomra lehetett ismerős, hiszen március elején már bejárták a világsajtót azok a képek, amelyek a szerb parlamentet mutatták, ahogyan a képviselők egy része füsttel árasztotta el az üléstermet. Nem nehéz tehát levonni a következtetést, hogy az akció szervezői honnan és kik által „inspirálódtak”.

Egyrészt ironikus, hogy a liberális demokráciát és Magyarország nyugati integrációját (legalábbis semmitmondó lózungok terén) oly’ hevesen képviselő párt a szerbiai képviselők egy részének radikális rendbontásából merít ihletet. Másrészről ugyanakkor valahol ne feledjük, hogy ez volt az a párt, amelyiknek a legnagyobb ötlete annak propagálása volt, hogy az európai parlamenti választás kampányidőszakában a számos hazai közvélemény-kutató intézet közül az egyik (mint kiderült tévesen) 5 százalékra mérte őket.

Az Országgyűlésben történt rendbontás tehát nem volt más, mint egy hangos és erőszakos kisebbség elkeseredett akciója, amely a többség akaratával összhangban álló gyermekvédelmi intézkedések bevezetését próbálta megakadályozni.

Nem szabad szó nélkül hagyni a történteket, hiszen a koronavírusból hosszú és emberfeletti küzdelem árán felépült Bányai Gábor képviselő úr a füst hatására sürgős orvosi ellátásra szorult, és ahogyan azt a felvételeken is láttuk, Kunhalmi Ágnes képviselő asszony is fuldokolva hagyta el az üléstermet.

A tegnapi történéseket látva jogosan merülhet fel politikai oldaltól függetlenül minden jóérzésű magyar emberben a kérdés: mi lesz, ki lesz a következő?

Akik tegnap még füstgyertyákat gyújtottak az Országgyűlésben, azok holnap már az épületet igyekeznek lángba borítani?

Azok, akik magatartásukkal beletörődtek abba, hogy veszélyeztetik mások életét és testi épségét, azoknak szeretném jelezni, hogy csupán a szerencsének köszönhetően nem történt nagyobb baj.

Kérdezem tőlük: vajon holnap is „szerencséjük lesz”?

Félreértés ne essék, az Országgyűlés a vita és a politikai véleménynyilvánítás színtere, ám a tegnapi akció résztvevői átléptek egy határt. Egy vörös vonalat.

Azoknak, akik az elmúlt időszakban bőszen a fejünkre olvasták, hogy miattunk tart ott a közbeszéd színvonala, ahol tart, azoktól kérdezném: még ha így is gondolják – ehhez joguk van –, a párbeszédre mikor lett elfogadott válasz az erőszak?

Kereszténydemokrataként hiszem azt, hogy az erőszakkal szemben kizárólag a zéró tolerancia elfogadható.

Bízom benne, hogy nemzeti minimumként fogadhatjuk el – politikai hovatartozástól függetlenül – azt, hogy a tegnap történtek többször nem ismétlődhetnek meg, ugyanis ez nemcsak a keresztény kulturális hagyományainkkal teljességgel ellentétes magatartás, hanem az alapvető emberi normákkal is teljességgel összeférhetetlen. Ennek nincs helye többé az Országgyűlésben!

Nem hagyhatjuk, hogy a tegnapi szégyenteljes és veszélyes események a jövőben megismétlődhessenek, hiszen az erőszak és az erőszakos ember nem ismer határokat.

Kereszténydemokrataként nem tehetek mást, mint megkérem mindazokat, akik ebben részt vettek, hogy gondolkodjanak el a tetteiken, és azon, hogy a tettek milyen üzeneteket közvetítenek a magyar társadalom egészének.

Végezetül pedig öt gyermek édesapjaként is kérdezem: ilyen erőszakos világot szeretnénk gyermekeinkre hagyományozni?

A szerző jogász, bölcsész, teológus. A KDNP ügyvezető alelnöke, a Közigazgatási és Területfejlesztési Minisztérium parlamenti államtitkára és miniszterhelyettese.

A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik az Index szerkesztőségének álláspontját.