Tusk - PAP/Adam Warzava

Lengyelországgal szembeni barátságtalan cselekedetnek nevezte a lengyel külügyminiszter, hogy Magyarország menedékjogot nyújtott Marcin Romanowski volt lengyel igazságügyi miniszterhelyettesnek. Radoslaw Sikorski csütörtökön a TVP Info közszolgálati televízióban kijelentette: a magyarországi lengyel nagykövet hazahívása "csak a tényleges állapot megpecsételése". Kövesdi Károly Európa-érmes újságírót kérdezte a Gondola.

- Szerkesztő úr, a magyar kormány korábban is elkövetett egy „barátságtalan" lépést, akkor, amikor a ma ellenünk dühöngő Tuskot az akkori lengyel vezetőséggel dacolva megerősítette európai uniós posztján. A hála nem politikai kategória - állapította meg Pozsgai Imre. Mennyire ízléstelen, hogy Tusk sem hálás, elfelejtette az egykori politikai gesztust?

- Hogy mennyire igaza volt Pozsgai Imrének, arra rengeteg példát említhetnénk a magyar történelemből. Például a német kormány „háláját”, akik gyorsvonat sebességével felejtették el Magyarország úttörő szerepét a nyugati határnyitásban és végső soron a berlini fal lebontásában. Abból a falból szimbolikusan mi rúgtuk ki az első téglát. Mégis, 2017-ben, alig huszonnyolc év elteltével Helmut Kohl egykori kancellár elhunytakor addig zsarolták a családot, míg visszakoztak, és a keresztényszocialista politikus végakaratát sem tartva tiszteletben, nem engedték, hogy Orbán Viktor magyar miniszterelnök búcsúztatót mondjon a temetésén. De annak idején a Teleki Pál áldozatán meghatódó, a béketárgyaláson számára üres széket ígérő Churchill szavait is hamar elfelejtették az angolszászok. Ugyanígy nem várhatunk hálát a sok százezernyi ukrán menekült befogadásáért, mi több, fő ellenségnek lettünk kikiáltva, mert szeretnénk leállítani az értelmetlen öldöklést. A lengyel menekültek második világháború során történt befogadása sem mond semmit Donald Tusk elvtársnak.

- A lengyel-magyar barátság jó régen, a lengyel hercegnő fiával, Szent Lászlóval, sőt már előtte, Géza fejedelem lányával, Árpádházi Judittal elevenedni kezdett, ennek a hatalmas értéknek mennyit tud ártani Tusk?

- Reményeim szerint nem sokat, és azt is csak átmenetileg. Az ilyen, nemzetek közti barátságok általában kiállják az idő próbáját, hiszen sokkal mélyebb gyökerűek, mintsem a Tusk-féle, idegen érdekeket kiszolgáló szélkakas politikusok tönkre tudnák tenni. Napjainkban a globalisták kiszolgálásának van konjunktúrája, de ez el fog múlni. Donald Tusk infantilis árulására, amivel a lengyel nemzetet, a lengyel hazát éppen kiszolgáltatja a nagytőkés (természetesen nem létező) háttérhatalomnak, úgy is tekinthetünk, mint a lengyelek történelmi másnaposságára, amit a kijózanodás fog követni. Ámokfutására természetesen nem ad felmentést, hogy a kaszub kisebbség leszármazottja, de azért ez is nyom valamennyit a latban.

- A nemrég lezajlott Visegrádi Nemzetközi Palotajékokon tapasztalhattuk, hogy a lengyel lovagok és családjuk rendíthetetlen magyarbarátsággal érkeztek, Tusk ámokfutásáról szinte nem is tudtak. A népi diplomácia mennyire képes enyhíteni a politikusi károkozást?

- Hogy a háborús uszítás közepette Tusk és külügyminisztere, Sikorski elveszítette a józan ítélőképességét, nem meglepő, legfeljebb bosszantó. Az olyan kijelentések, mint „Orbán Viktor (…) évek óta Putyinnal együttműködve szabotálja az Uniót” legfeljebb a szólásmondások (nagyotmondások) könyvében jelenik meg egyszer, ha egyáltalán kíváncsi lesz valaki az ilyen hazug aranyköpésekre. Tudjuk, hogy ezek feladatot teljesítenek, és ezzel a feladattal nem a lengyel nép bízta meg őket. A fordulat és a kijózanodás már az elnökválasztás során megmutatkozott, hiszen Tuskéknak nem sikerült szert tenniük teljhatalomra. A lengyel nép nem felejt. Egyetlen nép sem felejt. Szent Lászlónak, az Árpád-házi királyoknak, a lengyel-magyar perszonáluniónak (Unia polsko–węgierska), az ipolyhídvégi templomban látható Fekete Madonnának egyetemesebb az aurája és a sok évszázados kisugárzása, mint amekkora nyomot ezek a percemberkék képesek lesznek maguk után hagyni a lengyel–magyar közös történelemben.

Molnár Pál