bbc

Eddig nem ismert számot mondott az ukrán hadsereg veszteségeiről a korábbi ukrán belügyminiszter. Jurij Lucenko egy televíziós interjúban arról beszélt, hogy Volodimir Zelenszkijnek nem szabad tovább becsapnia az ukrán népet, és be kell vallania, hogy ukrán oldalon mostanra elérte a félmilliót az elesett és súlyosan megsebesült katonák száma.

Az immár félmillió ukrán katonai áldozat ténye azt sugallja, hogy Zelenszkij nem annyira az ukrán népért dolgozik, hanem sokkalta inkább személyes játszmát vív Putyinnal. Ám ennek a személyes játszmának havonta kisvárosnyi ukrán fiatalember az áldozata. Sok ilyen volt a történelemben, olyan azonban csak egy, hogy a háború az utolsó házig, adott esetben a bunkerig tartson.

Most feldereng-e a távolban olyan tényező, amely megakadályozza, hogy majd bunkerből rendelje el nem létező hadosztályok rohamát egy elborult politikus?

Egyelőre nem látni ilyen tényezőt, noha egy zajló háborúban, egyre több bekapcsolódó hatalommal, fel-felizzó fenyegetések közepette kiszámíthatatlan a jövő. Mégis: pszichés képtelenség, hogy a kijevi bunkerban valamiféle kijózanodás menjen végbe. Fürdik a pénzben a garnitúra, és egyre több ajándékpénz ígérete zsong a betonerődítményben. A napi több száz áldozat híréhez hozzáedződött a vezérkar, ők maguk távol vannak a szenvedéstől. Némelyiknek luxusvillái, szállodái vannak a nyugati világban. Bármi történjen, ők gazdagságban, médiarajongásban élik le életüket.

A félmillió áldozat az EU, az USA és a NATO felelősségét – pontosabban felelőtlenségét – is fénybe állítja.

Ezt a háborút meg lehetett volna előzni, ha nem infantilis figurák, hanem felnőtt emberek vannak felelős pozícióban. Lehet, hogy egyikük-másikuk felnőtt ember, ám nem tudott ellenállni a korrupciónak. Moszkva biztonsági igényeit figyelembe kellett volna venni – még költségmegtakarítást is eredményezett volna. Az ukrán társadalmat nem kellett volna oroszellenes agymosásban részesíteni.

Miért tudhatjuk, hogy sem Brüsszel, sem Washington nem fog ésszerű döntést hozni a belátható jövőben?

Azért, mert az atlanti fegyveripar kapzsisága végtelen. A Fehér Ház ígérte hatalmas pénzek nem Ukrajnába ömlöttek, hanem az USA hadiiparába. Az ósdi fegyvereket, régi lőszereket Ukrajnának ajándékozták. A hadiipar modern fegyvereket fejlesztett az Ukrajna támogatásának becézett összegekből. És a hadiipar főmuftijai hatalmas pénzt söpörhettek be.

Az EU-szélsőség most újabb óriási pénzt akar önteni Ukrajnába.

Ezt a pénzt Kijev megsegítésének nevezik. Holott amit a pénzajándékozás valójában segít, az a további öldöklés. A fősodor média mindezt agyonhallgatja.

Így tudhatjuk, hogy az európai társadalmak – sajnos – az idén sem fognak ráébredni arra, hogy túl drága a ripacspolitika.

Molnár Pál