Fölmerül: érdemes-e a magyar NB I-et megtölteni idegen veterán játékosokkal. A választ a lelátók üressége adja meg. A magyar közönséget nem érdekli az a közepes nívó, amit az itthoni NB I ad, amelyben 43 százalékban a máshonnan már kikopott futballisták erőlködnek.
2023. április 23. 14:41
A ferencvárosi Adama Traore (k) és az angyalföldi Berecz Zsombor (j2) a labdarúgó NB I 28. fordulójában játszott Vasas FC - Ferencvárosi TC mérkőzésen az Illovszky Rudolf Stadionban 2023. április 22-én. A Ferencváros 1-0-ra nyert. MTI/Mónus Márton
"2025-ig nem változik az élvonal létszáma, de gondolkodunk, hogy 16-ra nőjön, jövő tavaszig kell erről dönteni.” Csányi Sándor elnök fogalmazta meg ezt a Magyar Labdarúgó Szövetség (MLSZ) közgyűlésén.
Az egyik legfontosabb magyar szervezet vezetője valószínűleg tévedett.
Ami a mai hazai labdarúgásban egyértelműen jó, az éppen a tizenkét klubos NB I. Minden héten izgalmas mérkőzések zajlanak mind a felső-, mind az alsóházban. Verítékes küzdelem szikrázik a dobogóra kerülésért is, a kiesés ellen való menekülésért is. Ez nyomást helyez a játékosokra, ami azért jó, mert a majdani nemzetközi kupaküzdelmekben a nyomás elviselése nélkülözhetetlen, ehhez szereznek gyakorlatot. Hiszen a futball értelme a nemzetközi szereplés lehetőségének kivívása, és nem az itthoni középmezőnyben való tocsogás.
És itt jön a bökkenő.
A magyarországi csapatok azonnal esnek ki a nemzetközi küzdelmekből.
Vélhető oka ennek, hogy a hazai NB I közepes képességű játékosokból áll. Tizenegy azonos csapat hajt a győzelemre. Ők egymás között küzdelmes mérkőzéseket tudnak játszani, ám ha magasabb minőséggel találkoznak, elbuknak.
Az egy Fradi valamennyivel – nem sokkal – kiemelkedik a mezőnyből. Ám ez az együttes is kettős vereséggel esik ki a második számú kontinentális kupasorozatból, az Európa-ligából, s ez nagy blama, még akkor is, ha a klub utóbb ünnepli és ünnepelteti önmagát.
Fölmerül: érdemes-e a magyar NB I-et megtölteni idegen veterán játékosokkal. A választ a lelátók üressége adja meg. A magyar közönséget nem érdekli az a közepes nívó, amit az itthoni NB I ad, amelyben 43 százalékban a máshonnan már kikopott futballisták erőlködnek.
Az itthoni bajnokságnak a válogatott egyik alapját kellene képezni. A másik alap természetesen a nyugati elitbajnokság, amelyben a magyar idegenlégiósok is harcolnak, s szereznek fontos képességeket. Itthon az NB I a maga közepes színvonalával csak közepes válogatottat alapoz meg.
S ez kevés.
Jól mondta az egyik ismert politikus, hogy a magyar nemzeti tizenegynek a világ első tíz válogatottja között kell lennie. Úgy tűnik, hogy erre megvan a feltételek egy része. Az utóbbi években 40 stadion és 1525 pálya épült, 2640-et pedig megújult. Ez az infrastruktúra már megfelelő. Ami az emberi erőforrást illeti: tíz kiemelt akadémia, a 28 tehetség- és 92 területi központ piramisrendszere kezdett el működni.
Kérdőjeles, hogy ez utóbbiak szakmailag hol állnak. Például mikor kezdenek el foglalkozni a játékosokkal? Három-négy éves korukban-e, amikor kell, vagy csak 14 éves korukban – amikor már sok mindenre késő?
Csányi Sándor a klubfutball tekintetében köszönetet mondott az Európa-ligában nyolcaddöntőig menetelő Ferencvárosnak, de mosolyogva azt kérte a jelen lévő Orosz Pál vezérigazgatótól, hogy még több magyar legyen a csapatban.
Az elnöknek csak részben volt igaza.
Annyiban ha nem is dicséretet, elismerést érdemel az FTC, hogy évtizedek után most először a tavaszt is megérte egy magyarországi csapat a nemzetközi kupaküzdelmekben. A kettős vereséggel való kiesés azonban elfogadhatatlan.
Ugyanakkor abban téved az MLSZ-vezető, hogy a Fradiban több magyar játékosnak kellene játszania. Természetesen kell, hogy magyar játékosok is gyepre fussanak a Groupamában, és a csapatkapitány magyar legyen. Ám a Fradi szerepe a mai magyar labdarúgásban elsősorban nem az, hogy magyar játékosokkal tündököljön a kontinensen, hanem az, hogy a magyar klubfutballt beemelje Európa első 16, majd első 8 klubja közé. Hogy részben afrikai, részben szláv, részben skandináv és más futballistákkal teszi ezt, másodlagos. Egyébként örömteli, hogy sokszor a Fradiban is a magyar játékosok képviselik a minőséget: a legutóbbi meccsen a 17 éves Lisztes Krisztán szerezte a győztes gólt, miután ez a drágán megvásárolt és egyébként jól játszó külföldi futballistáknak ez nem sikerült.
Természetesen előre vinne, ha a Ferencvárosi Torna Club komolyan vehető európai futballvállalat lenne, amilyen például a Bayern, vagy akár a Dinamo Zágráb, amelyek neveléssel és kiterjedt, jövedelmező játékoskereskedelemmel is foglalkoznak. A Manchester City futballvállalata, City Group mint minta természetesen még távoli célnak is illúzió lenne.
Különleges tanulságokkal szolgál a magyarországi élvonal működése. Jelenleg a legjobb magyar edző a kecskeméti Szabó István, aki a magyar játékosokból álló csapatával a második helyen áll a tabellán. A csapat sikere ellentmond a Puskás-i kis pénz, kis foci, nagy pénz, nagy foci elvnek. Tudniillik sokkal megelőzi a tabellán a Fehérvár együttesét, amely csapatot ott, Fehérváron verte meg a Kecskemét. A hírös városiak éves bérköltsége 221 545 ezer forint, a koronázó városiaké 4 milliárd 187 millió forint. Pénzköltésben és pompás stadionban a Fehérvár nagyságrendekkel vezet, futballteljesítményben azonban a Kecskemét előzi meg nagyságrendekkel a „Vidit”…
A második legjobb magyar edző Bognár György, aki a Pakssal – magyar játékosokkal – akar dobogós helyen végezni, s ezzel nemzetközi kupaküzdelmekbe kerülni.
Példájuk jól mutatja: az NB I edzőit az NB II és NB III magyar edzői közül kell fölkérni, hogy ez utóbbi remek szakembereknek a tehetsége az élvonalban érvényesüljön.
Valamint: fiatal magyar játékosokkal kell feltölteni az NB I csapatait.
A varszobában a közönségtől elzárva ül három szakember, minden jelenetett többször, több kameraállásból is megnézhetnek, egymás között egyeztethetnek. Mégis nevetséges hibát követnek el.
Miközben helyes, hogy a Fradit a BL magasságába akarja emelni, itt egy másik futballeredményt is elérhetett volna. Sokasíthatta volna a magyar edzőkiválóságok számát.
A 26 éves Hölle a díjhajtást fölényesen megnyerte, majd a szombati maratonhajtásban még növelte is az előnyét, éllovas pozícióját pedig a vasárnapi akadályhajtásban simán megőrizte.
Simicskó István úgy fogalmazott: szüleink és nagyszüleink, az előttünk járó generációk a vállukon viselték a 20. század minden terhét, amelyet a világháborúk pusztítása, a romba dőlt ország újjáépítése, a diktatúrák, az elnyomatás és a nélkülözés okozott. Kemény munkájuk, küzdelmük, szenvedésük és töretlen hitük nélkül ma minden bizonnyal rosszabb helyzetben lennénk.
Rétvári Bence kifejtette: bár az uniós belügyminiszterek tanácskozásán szereplő előterjesztést formailag krízisrendeletnek hívják, de valójában ez egy újabb "migránsmágnes", amelyet áterőltettek Brüsszelben.
