Borrell – rr.sapo.pt/epa/Stephanie Lecocq

Az Európai Uniónak a globális biztonság és védelem szereplőjévé kell válnia - jelentette ki Josep Borrell, az Európai Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője Brüsszelben kedden. Galló Béla politológusnak tett föl kérdéseket a Gondola.

– Galló úr, az Európai Unió gazdasági szervezet, Borrell katonaivá akarja alakítani. Hogyan fékezhetik meg a tagállamok a főképviselőt?

– Borrell úr kissé előreszaladt, amikor a szokásos brüsszeli rébuszokban fogalmazva katonai uniót sejtet. Róla egyébként, nem is olyan régen, volt már szó ezeken az oldalakon. Akkor azt mondtam, hogy ő a föderatív fősodor egyik csúcsbürokratája, ezt most bővíteném. Egyben a Biden-adminisztráció egyik szócsöve, Washington „üzenő füzete” is, hiszen az uniós főáram egésze magára húzta ezt a kiszolgálói szerepkört. Evvel az EU „stratégái” gazdaságilag lépésről lépésre gyengítik az uniót, miközben verbálisan persze roppant „önállónak, kreatívnak” mutatkoznak. Nem tudhatom, vajon ezt cinizmusból, avagy kognitív problémáik miatt teszik-e, de egyik se megnyugtató. Most akarnák katonaivá fejleszteni az uniót, amikor elhibázott háborús politikájuk miatt annak a gazdasága éppenséggel gyengül? Viharban szándékoznak hajót építeni? Nem inkább arról van szó, hogy ezzel is a föderatív pozíciókat kívánják erősíteni? Kivédendő ezt, a tagállamoknak először is a békepolitikát kellene tehát képviselniük, nem az „egymillió lőszer” koncepcióját, ahogyan ezt ma teszik, tisztelet a kivételnek. Utána majd el lehet gondolkodni akár egy közös európai hadsereg szerkezetén, forrásain, funkcióin is. De a nemzeti kompetenciák megőrzése és összehangolása nélkül bajos lesz egy ilyen közös tervet kialakítani, bár a brüsszeli papírok mindent ötletet elbírnak, csak ne legyen semmi köze a valósághoz.

– Operatív képzéssel kell erősítenünk önmagunkat és partnereinket olyan területeken, mint a hírszerzés, a kiber- és hibrid hadviselés – mondta Borrel. Azaz támadó haderővé akarja alakítani az EU-t. Ilyenkor miért tettetik süketnek magukat az Unió agyonfizetett vezetői?

– Az Európai Unió politikailag ma globális mellékszereplő. Az állatvilágban sem ismeretlen az a kompenzációs technika, hogy a gyenge erőssé stilizálva fölfújja magát. Operatív képzés? Persze, az mindig jól jön. A hírszerzés meg amúgy is ősi mesterség, azt mindig mindenütt szüntelenül gyakorolják, s ha valaki éppen a kiber- és hibrid hadviselést preferálja, tegye. A katonákat úgysem lehet a szakmájukról lebeszélni. De még mindezek előtt világosan definiálni kellene, kinek a nevében és mi ellen kívánunk akciózni, sőt háborúzni. Az európai nemzetállamok népei adtak erre felhatalmazást? Netán csak a „agyonfizetett” - s még így is folyton korrupciós gyanúkba keveredő - brüsszeli főnökök lázálmaiban született meg az új ellenségkép? Vagy ezt is Washington sugallja? Merthogy az angolszászok ebben nagyon gyakorlatiasak: ha szerintük támadni kell, bármikor prezentálnak „bizonyítékokat” nem létező atomarzenálokról is. Most Oroszország van soron, mert a nemzetközi jogot kétségtelenül átlépve, megtámadta Ukrajna jelentős részét, ami elfogadhatatlan. Még akkor is az, ha a nemzetközi jogot geopolitikai érdekeiktől vezérelve, más nagyhatalmak is gyakran megszegik. Ám ez nem mentség, legföljebb magyarázat. Ezzel együtt Oroszországnak, ha akarná, sincsen kapacitása megtámadni az Európai Uniót, ezt még az amatőr elemzők is tudják. Ez csak amolyan geopolitikai fake news. Mondhatni úgy is, hogy a főáram politikusai az oroszokkal fenyegetnek, mikor a migránsok már a spájzban vannak.

dunatv.hu

– A harcias főképviselő a Schuman Fórumon csörgette kardját. Csakhogy Schuman éppen egy borzalmas háború után a béke világának álmodta a leendő európai közösséget. Létezhet-e olyan európai értelmiségi réteg, amely Borrell szellemi visszaélését leleplezi?

– Igen, a fiatalabbak kedvéért nem árt leszögezni: az Európai Unió elődje avval a büszke céllal jött létre, hogy kontinensünkön ne legyen többé háború, Beethoven Örömódája ezért lett az unió himnusza. S ez egy ideig sikerült is, de ma már – a balkáni harcok után és a folyó ukrán háború közben – csak azt regisztrálhatjuk, hogy ez a cél sem teljesült. Az európai értelmiség megosztott, de a média erőviszonyai a héjáknak kedveznek, előállt az a helyzet, hogy a békére épülő EU meghatározó értelmiségi szólama ma háborúpárti. Ez szégyen. Annak idején Julius Benda, Babits Mihály és mások úgy hívtak ezt, hogy az „írástudók árulása”. Ma még rosszabb a helyzet, mert gyaníthatóan amerikai ráhatás van mögötte, valóságos befolyásolási univerzum. Akár régi nevet is adhatunk ennek az új jelenségnek: a jelenlegi amerikai kormányzat és az európai főáram progresszív erői békeharcot folytatnak. „Egy a jelszónk: tartós béke, állj közénk és harcolj érte.” Szóval nincs új a Nap alatt…        

Molnár Pál