Belehalt a változások akarásába. Ő a rendszerváltozás halottja – e szavak is elhangzanak a Csengey Dénesről készült filmben. Bakos Katalin rendező és forgatókönyvíró egy nagy legendát tett láthatóvá a filmkockákon. A Tiszapart Média Kft. fölelevenített egy olyan történéssort, amely lényegében máig tart: a rendszerváltozást, annak kezdetét. Balogh László együttműködésével a filmszalagra kerültek többek között a lakiteleki találkozó képei: a híres sátoron belüli jelenések.

Homo Politicus – ez a címe a filmsorozatnak, melyben az író, költő, dalszövegszerző, esszéista, politikus most láthatóvá, hallhatóvá válik a mai nemzedékek számára is. Már 38 éves korában, 1991-ben elhunyt, és sajnos majdnem elfelejtődött. Ezért, az elevenen tartásért is fontos a filmalkotás.

Bartusz-Dobosi László író, aki Csengeyről monográfiát alkotott, a szabadságharcos szerepet emeli ki: maga Csengey is emlegette, hogy az 1848-as ifjak egyikének érzi magát. Egyfajta „lobogó Petőfi” volt – ezt már Bíró Zoltán, a Magyar Demokrata Fórum első elnöke, irodalomtörténész mondja Csengeyről.
Inkább Eötvös József volt a modellje – játszik el a gondolattal Papp Endre irodalomtörténész, a Hitel főszerkesztője, aki Csengeyről szócikket írt egy új lexikonban. Elhangzik: Csengey a kultúrával akart politikai erőt képezni, miként a reformkor nagy alakjai.

„Elsőbbséget a nemzeti kultúra értékeinek!” – maga Csengey mondja ezt a filmben: az 1989. március 15-én a Magyar Televízió székháza előtt elmondott, leghíresebb beszédében. Ez a követelése azóta sem valósult meg – teheti hozzá az utókor.

Ambrus Lajos író, a Kortárs korábbi főszerkesztője radikális harcosnak nevezi Csengeyt, ő a sajtószabadságért küzdött. Már ott volt az 1985-ös monori találkozón, kapcsolatba lépett Csurka Istvánnal.

Mélyrepülés – ez a címe annak a lemeznek, amelyet Cseh Tamással együtt szövegíróként alkotott: a dalból részletek csendülnek fel a filmben. A kétségbeesés méltósága – ezzel a költői címmel Balassa Péternek írt nyílt levelet. Sem pajzzsal, sem dárdával – ez volt a kapott válasz lényege.

Csengey nemcsak dalszöveget írt: énekelt is. Rengeteget utazott vonaton, s ott a barátokkal népdalokat énekeltek, sok ilyet hozott magával Szekszárdról.

Nem véletlenül figyelt föl a tulipánokra: alakja feltűnik a filmben, s azt hangsúlyozza: a Szabadság téri demonstráción a tulipánok sem sérültek meg: egyetlen tulipánfej sem esett le…

Mindamellett az urbánusok is tisztelték: Örley-díjat egyedül ő kapott a nemzeti értelmiségiek közül.

Képi hatást kelt a szavakban elmondott rongyszőnyeg-emlék: egy esszében írta meg, hogy édesanyja rongyszőnyeget font, s ezt az alkotást ő

Magyarországhoz hasonlította, azt fejezve ki: mindenkire szükség van.

A filmen a lakiteleki sátorban feltűnik Kiss Gy. Csaba, Csoóri Sándor, Fekete Gyula, és mások.

A találkozó szervezője, Lezsák Sándor az Országgyűlés elnökeként idézi föl Csengeyt, ám Cseh Tamásról is érdekes epizódot mond el: a zenész kis bőrönddel érkezett Lakitelekre: abban váltás fehérnemű volt, mert arra számított, rendőrök viszik el.

Kis Gy. Csaba egy 1988 februári mozzanatot elevenít fel: titkos találkozójukra Csurka István hozta el Für Lajos lakására a fiatalembert: Meghoztam Dénest! felkiáltással. De ő, Kiss Gy. Csaba már korábban, 1986-ban felfigyelt Csengeyre: a Debreceni Irodalmi Napokon már nagyhatású beszédet tartott. Nem véletlen, hogy a nemzeti ellenzékiek a folyóiratoknál: a szegedi Tiszatájnál, a debreceni Alföldnél, a kecskeméti Forrásnál, a tatabányai Új Forrásnál gyülekeztek.

Csengey mint ikon is fontos volt az MDF-nek, farmeröltönyt viselt, hosszú haja, szakálla volt, a fiatalokat vonzotta ezzel a megjelenéssel.

Jó párost alkottak 1989. március 15-én a televízió előtt Cserhalmi Györggyel: a színész Kiáltványt olvasott fel Csengey beszéde előtt.

Szóba kerül a filmben Csengey Dénes egy súlyos melléfogása is: a négyigenes népszavazás előtt bojkottfelhívást erőltetett. Itt nemcsak az volt a baj, hogy ekkor először vereséget szenvedett az MDF, hanem az is, hogy az SZDSZ ekkor vált ismert párttá.

Feltűnik a filmben Csengey Balázs, aki édesapja kultuszát fényezi, könyveket ad ki, hogy a jeles alkotások a mai nemzedékek számára is hozzáférhetők legyenek. Személyes élményei között az esti meseolvasást említi: amikor édesapja olvasott fel a Hetvenhét magyar népmese kötetből, akkor soha nem álmosodott el.

Szobor is készült Csengey Dénestől, ezt Módy Péter veresegyházi művész alkotta. A bronzalak a helyi – új – templomban áll: Keresztelő Szent János viseli a magyar nemzeti politikus arcát.

És a korai halál… Ez is elemzést kap a filmben. Bíró Zoltán elmondja, hogy Csengeynek sárgult ujjai voltak – a rengeteg cigarettától. Erre erősít rá Lezsák Sándor, kijelentve, hogy az akkor már egy éve parlamenti képviselőt nem „eltették láb alól”, hanem önmagát hajszolta a halálba. Mind Bíró, mind Lezsák rögzíti azonban azt is, hogy Csengey a halála előtt a legveszélyesebb politikai akcióján dolgozott: a televízióban ügyködő titkos ügynököket akarta leleplezni parlamenti beszédében… A televízió volt az egyik bázisa a Kádár-rendszernek.

Ehhez kapcsolódik a paktum ügye: a sajtóban épp az MDF és az SZDSZ közötti vitatott megállapodásnak köszönhetően maradhattak bent a korábban kommunista, később liberálissá vált újságírók.

Taposóaknák – ilyenek voltak a parlamentben, a televízióban, ezeket akarta felrobbantani Csengey Dénes Lezsák Sándor visszaemlékezése szerint.

A film a robogó vonatból látható képet mutatja, s közben a Misztrál együttes énekel Petőfi verset: hogyha el kell veszni, nosza, Mi vesszünk el, ne a haza.

Csengey Dénes tevékenysége kiemelkedően fontos lett volna Magyarországnak az eltelt évtizedekben – alakul ki a meggyőződés a film közönségében. Alakját elevenen kell tartanunk.

Molnár Pál