A liberális demokrácia egy olyan rejtett szellemi terror-gépezet, amely valójában csak azokkal szemben korlátlanul megengedő és türelmes, akik hajszálpontosan azt és úgy képviselik, amit ő helyénvalónak tart. E szellemi terror egyik megnyilvánulása a „politikailag korrekt” beszédmód.
A világ nem létező urai egy ősi szakrális eljárást használnak a deszakrális pusztítás eszközeként, méghozzá olyan emberi közösséggel, a magyarsággal szemben, amelyről pontosan ők gyanítják azt, hogy még mindig veszélyesen sokat őrzött meg az ősi szakrális energiáiból.
A slusszpoén: a megoldást a globális hatalmi struktúra az államoktól várja. A Magyarország nevű lokalitásban pedig éppen a mostani aláírók voltak a globalitás legserényebb követői az állam felszámolásában, ám némileg következetlen módon most ők is az államtól várnak, sőt követelnek mindent.
Ezért a zavar most, ezért az infantilizmus, és ezért van az, hogy az egyes tagországok lokális elitjei a teljes összeomlástól tartva, nem várva a „központi utasításokra”, saját lokális (esetleg regionális) hatáskörben cselekedni kezdtek. És ez a cselekvés-sor egyetlen pillanat alatt romba döntötte az európai integráció legitimitását.
Születni már csak azért sem születhetünk demokratának, mert élőlények vagyunk, és az élőlények között hála Istennek nincs és nem is lehet demokrácia, az élet ugyanis kizárólag szigorú hierarchiára épül.
A GDP éppen a világgazdaság lényegét fedi el, láthatatlanná teszi éppen azt, amit a leginkább meg kellene jeleníteni, vagyis a globális tőkestruktúrák valóságos súlyát a világban, hiszen „hazaiként” tünteti fel azt, ami külföldi tulajdonú.
Annyira nem bigottak, hogy ezért a vallásért Husz Jánosként a máglyára menjenek. Nem akarnak mártírok lenni, noha a mártír legyőzhetetlen ellenfél. Az ő vallásuk másról szól. Vallásuk másik fontos rítusa ugyanis: sorakozás a kasszánál.
Noha maguk a rendőrök sem mernek behatolni a város jó néhány területére, az ügyészség egy sokkal súlyosabb bűncselekménnyel foglalkozik: a német WDR köztelevízió 37 éves munkatársa szerint Giscard d'Estaing a párizsi irodájában rögzített interjú során háromszor is megérintette a fenekét.
A trianoni döntésen a magyar békedelegáció által szóban és írásban előterjesztett érvek sem tudtak változtatni. A benyújtott számos jegyzék, s különösen Apponyi Albert delegációvezető 1920. január 16-án elmondott beszéde így nem is a békekonferenciára, sokkal inkább a magyar közvéleményre gyakorolt nagy hatást, és megvetette a két világháború közötti revizionizmus eszmei alapjait.
Az SZDSZ már 1989-ben pontosan tudta, mit kezdjen a sajtóval, ezért nem engedte, hogy az 1990-es választások előtt az állampárt hozzányúljon a médiatörvényhez, mindeközben a kampány előtt minden szabad műsoridőt igyekeztek lefoglalni a tv-ben és a rádiókban, a liberális lapok pedig jelentős összegű támogatást kaptak a Soros Alapítványtól.
Annyira nem bigottak, hogy ezért a vallásért Husz Jánosként a máglyára menjenek. Nem akarnak mártírok lenni, noha a mártír legyőzhetetlen ellenfél. Az ő vallásuk másról szól. Vallásuk másik fontos rítusa ugyanis: sorakozás a kasszánál.
Noha maguk a rendőrök sem mernek behatolni a város jó néhány területére, az ügyészség egy sokkal súlyosabb bűncselekménnyel foglalkozik: a német WDR köztelevízió 37 éves munkatársa szerint Giscard d'Estaing a párizsi irodájában rögzített interjú során háromszor is megérintette a fenekét.
