Kandahar, Herat - az egykori Selyemút olyan városai, amelyek kultúra tekintetében a reneszánsz Itália városaival vetekedtek. Mindez öt-hatszáz évvel ezelőtt. Ma pedig valami egészen más kerekedik ki a történetből. Hogyan jutottak idáig az afgánok?
A kommunista diktatúra emlékezete a magyar társadalomban címmel jelent meg a Századvég Kiadó gondozásában egy kötet, amelyben a történészek azt vizsgálták, hogyan él a kollektív emlékezetben a Kádár-rendszer. A könyv egyik szerkesztője, a Nemzeti Emlékezet Bizottsága elnökhelyettese, Máthé Áron úgy látja, a feldolgozatlan múlt miatt még ma is sokan gondolnak nosztalgiával a kádári diktatúrára.
Hol rontottuk el? Hogy juthattunk oda, hogy Gyulafehérvárra Károlyiék intézkedése nyomán MÁV vonatok vitték a nagy nemzetgyűlésükre a magyar állammal szemben ellenséges román vezetőket és híveiket?
Az amerikai elnökválasztási harc tovább tart. Miközben mindenki a „csatatér államokat” elemezte, számolta, egy apró részlet valahogyan eddig nem került reflektorfénybe.
Ma harminc éve zajlott le az egész országot megbénító, kis híján polgárháborús helyzetbe taszító taxisblokád. Az esemény az újkori, újszülött magyar demokrácia első komoly politikai botránya is volt.
1956 kapcsán a kádári hazugsággyárnak volt ideje elültetni a tüskéket. Hiszen „meglincseltek” embereket! Voltak bűnözők is a fegyveresek között! Antiszemiták voltak! Vagy: ugyan, hiszen ez is egy szocialista forradalom volt! És a legsunyibb, legsötétebb hazugság: nem értek el semmit.
Magyarország a „Polonia Hadisegélynek” nevezett akció keretében 1919–1920 folyamán összesen 78 millió darab, a Weiss Manfréd gyárban Csepelen gyártott gyalogsági lőszert szállított a lengyeleknek.
Vannak mondatok a történelemben, amelyek az időből kiszakadva és felemelkedve örök életet élnek. Az ókori Rómától az angol és a francia történelmen át egészen a mai históriáig tudunk ezekről. Nekünk is van ilyen.
