Gombás Pál (Selegszántó, 1909 – Budapest 1971), kétszeres Kossuth-díjas fizikus, egyetemi tanár, az MTA tagja. Az atomok, az atommagok és a fémek statisztikus elméletével, továbbá a kvantumelmélet közelítő módszereivel foglalkozott.

Gombás János és Gräf Mária Anna fiaként 1909 június 5-én született. Születesi helye: Selegszántó, ma Antau / Burgenland. Három nyelvvel nőtt fel: német, magyar és horvát. A nyelvek fontosságát minden alkalommal hangsúlyozta. Tanulmányait a budapesti Pázmány PéterTudományegyetemen végezte, ahol 1932-ben matematika–fizika szakos tanári oklevelet szerzett.

Pályájának kezdete jól tükrözi az elméleti fizikus fiatalkori termékenységét és a korabeli magyar lehetőségeket. Hat évig - 1933 és 1939 között - dolgozott Ortvay Rudolf professzor mellett díjtalan tanársegédként, ami sem megélhetést, sem nyugalmat nem jelentett, de megadta a fizika állandó jelenlétét. Ezalatt közel 30 cikke jelent meg, többségükben a Zeitschrift für Physik-ben.
         
Harmincéves korában egyetemi tanár lett Szegeden, 1941-ben pedig Kolozsváron, míg 1944-től haláláig a Budapesti Műszaki Egyetemen a Fizika tanszék vezetője.

1954-től az MTA elméleti fizikai kutatócsoportjának igazgatója is volt. Kétszeres Kossuth-díjas akadémikus, tíz éven keresztül a Magyar Tudományos Akadémia alelnöke, az Eötvös Loránd Fizikai Társulat első elnöke.

Az elismertség egy impozáns életműnek szól. Tizenegy egyetemi jegyzet, a Mérnöki Továbbképző Intézet különböző kiadványai után olyan nagyszabású művek foglalják össze előadásai anyagát, mint a Fizika mérnökök számára és a Kisdi Dáviddal közösen írt Bevezetés az elméleti fizikába két kötete.

Halk szavú, gondosan felépített előadásai mérnökgenerációk számára adtak hatékony fizikusi gondolkodás- módot.

Tevékenységének meghatározó színtere azonban mégis a kutatómunka volt. Egyetemi tanulóévei arra az időszakra estek, amikor a kvantummechanika eredményessége csaknem minden fizikust bámulatba ejtett, Ortvay pedig el tudta érni, hogy az új eredmények iránti lelkesedésében hallgatói is osztozzanak. A kvantummechanika alkalmazása, nagyobb rendszerek, közelítő módszerek fejlesztésével vált lehetségessé. A Thomas-Fermi-atommodell továbbfejlesztése során alkálihalogenid kristályokra, HCI molekulára, alkáli fémek kohéziós energiájára végzett számításokat. A Thomas-Fermi-Dirac-elméletet az elektronkorreláció, majd az alapvető jelentőségű inhomogenitási kinetikus energiakorrekció figyelembevételével a Thomas-Fermi-Dirac-Gombás-modellé fejlesztette, és alkalmazta különböző rendszerek, például fémek, tulajdonságainak magyarázatára.

1935-ben veti fel annak a lehetőségét, hogy a valenciaelektronok mozgása egy speciális potenciáltérben vizsgálható. A Pauli-elvet helyettesítő pszeudopotenciál igen termékeny elképzelésnek bizonyult, amely mind a mai napig szerepet játszik a szilárdtestek elektronszerkezetének, a fémek kötési energiájának, vagy a Fermi-felületek meghatározásának számításában.

Az atommagok Thomas-Fermi-modelljét az ötvenes évek elején dolgozta ki. A közvetlenül mérhető adatokra az elmélet a kísérletekkel nagyságrendileg mindig egyező adatokat szolgáltatott, gyakran ennél pontosabb eredmények is keletkeztek. Húsz évvel később a statisztikus modell ismét sikerrel volt alkalmazható nehéz atommagok globális tulajdonságainak értelmezésénél.

Munkásságát világszerte elismerték.

Egyedüli magyar szerzőként kérték fel, hogy szakterületéről összefoglaló cikket írjon a Handbuch der Physik számára. A kvantummechanikai többtestproblémáról, az atom statisztikus elméletéről és a pszeudopotenciálról írt monográfiái német és orosz nyelven jelentek meg. A Zeitschrift für Physik szerkesztöje volt éveken keresztül.

Neve az elsők között szerepel, ha a magyar fizikai eredmények kerülnek szóba.

Az Ortvay-hagyományok folytatójaként felhasználta nemzetközi tekintélyét tanítványai pályára állításához, a megfelelő munkafeltételek kialakításához. Ezek a fáradozásai sem voltak hiábavalóak – még ma is beszélhetünk a „Gombás-iskolá“-ról.

Közvetlen ember volt. A sorok irójával a hatvanas évek elejen 2 éven keresztül minden nyáron a Balaton partján focizott, közben beszélt a fizikaoktatás középiskolai és egyetemi fontosságáról, az atomfizika problémáiról.

Prof. em. Makovitzky József (Univ. Heidelberg és Univ, Freiburg i. Br.)