Az "Európai Unió" kifejezés a korrupció rokonértelműje - pixabay

Mindent be kell vetni Magyarország megtörésére. A pénzek visszatartását, bírósági eljárásokat, vizsgálatokat, nyilvános megalázást, és bojkottot is - írta egy, az Európai Unióhoz tartozó „független radikális” lap. Bánó Attila publicistát kérdezte a Gondola.

− Szerkesztő úr, mitől züllött le ennyire az Európai Unió: sajtója a megtörést, a jogi gengszterizmust és a nyilvános megalázást is a demokrácia részének tekinti, ezek bevetését sürgeti?

− Az említett „független” brüsszeli hírportál, nevezetesen az EUobserver, a nyugati fősodratú sajtó részének tekinthető. E sajtónak óriási szerepe van az ottani közgondolkodás alakításában, a Magyarországról alkotott torzkép terjesztésében. Az unió nyugati felében megszokottá vált, hogy nyilvános fórumokon szinte kötelező közölni a hazánkról és főként a jelenlegi magyar kormányról azokat a negatív információkat, amelyek az ellenzékünktől, valamint a brüsszeli balliberális vezetéstől származnak. Ezek többnyire orbitális hazugságok, és azt a célt szolgálják, hogy előidézzenek egy magyarországi kormányváltást.
A rágalomhadjárat régi keletű, s ezzel az uniós polgárok zömét valóban sikerült ellenünk hangolni. Ebben a légkörben már lehet követelni Magyarország ilyen-olyan megbüntetését és térdre kényszerítését, mert a híresztelések alapján az európai közvélemény nagy része ezt indokoltnak tartja.
A mi sajtónk egy része hiába cáfolja a hazug állításokat, hiába közöl tényeket a valós állapotokról, hiába tudja és tapasztalja a magyarok többsége, hogy nálunk demokrácia, közbiztonság, vélemény- és sajtószabadság van, hogy az életszínvonal − európai mércével is − elfogadható, nyugaton a balliberális propaganda azt terjeszti, hogy ellenségei vagyunk az EU-nak.
A magyar kormány bűnei között felsorolják, hogy az ukrajnai tűzszünet és béke szorgalmazásával az oroszokat támogatjuk, hibaként róják fel, hogy ellenezzük Ukrajna gyorsított uniós csatlakozását, hogy ellenezzük migránsok tömegeinek illegális beözönlését és ennek érdekében kerítést emeltünk az ország déli határain. A brüsszeli hírportál ezúttal amiatt támadta hazánkat, mert nem támogatjuk az EU újabb, energiaár-emelkedést okozó szankciós csomagját.

− A titkosszolgálatokat is be kell vetni a magyarok ellen, együttműködve újságírókkal − írta a szélsőséges firkász. Mennyire kell tartanunk attól, hogy ha ezt az elmét még jobban elborítja a gyűlölet, akkor katonai támadást is követelni fog?

− Bizonyára kitelne tőle, mert tapasztalja, hogy velünk szemben a büntetések és kötelezettségszegési eljárások nem elegendőek. A balliberális indulatok láttán valóban elhihetjük, hogy ezek az elvetemült figurák akár katonai erővel is nyomást gyakorolnának ránk, csak hogy megtörjenek és engedelmes brüsszeli lakájokká változtassanak bennünket. Számos történelmi példa igazolja, hogy tudunk bátran harcolni, hogy soha nem rettentünk meg a túlerőtől, de ami jelenleg e legfontosabb: amíg tagjai vagyunk a NATO-nak és olyan erős pártfogónk van, mint a Donald Trump vezette USA, addig a gyűlölködők fenyegetéseit nyugodtan figyelmen kívül hagyhatjuk.

− Idehaza a kilencvenes években elszenvedtük a gyűlöletpolitikát, annak a pártnak a tagjai azóta páholyból nézik a fejleményeket. Akkor tehetetlenek voltunk ellene. Ma mi lehet a semlegesítésére alkalmas politikai innováció?

− A korábbi balliberális politikai tömörülésből kifejlődött vonulat ma jórészt beépült a Tisza Pártba, illetve mögötte settenkedik. Hatalmas külföldi támogatást kap a politika, a média és bizonyos pénzügyi körök részéről, de az átláthatóságot biztosító törvényi szabályozás nehezíti a dolgukat. A páholyban ülő régi bútordarabok nyilván éberen figyelik a fejleményeket, hátha még egyszer eljön az ő idejük, de ez hiú remény. Erről a társaságról és a Tisza Pártról eszembe jut Mikszáth Kálmán százötven évvel ezelőtt, 1875-ben írt egyik karcolatának alábbi részlete:

Bánó Attila beszédet tart - archív

„Ellenzékünk túlságosan elbizakodott. Ha valóban hiszi, miszerint ő a jövő kormánya (ami még persze nem bizonyos), ahelyett, hogy a sült verebeket a levegőből várja, a tevékenység, munkálkodás útjára kellene lépnie s megmutatnia az erőt és munkaképességet, – melyet annyiszor emlegetett, s melyre most véleménye szerint oly nagy szükségünk van… A mi tisztelt ellenzékünk azonban nem ezt teszi, hanem mint a rest bakter, nagy szundikálva lesi, míg az óra utolsó homokja is lepottyan, mikor aztán rákerül a sor az ő kiáltására. És az alatt, míg elméje tétlenül kóvályog félálomban, féléberen mindenféle bolondságokat kigondol nekieresztett fantáziája…”
Mikszáth ezt ma is írhatta volna, megtoldva azzal, hogy a józan magyar ember nem vevő sem a bolondságokra, sem az idegen érdekek szolgálatára.

Molnár Pál