A korrupt politikusok legnagyobb gyűjtőhelye.

A jelenlegi parlamenti ciklus utolsó állásfoglalásában az Európai Parlament hazánkkal szemben „súlyos hiányosságokat" kifogásolt az igazságszolgáltatással, a korrupció és az összeférhetetlenség elleni küzdelemmel, a médiaszabadsággal, az alapvető jogokkal, az alkotmányos és választási rendszerrel, a civil társadalom működésével, az EU pénzügyi érdekeinek védelmével és az egységes piac elveinek betartásával kapcsolatban. Kövesdi Károly Európa-érmes újságírónak tett föl kérdéseket a Gondola.

– Szerkesztő úr, a hazánk elleni panaszlistából éles fénnyel tűnik ki a korrupció szó. Az Európai Parlament görög alelnökét a belga hatóságok tartották sokáig lakat alatt, mert brutális korrupciós ügyben bukott le. Majd kiengedtéák, és visszament szavazni az EP üléstermébe. Hogyan alakulhattott ki az a vastag arcbőr az Európai Parlament több mint 300 képviselőjének ábrázatán, mely mögül még bárkit korrupcióval mernek vádolni?

– Nyilvánvaló, hogy az egész világ legnagyobb problémája a magyarság. Szerencséjükre Magyarország már rég erodálódott, csak mi nem vesszük észre, a magyar miniszterelnök annyira elszigetelődött, hogy kénytelen mindenki őrá figyelni, a magyar modell annyira rossz, hogy szinte az egész világ a csodájára jár. De félre a tréfával: az a bizonyos, dollárkötegekből cserzett vastag bőr, amelyekből a belga rendőrség (ki tudja, kinek a megbízásából) sepert össze néhány táskára valót, a probléma gyökére utal: az Európai Unió képviselő hölgyei, urai az uniós állampolgárok előtt gyakorlatilag elszámoltathatatlanok és ellenőrizhetetlenek. Beleértve az Európai Bizottság elnökét, Von der Leyent is, akin hiába próbálták számonkérni a titokzatos vakcinavásárlási ügyét. A hölgy (egyébként brüsszeli ámokfutása előtt Németországban bukott védelmi miniszter) nemes egyszerűséggel nem jelent meg a bizottság előtt. Megtehette, hiszen semmi sem kötelezi arra, hogy válaszoljon a kínos kérdésekre. Nem csak hogy bíróság elé nem citálják, még a fizetését sem függesztik fel; azt csak Magyarország esetében lehet megtenni, az európai „értékekre” és „uniós jogokra” hivatkozva.

– Az Európai Parlament elnök asszonya több mint 50 értékes ajándékot kapott politikusként, és erről "elfelejtett" az előírásoknak megfelelően beszámolni. A fősodor sajtó miért nem tartja emlékezetben a máltai politikusnő e súlyos ügyét?

– A külföldi uralkodóktól, maharadzsáktól kapott „apró figyelmességek” természetesen nem rendszerszintű problémára utalnak, azok csak afféle megbotlások, amelyek „beleférnek”, de legalábbis bocsánatos bűnnek számítanak. A fősodratú sajtót pedig vajon miért izgatnák ezek az ügyek, amikor alázatos szolgáik az ajándékokat osztogató (természetesen nem létező) háttérhatalomnak? Ugyanannak, amely a képviselőket korrumpálja és irányítja.

– Még évekkel ezelőtt nyilvánosságot kapott egy lista, amely tudatta, hogy egy atlanti spekuláns kiket korrumpált az EP-képviselők közül. A korrupt politikusoknak hajuk szála sem görbült, azóta is az adófizetők pénzén élősködnek. Miért kiiktatlahatlan az Európai Parlement legfőbb működő vezérelve: a korrupció?

– A Soros-féle fizetési lista szinte közismert, mégsincs következménye annak, hogy ezek a hétpróbás gazemberek külföldi érdekeket szolgálnak az uniós polgárok érdekeivel szemben. És szolgálnak bárkit, aki „ide fütyöl”. Ahhoz, hogy ez megváltozzék, újra kéne gombolni az uniós kabátot (de nem ám úgy, ahogy ezek szeretnék: a vétójog eltörlésével és a hatalom még nagyobb koncentrálásával).
Jelzésértékű, hogy az Európai Parlament megbízatási idejének utolsó ülésén is Magyarország megbélyegzésével múlatta az időt, ahelyett, hogy például a békével, az európai polgárok biztonságával, jólétével foglalkoztak volna a tisztelt (hon)atyák. A mi adóinkból dőzsölnek és teszik tönkre a mi világunkat. A Brüsszelt behálózó korrupció sajnos annyira rendszerszintű, hogy elmosta a határokat a balliberális és az úgynevezett néppárti pártcsaládok között. Azok ma már csak „papíron”, hipotetikusan léteznek. Pártcsaládokat nem lehet korrumpálni, embereket külön-külön viszont igen. Sok pénzzel, legalább annyival, hogy a mandátumuk lejárta után is gondtalanul élvezhessék „áldásos ténykedésük” gyümölcsét. Akik a régi recept szerint azzal takaróznak, amit saját maguk követnek el. Ez a tolvaj kiált tolvajt tipikus esete.
Változás? Szkeptikus vagyok. Ha bűnözőket lehet nyíltan jelölni és esetleg bejuttatni az Európai Parlamentbe (az olasz antifa-féle gengsztert), akkor oda bárki bejuthat skrupulusok nélkül. Például olyan emberek is, akiknek szinte semmi közük a magyar valósághoz. Ezektől mit várhatnak el a magyar emberek (beleértve azokat is, akik balga módon megválasztják őket)?
Ady Endre lovával kérdezve: Hát mi lesz ebből, tekintetes úr?

Molnár Pál