Ezen a tavaszon tanulságos évfordulók egész sora esedékes. Össze is függenek ezek a tavalyi események, mert katonákkal vagy anélkül, mindegyik felért egy Ukrajna elleni hadüzenettel.

A sort Putyin februári beszéde és persze inváziója kezdte. Orbán azonnal ráduplázott. Ez eddig nem meglepetés. Annál váratlanabb volt, hogy a magyar parlamenti ellenzék is beállt a hadüzenők sorába.
Először tudjuk le Vlagyimir Putyin gyászos jubileumát. Mint ma már belátható, pofonért küldte a sereget. Egyhetesre tervezte a hadjáratot, de egy év múltával is „él Ukrajna dicsősége és szabadsága”, ahogyan a himnuszuk mondja. Minden pusztítás és véráldozat ellenére az ukránok hatékonyan védekeznek, s főként nincsenek egyedül. Ebben az évben a Nyugat országai is felébredtek a történelem végének álmából, fegyverszállítmányaik döntően hozzájárulnak az orosz túlerő kiegyenlítéséhez.

Ugyancsak most lesz egyéves Orbán Viktor azonnal megküldött, olajfaágakkal és békegalambokkal díszített hadüzenete is. Különbékének álcázta az orvtámadást. Európában egyedüliként, Magyarország megtagadta a segítséget a megtámadott szomszéd országtól, és lezárta a határt mások felszabadító fegyveradományai elől is. Azóta Orbán az orosz ultimátumok önkéntes postása. Egy év óta követeli Kijevtől, hogy adja meg magát Moszkva területi és vazallusi követeléseinek.

Erkölcsi szempontból, ha az még számít, ez a magyar történelem egyik legcsúfabb árulása. Kevés évszám rímel tisztábban az ukrán 2022-re, mint a magyar 1848 és 1956. De önsorsrontás is a magyar ukránellenesség, mert az orosz tankok csak Newton első törvényét ismerik. Ha egyszer meglökték őket Záhony irányába, akkor csak alaposan felfegyverzett ukránok állíthatják meg őket.

Orbán valódi, belpolitikai indítékáról mindent elmond a harmadik évforduló, a parlamenti választásé. A kampányban Orbán ismét hadat üzent, ezúttal az ukránokat támogató magyaroknak. Diadalmenetben nyert, és minden eddiginél súlyosabb vereséget mért a parlamenti ellenzékére.
Hamis vádat koholt abból, hogy MZP, az ellenzék listavezetője, még a háború előtt nyilatkozva, Ukrajnában is elképzelhetőnek tartotta magyar katonák részvételét a szokásos NATO békemissziókban, például ahogyan Afganisztánban történt. Orbán kampánya ebből azt gyártotta le, hogy az ellenzék háborúba hurcolná a magyar fiatalságot. Ennek a hamis vádnak a sulykolásával szerzett behozhatatlan előnyt.

Ezzel elérkeztünk a negyedik ukránellenes hadüzenethez, az ellenzékéhez. Hallgassuk meg az MSZP társelnökét, Kunhalmi Ágnest, mire emlékeztet az évfordulón.

„A miniszterelnök megint megismételte azt a hazugságát, hogy az ellenzék háborúpárti, noha 2022. március 10-én a parlamentben az MSZP és a többi ellenzéki párt is megszavazta azt az orbáni politikai nyilatkozatot, amely szerint sem katonákat, sem fegyvereket nem küldünk Ukrajnába, és nem engedjük a magyar-ukrán határon keresztül történő fegyverszállítást sem. Az orbáni hazugsággal szemben az MSZP továbbra is békepárti, és egyértelműen képviseli korábbi álláspontját.”

Hihetetlen, de így igaz. Példás egyetértésben 174 „igent” nyomott az Országgyűlés, annak minden pártja. Volt két tartózkodó. Az egyetlen ellenszavazatot Duró Dóra adta le, persze nem ukránbarátságból, hanem mert fölöslegesnek tartotta a fügefalevelet, miszerint Magyarország beengedné Ukrajnát az Európai Unióba.

Mit tartalmaz tehát az ellenzék támogatta országgyűlési nyilatkozat?

Ötödik pont: „Ebből a háborúból hazánknak ki kell maradnia, senkinek sem engedhetjük meg, hogy ebbe belesodorjon bennünket.”
Hatodik pont: „Kinyilvánítjuk, hogy Magyarország nem küld katonákat az ukrán hadszíntérre, nem szállít kétoldalú alapon fegyvereket, és nem járul hozzá, hogy a magyar‒ukrán határon keresztül az élet kioltására alkalmas fegyverek szállítására kerüljön sor.”
Ez eddig még csak fájdalmas, mert a hülyeség fáj. Grátisz ellenzéki bevagonírozás a muszkavezető hadtápjába. A gyávaság hadüzenete az Unió országainak, amelyek éppen azt teszik, amit a határozat megtiltana hazánknak.

De ez sem volt elég a parlamenti ellenzéknek. Meg kellett támogatnia a Fidesz belpolitikai fenyegetőzését is. Meg kellett köpködnie a saját politikusait is, ha nem határolódnak el Ukrajna harcától. Helyes magatartásra kellett inteniük az újságírókat is, értelemszerűen nem a NER-tollnokokat, hanem a függetleneket:

Hetedik pont: „Felhívjuk valamennyi közéleti szereplőnek és a sajtó munkatársainak a figyelmét, hogy tartózkodjanak minden olyan meggondolatlan vagy politikai hátsó szándéktól vezérelt megnyilatkozástól, amely a jelen kiélezett helyzetben veszélyeztetheti az ország és a magyar emberek biztonságát. Különösen veszélyesnek és felelőtlennek ítéljük azokat a követeléseket, amelyek magyar katonák, illetve fegyverek küldését sürgetik a háborús térségbe.”

Hallani vélem a védelmet: Választási kampány folyt, a közönséget megrettentette a háború. Ha az ellenzék kitart az ukránok mellett, akkor az ellenőrzött sajtóban csak még nagyobb tűz zúdult volna rá.

Miért – kérdezek vissza –, talán jól járt az ellenzék ezzel az „okossággal”? Mit mond az évfordulók évadja az ellenzék hiteléről, a gerincesség esélyeiről, a jövőnkről?

Haraszti Miklós