Sorozatunk hetedik részében három tájegységre is elbarangolunk. Havas Rezső A magyar tenger című írásában Fiume, mint a magyar koronához csatolt test sok évszázados sorsát eleveníti fel. Schöpflin Aladár pozsonyi diákéveire emlékezik, Vészi József, az egykori aradi gimnazista a legszomorúbb történetű magyar városban átélt megrendítő élményét meséli el.
Trianon századik évfordulójától, június 4-étől Csongrád megye neve Csongrád-Csanád megye lesz - jelentette be Juhász Tünde kormánymegbízott hétfőn Szegeden.
Ezúttal a művészet felé fordulunk. A kiváló művészettörténész, festő és kritikus Lyka Károly Magyar művészet – magyar határok című tanulmányát idézzük, melyben a tudós pontosságával elemzi a magyar és az európai kultúra összetartozását: „Hogy e kétféle művészet határa egyúttal Magyarországnak is természet építette keleti és déli határa, azt helyes lesz a művészettörténeti földrajz beszédes tényeként leszögezni. Aki e határokat rideg kézzel el akarná mozdítani, aligha lehet tisztában azzal, mit jelent egy ezer éven át fejlődött kultúra.”
Mai szemelvényünkben négy írást mutatunk be. A századforduló népszerű írója, Rákosi Jenő gyermekkori élményére emlékezik, Karinthy Frigyes megrázó levelet írt kisfiának arról, amiről soha nem beszélt és azt, amit soha ki nem mondott. Báró Lukachich Géza császári és királyi altábornagy katonás írásában szenvedélyesen és ellentmondást nem tűrően fogalmazott. Dr. Eöttevényi Olivér, Krassó-Szörény vármegye nyugalmazott alispánja a Délvidék sorsát, történelmét és ragaszkodását eleveníti fel.
A trianoni békediktátum 100 éves évfordulójára emlékezve rendezett tudományos konferenciát a Magyarságkutató Intézet (MKI). A tíz meghívott előadó a témát az Osztrák-Magyar Monarchia összeomlásától kezdve a Székely Hadosztály helytállása körüli vitákon át egészen az ország szétdarabolásához vezető úgynevezett békekötés konkrét körülményeinek bemutatásáig rendkívül széleskörűen tárgyalta.
Ezúttal gróf Andrássy Gyulának, a kiegyezés utáni miniszterelnök fiának, egykori bel- és külügyminiszternek tanulmányát idézzük. Az írás jelentőségét csak fokozza, hogy nemcsak a Balkán sok évszázados problémáit tárja fel történészi pontossággal, ok-okozati összefüggéseivel, hanem az, hogy egykori gondolatai, következtetései egy évszázad után a mai viszonyokra is érvényesek.
Sorozatunk harmadik részében Dvorcsák Győző sárosi levéltáros, újságíró, politikus, majd 1920 után magyarországi parlamenti képviselő írását olvashatják, amelyben megdöbbentő részletek tárulnak fel a csehek párizsi és nemzetközi aknamunkájáról, melynek következtében a vélt korridor reményében még Ausztria, a Monarchia bázisa is lecsippentett országunk testéből. Ezt követi Pethő Sándor: Erdély jelentősége a magyar államiságban című írása, mely hiteles magyarázata és máig ható nagy ívű visszatekintése történelmünknek.
Sorozatunk második részében gróf Apponyi Albert és Herczeg Ferenc írását, valamint Túri Béla kanonok, országgyűlési képviselő A magyarság nemzeti politikája című tanulmányát közöljük.
Most induló sorozatunkban a centenáriumra emlékezve a Kosztolányi által szerkesztett, 1921-ben megjelent és elhallgatott, elfelejtett, így mára jórészt ismeretlen kötetből, a Vérző Magyarország című könyvből idézünk írásokat, tanulmányokat. Először a Kormányzó előszavát és az akkori egyházi méltóságok írásait olvashatják.
Annyira nem bigottak, hogy ezért a vallásért Husz Jánosként a máglyára menjenek. Nem akarnak mártírok lenni, noha a mártír legyőzhetetlen ellenfél. Az ő vallásuk másról szól. Vallásuk másik fontos rítusa ugyanis: sorakozás a kasszánál.
Noha maguk a rendőrök sem mernek behatolni a város jó néhány területére, az ügyészség egy sokkal súlyosabb bűncselekménnyel foglalkozik: a német WDR köztelevízió 37 éves munkatársa szerint Giscard d'Estaing a párizsi irodájában rögzített interjú során háromszor is megérintette a fenekét.
Itt Esztergomban igyekszünk a méltó módon minden évben többször is megemlékezni róla, különféle rendezvények, pályázatok, múzeumi foglalkozások, vagy tudományos előadások keretén belül. Balassa emlékét kiemelten fontosnak tartjuk közvetíteni.
Sorozatunk hetedik részében három tájegységre is elbarangolunk. Havas Rezső A magyar tenger című írásában Fiume, mint a magyar koronához csatolt test sok évszázados sorsát eleveníti fel. Schöpflin Aladár pozsonyi diákéveire emlékezik, Vészi József, az egykori aradi gimnazista a legszomorúbb történetű magyar városban átélt megrendítő élményét meséli el.
Annyira nem bigottak, hogy ezért a vallásért Husz Jánosként a máglyára menjenek. Nem akarnak mártírok lenni, noha a mártír legyőzhetetlen ellenfél. Az ő vallásuk másról szól. Vallásuk másik fontos rítusa ugyanis: sorakozás a kasszánál.
Noha maguk a rendőrök sem mernek behatolni a város jó néhány területére, az ügyészség egy sokkal súlyosabb bűncselekménnyel foglalkozik: a német WDR köztelevízió 37 éves munkatársa szerint Giscard d'Estaing a párizsi irodájában rögzített interjú során háromszor is megérintette a fenekét.
