A román-magyar párbeszéd közös jövőnk tekintetében nélkülözhetetlen, Erdély és benne az erdélyi magyarság ügye a román partnerek, barátok nélkül megoldhatatlan - hangoztatta Tőkés László szombaton az erdélyi Tusnádfürdőn.

Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke a 34. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor (Tusványos) zárónapján tartott beszédében emlékeztett: a "bálványosi folyamat" egyidős a rendszerváltozással és kiállta az idők próbáját. Felidézte, hogy létrejötténél a Fiatal Demokraták Szövetsége (Fidesz) és az erdélyi Magyar Ifjúsági Szervezetek Szövetsége (MISZSZ) "bábáskodott", "az eszme és a szellem" tovább él - mondta -, és a következő nemzedékeknek lesz a hivatása éltetni, tovább vinni.

Megállapította, hogy a magyarországi vendégek és közméltóságok, a külhoni nemzetrészeink képviselőinek jelenléte azt tanúsítja, hogy "Tusványoson a nemzeti összetartozás és együtt gondolkodás kiemelt helyet foglal el".

Felidézte, hogy a bálványosi tábor és folyamat Temesvár szellemében indult, és emlékeztetett Emil Constantinescu és Traian Basescu korábbi román államfők táborbéli jelenlétére. "Táborunk súlyos deficitje a román partnerek távolmaradása. Talán önkritikát is tarthatunk e vonatkozásban - mindazáltal a román-magyar párbeszéd elmaradásának a legfőbb oka kétségtelenül abban keresendő, hogy a zsigerileg magyarellenes román politikum valóságos karantén alá helyezte Tusványost" - jelentette ki Tőkés.

A román-magyar párbeszéd a közös jövő tekintetében nélkülözhetetlen - mondta.

"Ezért aztán a román féllel nem alakoskodni, nem megalkudni, nem ellenségeskedni, hanem nyílt párbeszédet folytatni, tárgyalni és megegyezésre jutni kell. Rendkívüli kihívás ez az erdélyi magyarság és Magyarország, nem kevésbé a románok, illetve Románia számára" - fogalmazott az 1989-es romániai forradalom elindítója.

Kijelentette: a szabadegyetem figyelmének középpontjába Erdély sorsát és jövőjét kell állítani, és emlékeztetett Dobai István erdélyi nemzetközi jogászra, aki 1956-ban egy ENSZ-nek címzett memorandumot szerkesztett az "erdélyi kérdés" rendezése tárgyában, és egyik megoldási lehetőségként a magyarok autonómiájának biztosítását javasolta.

"Íme, a román-magyar párbeszéd első és legfőbb tétele, melyből nem szabad engednünk, melynek lényegét úgy foglalhatjuk össze, hogy az elvesztett erdélyi területekért jogokat, éspedig autonómiát követelünk. Tudatában vagyunk annak, hogy ez a román politikum szemében vörös posztó, ellenben azt is tudjuk, hogy ebből a követelésből, ha élni akarunk, nem engedhetünk" - húzta alá Tőkés.

Hozzátette, ezzel együtt változatlanul ki kell tartani egy romániai kisebbségi törvény elfogadása mellett, és a küszöbön álló közigazgatási reform kérdése is a remélt román-magyar párbeszéd napirendjére kívánkozik. Kijelentette, hogy a Székely Nemzeti Tanács történelmi régiókra vonatkozó európai polgári kezdeményezése szellemében ragaszkodni kell ahhoz, hogy magyar többségű régióinkat ne taszítsák kisebbségi helyzetbe, ahogy az Szlovákiában történt.

"Legfőbb problémáink és jogos igényeink megoldásra várnak" - fogalmazott Tőkés László. Megtárgyalásuk céljából nyilvános felhívással fordult Románia közméltóságaihoz: fogadják el a meghívást a következő szabadegyetemre, "és a fennálló román-magyar politikai partnerség keretében vállalkozzanak a nyílt szívű, egyenes párbeszédre közös dolgainkról".

A volt püspök két tragédiáról - a parajdi bányaszerencsétlenségről és a kárpátaljai Sebestyén József haláláról - is megemlékezett, hangsúlyozva a két ügyben megvalósult magyar szolidaritást.

Arra is felhívta a figyelmet, hogy a nagyváradi polgármesteri hivatal ki akarja lakoltatni Fejes Anzelm apátot, váradhegyfoki prépost-prelátust, a Nagyváradhegyfoki Premontrei Prépostság vezetőjét. Kérte a Romániai Magyar Demokrata Szövetséget (RMDSZ), hogy hathatósan járjon közbe az ügy megoldása érdekében.

Az idei tábor nagy hiányzójának nevezte a június végén elhunyt Kincses Előd ügyvédet, "a temesvári forradalmi ellenállás, valamint a marosvásárhelyi ellenforradalmi, fekete márciusi események hősét", kérve a jelenlévőket: méltóképpen becsüljék meg életét és művét.