Miként minden családban megrendültséget okoz a családfő elvesztése, a katolikusok nagy családjában is ilyen hatást váltott ki Ferenc pápa halála. Bármennyire tudtuk, sejtettük, az utóbbi hónapokban különösen is, mégis váratlanul ért bennünket halálhírének bejelentése. A legtöbben szeretteik és barátaik húsvéti látogatását végezték, amikor eljutott hozzájuk a szomorú hír.

 

A Szentatyával való találkozásaimról sok szép élmény él bennem, amelyeket itt nincs lehetőségem részletesen elmondani. Ezek közül két, számomra kiemelkedő emléket szeretnék megosztani. 2017 novemberében ad limina látogatásra érkeztünk Ferenc pápához. Korábban már volt alkalmam részt venni ilyenen, de a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnökeként ez volt az első ilyen látogatásom. Az olvasó is sejtheti, mekkora figyelemmel és izgalommal készültem e találkozásra, s készítettem el az ilyenkor szükséges beszámolót a püspöki konferencia nevében. Amikor megérkeztünk a Szentatyához, és körbeültetett bennünket, meglepetésszerűen közölte velünk, hogy most akkor beszélgessünk. Hirtelen nem tudtam, mit kezdjek az előkészített beszámolómmal. A Szentatya sietett segítségemre: „Püspök úr, csak tegye félre!” Ezután egy több mint kétórás beszélgetés következett a jelen lévő püspök atyákkal, és én már teljesen el is feledkeztem a beszámolóról, amikor búcsúzóul Ferenc pápa csak ennyit szólt: „Azt azért csak adja ide!” Ebben megmutatkozott számomra rendkívüli figyelmessége.

 

Az ilyen és hasonló spontán megnyilatkozások gyakran előfordultak vele kapcsolatban.

 

A másik hasonlóan kedves esemény a 2023 áprilisában tett magyarországi látogatásához kötődik. Mint mindenki számára tudvalevő, rendkívül rövid idő állt rendelkezésünkre megszervezni Ferenc pápa látogatását. Nagyon sok esetben nem volt lehetőségünk latolgatásra, többszöri megfontolásra, hanem azonnal dönteni és cselekedni kellett. Ezért amikor a Szentatyát a repülőtéren búcsúztattuk, magunkat mentegetve odasúgtam neki: „Szentatya, bocsánatot kérek az esetleges hiányosságokért, ígérem, ha legközelebb jön, ezeket a hibákat ki fogjuk küszöbölni.” A tőle megszokott huncut mosollyal válaszolt: „Jól van, jól van.” Sajnos e hibák kijavítására már nem kerülhet sor…

 

Ez a látogatása meggyőződésem szerint minden magyar emberben szép emlékeket hagyott.

 

Többször megállapítottuk, hogy azokban a napokban Magyarország kegyelmi pillanatokat élhetett át: a béke szigete volt ekkor az egész ország.  A Szentatya Kossuth téren mondott beszédében a Béke Királynőjéhez intézett szavai nemcsak nekünk, magyaroknak szóltak, hanem Európának, sőt az egész világnak: „Te, aki a Béke Királynője vagy, öntsd az emberek és a népek vezetőinek szívébe a vágyat, hogy a békét építsék, hogy a következő nemzedékeknek a remény jövőjét nyújtsák, ne a háborút; egy bölcsőkkel és nem sírokkal teli jövőt; egy testvérekkel és nem falakkal teli világot! (…) Hozzád imádkozunk az Egyházért Európában, hogy újra megtalálja az imádság erejét, hogy újra felfedezze a te alázatodat és engedelmességedet, a tanúságtétel lelkesedését és az igehirdetés szépségét.” E szavak, mint akkor, ma is hangzanak felénk a búcsúzó Ferenc pápától, aki immár a Béke Királynője előtt mond imát értünk. Imádkozzunk mi is érte!