Emlékezetes: 2023. október 7-én (a „Tóra örömünnepe” reggelén) palesztin szélsőségesek behatoltak Izrael déli részébe, amelynek során több mint 1300 ember vesztette életét (köztük 36 gyermek is), több mint hétezren sebesültek meg, a terroristák 239 túszt ejtettek. A támadás során háborús és emberiesség elleni bűncselekmények (nemi erőszak, csonkítás, holttestek meggyalázása, civilekkel szemben alkalmazott embertelen bánásmód) is történtek, tehát a cél egyértelműen a terror volt. Izrael erre válaszul nagyszabású offenzívát indított Gázában, amelynek eddig – legalábbis a palesztin hatóságok Izrael által vitatott közlése szerint – közel 40 ezer áldozata, több mint 30 ezer sérültje és 6 ezer eltűntje van.

Bár az erőszakspirál egészen az utóbbi napokig megállíthatatlannak tűnt, az amerikai diplomácia a háttérben nagyon aktívan és állhatatosan dolgozott.

A diplomáciai erőfeszítések október elején gyorsultak fel, amikor is Trump elnök előállt egy 20 pontból álló béketervvel („Gaza peace plan”), amelynek középpontjában a tűzszünet, a túszok szabadon engedése, palesztin foglyok elengedése, és Gáza átmeneti kormányzása állt. A Hamasz elfogadta a terv fő elemeit (pl. túsz-fogoly csere, átmeneti adminisztráció technokraták bevonásával). Ezután a semlegesnek tekintett Egyiptomban, Sharm el-Sheikhben közvetett tárgyalások folytak Izrael és Hamasz között, Katar, Egyiptom, Törökország, valamint az USA részvételével. A tárgyalások a részletekről szóltak: hol legyenek a határvonalak, mikor és hogyan engedjék el a túszokat, mikor és meddig vonuljanak vissza az izraeli katonák („Yellow Line”).

Trump a tárgyalások végén bejelentette, hogy Izrael és Hamasz aláírta az első szakaszra vonatkozó megállapodást: azaz elismerik a tervet, elfogadják a tűzszünetet (az első fázist), beleértve túszok és foglyok cseréjét, valamint az izraeli erők egy előre megállapított vonalra történő visszahúzódását. Ezzel párhuzamosan az izraeli kabinet is ratifikálta (jóváhagyta) a megállapodást a tűzszünet életbe lépéséről és a túsz-fogoly cserék megkezdéséről.

Donald Trump közölte, hogy a még élő túszokat – beleértve a sebesülteket – hamarosan elengedik, míg a holttestek visszaadása is része a megállapodásnak. A megállapodás része volt az is, hogy azonnali segélykonvojok, élelmiszer, orvosi segítség érkezhetnek Gázába a megnyitott határátkelőkön keresztül, a lakosság pedig visszatérhet dél-Gázából az északi területekre.

A Hamasz kormányzása helyett ideiglenesen technokrata testület veszi át az adminisztratív feladatokat, nem politikai pártként. A jövőben pedig további tárgyalásokat tartanak Gáza végleges státuszáról, a biztonságról, a fegyveres szárnyak szerepéről, és más nagy vitás kérdésekről.

Így leírva mindez „egyszerűnek” tűnhet, de Trump (az amerikaiak) erőfeszítése nélkül nem sikerült volna. Emlékezzünk vissza rá, hogy mind Izrael, mind pedig a Hamasz és a – meglepő módon egyre inkább mögöttük felsorakozó! – nyugati közvélemény meglehetősen sarkos álláspontot képviselt a konfliktusban, mereven elutasította a másik fél igényeit (ahogy ezt Ukrajna esetében is látjuk).

Ezek szilárd tények, és a politikában elsősorban ez számít: hogy felcsillan-e a béke lehetősége a további mészárlás helyett, hogy egy ország elindul-e az iszlamizáció visszafordíthatatlan útján vagy sem, hogy az emberek előre tudnak-e lépni egyet vagy kettőt a saját életükben?

Aki pedig inkább a kommunikációra kíváncsi, ajánljuk figyelmébe Trump elnök Orbán Viktorhoz intézett szavait a gázai (egyiptomi) békecsúcson: „Szeretjük Viktort! Viktor, fantasztikus vagy, oké? Tudom, hogy sokan nem értenek velem egyet, de csak én számítok. Fantasztikus vagy, remek vezető. A legutóbbi választásakor támogattam, és 28 ponttal nyert. Szóval a következőn még jobban szerepelsz majd, (…) 100 százalékban mögötted állunk.”

Így beszélgetnek a békepártiak egymás között. Mert a politikában elsősorban a tények és a teljesítmény számítanak, főleg hosszútávon. Felkészül: Európa?