Minden negyedik várandósság veszteséggel ér véget, de még mindig sok pár marad magára a gyászával
Hiánypótló eseménnyel hívta fel a figyelmet a perinatális gyászra az Apor Vilmos Katolikus Főiskola Anna-Joachim-programja.
2025. október 15. 10:06
Évente 13-14 ezer magzatot veszítenek el a szülők Magyarországon a várandósság idején. Bár a perinatális veszteség – vagyis a magzat elvesztése a terhesség során – ma már nem számít tabutémának, sok esetben még a szakemberek sem rendelkeznek megfelelő eszközökkel ahhoz, hogy valódi támaszt nyújtsanak a gyászoló szülőknek. A perinatális gyász világnapja alkalmából az Apor Vilmos Katolikus Főiskola Anna-Joachim-programja egy hagyományteremtő esttel hívta fel a figyelmet az érintettekre és a veszteség feldolgozásának fontosságára.

Átsuhanó babák - a kimondatlan veszteség

„Átsuhanó babáknak” nevezik azokat a magzatokat, akik a várandósság idején vesztik életüket. Magyarországon minden negyedik–ötödik terhesség vetéléssel ér véget, a hivatalos adatok szerint tavaly több mint 13 ezer magzattól kellett elbúcsúzniuk szüleiknek.
 
Az október 15-i világnap előestéjén megrendezett eseményen olyan házaspárok, férfiak és nők, anyák és apák vettek részt, akik meg nem született gyermeküket veszítették el – akár egy háromnapos embriót, akár egy húszhetes magzatot.
 
„Mindenkit vártunk: azt is, aki néhány hónapja élte át ezt, és azt is, aki évtizedekkel ezelőtt” – mondta Homokiné Hollósi M. Cecília tanácsadó szakpszichológus, az Anna–Joachim-program szakmai vezetője.
 
Az este folyamán Káposztássy Béla teológus-szupervizor, Szimon Petra gyásztanácsadó pszichológus és Kovácsné Treer Mária lelkigondozó tartott rövid előadásokat, amelyeket egyéni és páros konzultációk követtek. Aki szerette volna, Fekete Zita művészetterapeuta segítségével agyagból készíthetett mécsestartót gyermeke emlékére.

Eszköztelenül a gyásszal szemben

„Egyre többet beszélünk a perinatális veszteségről, ám a hétköznapi ember – sőt, sok esetben a szakma is – még mindig eszköztelen, amikor egy ilyen történettel szembesül” – mondta Szimon Petra gyásztanácsadó pszichológus.
„Egyszerűen lefagyunk, ha arról hallunk, hogy egy várandós édesanya elvesztette a babáját. Tudattalan szinten bekapcsol a saját halálszorongásunk, értetlenül állunk a történtek előtt, hiszen a perinatális veszteség éppen akkor történik, amikor egy család egy új életre készül. Ez diszkomfortérzetet okoz, és sokszor védekező mechanizmusok indulnak el bennünk ahelyett, hogy kapcsolódni tudnánk a gyászolóhoz”
– tette hozzá a szakember. Szerinte nyíltan kell beszélni a perinatális veszteségről, érzékenyítve és edukálva a társadalmat.
 
„Folyamatosan foglalkozni kell a veszteséget megélő párokkal, de valójában már a gyermekvállalásra készülőket is érdemes felkészíteni, beszélni arról, mi történik, ha baj van. Egy várandóssága elején járó édesanya nem biztos, hogy beengedi ezt az információt, de ha mégis átéli a veszteséget, tudni fogja, hová fordulhat segítségért” – mondta Szimon Petra.
 
A szakember megemlítette, hogy ma már több szakember és szervezet is nyújt támaszt az érintett szülőknek, köztük az Élet.Érzés Egyesület, amelyet Sevcsik M. Anna vezet, és amely meghonosította az „átsuhanó babák” fogalmát.

A meddőségi problémákkal küzdők gyakran élnek át perinatális gyászt

A meddőséggel küzdő párok számára a perinatális veszteség különösen gyakori tapasztalat.
„Az Anna–Joachim-programban megfordult házaspárok több mint fele nézett már szembe a perinatális gyásszal, sokuk nem egy, hanem több magzatot vesztett el. Amikor újra a gyermekvállalásra koncentrálnak, minden egyes sikertelen hónap előhozhatja a gyászt”
– mondta Homokiné Hollósi M. Cecília.
 
 
Az Apor Vilmos Katolikus Főiskola hat éve indította el ingyenes, intenzív pszichológiai és mentálhigiénés támogatást nyújtó tréningjeit a nehezített gyermekvállalással küzdő házaspároknak. A párok két hétvégét és két péntek estét töltenek együtt sorstársaikkal, így megtapasztalhatják a problémák megosztásából és közös feldolgozásából fakadó erőt, sőt, akár saját közösségeket is létrehozhatnak.
 
A program résztvevői párkonzultációkon is részt vehetnek, a szakemberek pedig több módszert is alkalmaznak, köztük az érzelemfókuszú terápiát, pszichodrámát, kognitív pszichológiát és szexuálpszichológiát.

A korai veszteség gyakran láthatatlan marad

A szakmai vezető arra is felhívta a figyelmet, hogy a korai terhesség elvesztése különösen nehéz, mert gyakran senki sem tud a várandósságról.
„Egy korai terhességről általában még nem beszélnek a környezetüknek, így a veszteségről sem tudnak mesélni, amely megoszthatatlan fájdalommá válik”
– mondta Homokiné Hollósi M. Cecília.
 
Az Anna–Joachim-program rendezvénye nemcsak emlékezésre adott lehetőséget, hanem fontos üzenetet is közvetített: a perinatális veszteség feldolgozása nemcsak az érintettek, hanem a társadalom közös feladata. Az ilyen alkalmak segíthetnek abban, hogy a gyászoló szülők ne maradjanak egyedül fájdalmukkal, és támogatást találjanak a veszteség feldolgozásában.
 
Hogyan lehet szakemberként segíteni a gyermekre vágyó vagy meddőségi problémákkal küzdő párokat? Az Apor Vilmos Katolikus Főiskola 2022 óta minden évben meghirdeti négy féléves reproduktívegészség-fejlesztő és meddőségi szaktanácsadó képzését, amelynek célja olyan szakemberek képzése, akik mentálhigiénés vagy lelkigondozói eszközökkel, keresztény szellemiséggel vagy arra nyitott módon támogatják a párokat. Az akkreditált szakirányú továbbképzés hallgatói a termékenységi problémák pszichológiai és pszichoszociális, valamint biológiai és orvosi vonatkozásai, megelőzési és kezelési lehetőségei mellett többek között megismerhetik a meddőségi ellátás és az örökbefogadás hazai intézményrendszerét, a segítségnyújtás eszközeit és a keresztény bioetikát is.
 
Fotók: Shutterstock
GK
MTI Hírfelhasználó