Arra szövetkezünk, hogy megvédjük kultúránkat, nyelvünket és identitásunkat – az online világban is. A mi nemzedékünkre hárul a digitális szabadságharc megvívásának kötelessége. Élj a Kárpát-medence bármely szegletében, közöttünk te is alakíthatod a magyarság sorsát - rögzíti a Digitális Polgári Körök alapvetése. Máthé Zsuzsát, a Digitális Polgári Körök koordinátorát, a Szent István Intézet igazgatóját kérdezte a Gondola.

- Igazgató asszony, mit gondol, miért kell megőrizni művelődésünket, nyelvünket, nemzeti azonosságunkat? Miért ne asszimilálódhatnánk például a spanyolokhoz, a flamandokhoz vagy a görögökhöz?

- Úgy hiszem, a felsorolt európai nemzetek asszimilációs képessége jelenleg nem realitás. Egyik legnagyobb problémánknak épp azt látom, hogy az európai népek, nemzetek saját karakterjegyeiket tékozolják el, a nyugati civilizáció keresztény talapzatáról lemond, sőt, megtagadja azt. Gondoljunk csak a tavalyi párizsi Olimpia megnyitó szimbolikájára. Mit üzent Európa magáról a világnak? Egy karikatúra voltunk, egy komolyan vehetetlen torzója önmagunknak, amiből egy dekadens kultúra képe rajzolódott ki. Ilyen meggyengült identitás mellett tartok tőle, hogy Európa kell majd asszimilálódjon egy egészen más kultúrkörhöz.

Az ide beáramló, jóval erősebb immunrendszerű, sokkal stabilabb identitású és életképesebb embertömeg könnyedén elsodorhat mindent, amit mi európai életformaként tartunk számon. Ahol társadalmi mérnökök terveznek át egy demográfiai téltől és a munkakedv megcsappanásától szenvedő kontinenst, pusztán számszaki kérdésként tekintve az ott élőkre, ott óriási a baj. Ahol a nemzet fogalmát koloncnak tartják, ott sikerrel vehetik át más civilizációk az irányítást, “csak” gyerekeket szülve, hódító hadjáratok és ellenállás nélkül. Magyarország - a magyar emberek józanságának hála - egyelőre el tudta kerülni az Európát jellemző önfeladás zsákutcáját, de zavarjuk a tervezőasztalokon fekvő elképzelések megvalósulását, ezért nagy erők igyekeznek betuszkolni bennünket oda.

- Magyarnak lenni veszélyes, de a digitális szabadságharcban nincs trombita hangja, ágyúdörej, nem a harc mezején esünk el, nem folyik ifjúi vér ki szívünkbül, szinte a fotelból sem kell fölállnunk. Milyen kockázatok leselkednek ránk mégis?

- A digitális tér sajnos az emberek rosszabbik énjét erősítheti fel. Mindenki látszani és percről percre jelen lenni szeretne, miközben torz, valótlan, sokszor kiszínezett képet fest magáról. Tombol ebben a virtuális térben az irígység, a magamutogatás, a felületesség és jellemző az agresszivitás, az arctalan bántalmazás. Ha egy vitában nem egy hús-vér emberrel szemben kell érvelni, belenézve annak a szemébe, hanem egy profilkép van csak a másik oldalon, jóval könnyebben szakadnak át azok a gátak, amelyek a békés együttélés alapjait jelentik.

Véleménybuborékokba szorulva a társadalmak erőteljesen polarizálódnak és akár polgárháborúk felé is sodródhatnak. Innen pedig már csak egy lépés a fizikai erőszak, a kérdésben említett “ágyúdörej”.

Ezért nagyon fontos, hogy a - Böjte Csaba testvér által “hatodik kontinensnek” nevezett - online teret belakjuk, élhetővé és békéssé tegyük, létrehozva olyan menedékeket is, ahol nem mérges és röhögő fejek, durva verbális agresszió, megalázás fogadja azt, aki kiáll hite vagy nemzete mellett. Ilyen hely az országépítésre szövetkezett polgári körök digitálisan szervezett közössége.

- A Lajtától a Berecki-havasokig, a Dunajectől a Tengermellékik elterülő térségben élő magyarjaink kattintással érhetők el Budapestről. De elérhetik őket Brüsszelből, Bukarestből, New Yorkból is. Hogyan kristályosodhat ki a hungarofób szélsőséggel szemben szellemi fölény?

- Szellemi fölény csak szellemi igényességből, munkával szerzett ismeretből és kreativitásból fakadhat és persze nem mellőzhető a lelki megújulás sem. Csodálatos nyelvünk, zenénk, irodalmunk van, de sajnos mi sem kapaszkodunk eléggé a gyökereinkbe, a hitünkbe sem.

Eleven csapatként is megmutatja magát a digitálisan szervezett közösség.

Ugyanakkor történelmünk megannyi kataklizmája és évszázados szétszakítottságunk belénk kódolt egy vészcsengőt, ami ösztönösen jelez, ha idegen érdekek akarják a hazánkat kényszerpályára állítani. Olyan sokszor átélték már ezt őseink, hogy az örökül kapott reflexek még működnek. Ezért tudtunk ellenállni a Willkommenskultur elvárásának, a genderideológia nyomásának, vagy épp ezért tudjuk tartani óriási ellenszélben is a háborúellenes álláspontunkat.

Ezeket ma természetesnek vesszük, mint egészségesen a lélegzetvételt, de tudatosítanunk kell magunkban, hogy elég egyszer rosszul dönteni ahhoz, hogy mindezeket eltékozoljuk. Európában egyre többen ismerik fel, hogy megvezették őket, és hogy hagyták kihúzni alóluk országaikat. Tudatosítsuk magunkban azt is, hogy ők irigykedve tekintenek Magyarországra, a stabil nemzeti kornányunkra, melyet egy harcedzett, nem zsarolható, szuverén és a magyar érdekekért kőkeményen küzdő miniszterelnök vezet.

Amerikában végzett golyó a kereszténnyel, magyarföldön is megsirattuk...

A magyar út reményt is jelent Európa számára: lehetséges más, sikeresebb, békésebb utat is járni. Hogy is szól Pio atya sokat idézett próféciája?

“Magyarország egy olyan kalitka, amelyből egyszer még egy gyönyörű madár fog kirepülni. Sok szenve­dés vár még rájuk, de egész Európában páratlan dicsőségben lesz részük. Irigylem a magyarokat, mert általuk nagy boldogság árad majd az emberi­ségre. Kevés nemzetnek van olyan nagyhatalmú őr­angyala, mint a magyaroknak, és bizony helyes len­ne erősebben kérniük hathatós oltalmát orszá­gukra!”

Merjünk hinni mindezekben és sokat szenvedett nemzetünk küldetésében! Egy biztos, mi lélekből és a szellem erejéből lehetünk naggyá. Ugye, ezen leszünk mind?

Molnár Pál

Fotók: Digitális Polgári Körök