A napokban azt hallottam egy előadásban, hogy „a politikai hatalom legfőbb szövetségese a valóság, a valóság és nem az igazság.” A megfogalmazás első hallásra meglepő, magyarázatra szorul - írja Harrach Péter, a Magyar Kereszténydemokrata Szövetség elnöke, az mkdsz.hu-n megjelent publicisztikájában.
2025. április 24. 19:04
Szerencsére az előadó maga tette ezt meg, megindokolva a mondat első felét. Szerinte a valóság nem más, mint amit az emberek akarnak, és ezzel nem lehet szembemenni. A mondat második feléről nem szólt, csak sejteni engedte, mit gondol róla. A szűkös, de jól hangzó magyarázattal egy baj van, a kizárólagosság. Mit jelent ez az egyik és mit a másik esetben?
Kétségtelen választást nyerni és hatalmat megtartani a választók akaratával szemben nem lehet.
Ha elfogadjuk az előadó definícióját a valóságról, akkor az nem más, mint az emberek véleményének ismerete, képviselete és adott esetben befolyásolása.
Különösen az utóbbi feltételezi a hatalomtechnika alkalmazását. Nincs ezzel semmi probléma, hiszen ez is a politika szakmai követelménye. Olyan semleges eszközök ezek, amiket a cél minősít, használható jóra és rosszra. Különböznek azoktól az önmagában erkölcstelen eszközöktől, amikre azt szokták mondani, a cél szentesíti őket.
Ha már a negatívumoknál tartunk, tudjuk, hogy minden politikai rendszernek van gyenge pontja. Amíg a diktatúrák az ember szabadságát elnyomva kényszert alkalmaznak, addig a demokráciában a személyes szabadságot nem csak befolyásolni, de gyakran manipulálni is igyekeznek.
Az „igazság” nélküli „valóság” képviselőinek üresen cseng a szava, hiteltelenné válnak és a puszta hatalomvágy gyanúját keltik.
Ha a közelmúltból példát keresünk erre, a Gyurcsány-kormányt kell említenünk. Egy politikai vezetőnek kell, hogy legyen víziója az országról és a világról, sőt ezt megelőzően az emberről és a társadalomról. Gyurcsányéknak nem volt határozott elképzelésük ezekről, hanem alkalmazkodtak a fősodorhoz. Mivel ez kevésnek bizonyult, használták a manipuláció eszközét, mikor saját bevallásuk szerint is folyamatosan hazudtak. A hatás lassan elpárolgott, és kiderült, hogy a király meztelen.
A kizárólagosság azonban az „igazság” esetében is problémás. Gondoljunk a rendszerváltás történelmi pártjaira, a szocdemekre, kisgazdákra és a különböző radikális kispártokra, akik az igazság felkent bajnokainak tekintették magukat, és nem törődtek a profizmus első számú feltételével, a belső feszültségek kezelésének képességével.
Ha a párt üzenete helyett a belső harcok uralják a kommunikációt, biztos a bukás. Végül is, ha a politikus és az általa vezetett politikai erő eredményes és hiteles akar lenni, egyszerre kell képviselni a „valóság” és az „igazság” szempontjait.
Talán nem vagyok elfogult, ha azt mondom, hogy a tárgyilagos szemlélő is felfedezheti ezt a politikai hatalom jelenlegi képviselőinél. A sorozatos kétharmados győzelem bizonyítja, hogy a „valóság” szempontja, vagyis az emberek véleményének képviselete nem hiányzik a szövetségből, de az „igazság” sem, ami a politikai törekvések irányában fedezhető fel. A szövetség egyik tagja, az erős néppárt inkább a „valóság”, másik tagja, a kisebb világnézeti párt inkább az „igazság” képviseletében jeleskedik. Ez utóbbi a népszerűségnél többre tartja a vallott értékek következetes képviseletét. Tisztában van azzal, hogy emiatt támogatottsága a közgondolkodás változásainak függvénye. Nem pályázik aranyéremre, de dobogós helyre van esélye, éppen a stabil megbízhatósága miatt.
A szövetség ereje abban van, hogy tiszteletben tartják egymás identitását és a politikai megvalósíthatóság mentén együttműködnek.
Kifejezetten örülni kellene annak, hogy nemzetközi kupameccs előtt hazai bajnokin gyakorolhat az együttes. A nemzetközi meccs a fontosabb, azaz a hazai bajnokit jelentős részben gyakorlásnak, taktika kipróbálásának lehetne tekinteni.
Fónagy János kiemelte, az ünnep méltó pillanat arra, hogy "megálljunk és köszöntet mondjunk mindazoknak, akik munkájukkal, elhivatottságukkal, emberségükkel, példát mutattak számunkra, azoknak, akik a mindennapokban is őrzik, gazdagítják közösségünk értékeit és azoknak, akik csendesen, de kitartó szolgálatukkal hozzájárulnak ahhoz, hogy mindnyájan egy jobb, erősebb, összetartóbb, békésebb Magyarországon élhessünk".
"Számos olyan kérdés volt, amiben egyetértettünk, sőt mondhatnám, a legtöbb-ben. Néhány nagyobb kérdésben ugyan még nem jutottunk dűlőre, de némi előrelépést elértünk" - hangsúlyozta az amerikai elnök. Hozzátette: "nagyon jó esélyük" van arra, hogy a legfontosabb kérdésben is eljutnak a megegyezésig, de "nincs megállapodás, amíg mindenben nincs megállapodás".
Hollik István sokkoló számokat is megosztott: a magyar másfél éves gyermekek átlagosan napi 86 percet töltenek képernyő előtt; 2012 és 2017 között a napi négy óránál több képernyőidő aránya 38 százalékról 97 százalékra ugrott.
A nagy múltú rádiós szerkesztő a közlemény szerint arról is beszélt, hogy miképpen vezetett az útja a gyermekkori zenei élményektől és a kántori munkától a Magyar Rádió stúdiójáig, de érintette az 1960-as és 70-es évek hazai kultúrpolitikai kereteit is.
Kifejezetten örülni kellene annak, hogy nemzetközi kupameccs előtt hazai bajnokin gyakorolhat az együttes. A nemzetközi meccs a fontosabb, azaz a hazai bajnokit jelentős részben gyakorlásnak, taktika kipróbálásának lehetne tekinteni.
Fónagy János kiemelte, az ünnep méltó pillanat arra, hogy "megálljunk és köszöntet mondjunk mindazoknak, akik munkájukkal, elhivatottságukkal, emberségükkel, példát mutattak számunkra, azoknak, akik a mindennapokban is őrzik, gazdagítják közösségünk értékeit és azoknak, akik csendesen, de kitartó szolgálatukkal hozzájárulnak ahhoz, hogy mindnyájan egy jobb, erősebb, összetartóbb, békésebb Magyarországon élhessünk".
