Háborúpártiak és békepártiak: A felszín alatt - Harrach Péter gondolatai
A háborúpártiak és a békepartiak küzdelme nem más, mint a jéghegy csúcsa - Harrach Péter, a Magyar Kereszténydemokrata Szövetség elnöke a szervezet honlapján fejtette ki az orosz-ukrán háború mélységeiről a gondolatait.
2025. március 21. 09:34
A mélyben kemény gazdasági érdekek és az átalakuló világrend pozícióharcai vannak, de jól látható a kultúrák összecsapása is, eszünkbe juttatva Huntington vízióját. A mai küzdelem annyiban más, hogy nem két távoli civilizáció összecsapása történik, hanem a nyugati világon belüli két erő áll egymással szemben.
Az egyiket, a hagyományos nyugatit a keresztény hit kultúrateremtő ereje hozta létre. A hit és a kultúra kezdetben szorosan együtt élt, később ez a kapcsolat fellazult, és a kultúra önálló életet is kezdett élni. Ezért mondhatta Antall József, hogy Európában az ateista is keresztény.
Ez a kultúra a teremtett világ mindenki által felismerhető törvényeire épül. Normális emberi magatartást biztosít követőinek. Nincs abban semmi különös, hogy az emberszerető Istenbe vetett hit és a belőle fakadó kultúra mélyen emberi.
Vagyis az önálló életet élő kultúra is megfelel az emberi természetnek, tehát normális. Ilyen egyszerű, de mi van a másik oldalon?
Az a kultúra is már-már vallásinak tűnő tanra épül, aminek középpontjában az ember nagyszerű ajándéka, a szabadság áll. Ez a szabadságfogalom azonban már kibújt a természettörvény védelme alól, a minden ember lelkiismeretében felismerhető szabályozás alól. Karl Popper eszméje, a nyílt társadalom elmélete arról szól, hogy az embert meg kell szabadítani a hagyományos közösségek által meghatározott identitásától, ezért ezeket az egyébként természetes közösségeket vissza kell szorítani, létrehozni a multikulturális, kevert társadalmakat. Az ember pedig felszabadulva eredeti közösségeiből szabadon választ magának identitást.
Már az elméletben is megjelenik, amit a gyakorlatban látunk, hogy a hagyományos közösségek – család, egyház, nemzet – eltörlésében nem válogatnak az eszközökben. A gyakorlat azt is mutatja, hogy a bevándorlásra épülő kevert társadalom és a természetes normáktól felszabadított személyes magatartás milyen eredménnyel jár.
Ebben a kultúrában helyet kapott a woke-őrület minden torzulása is. (A woke a marxizmushoz hasonló totalitárius rendszer, ami üldöz mindenkit, aki másként gondolkodik. Térhódításának is hasonló társadalmi következménye van, mint a létező szocializmusnak. Aki érvényesülni akar, úgy tesz, mintha követője lenne. Ennek legjobb példája a nyugati országok sok egyetemének és multinacionális cégeinek eltorzult világa).
Erre az ideológiai alapra nemcsak túlélési stratégia épül, hanem kemény önérdek, hiszen a politika és a média világának szereplői és az általuk képviselt ügyek komoly támogatást kapnak az eszme elkötelezett híveitől, többek között a sokat emlegetett magyar származású világpolgártól.
A képet az is árnyalja, hogy a kultúrákat képviselő személyek színes világban élnek. Például üzletember lévén alkalmazzák az üzleti világ megoldásait is. A lényeg azonban mégiscsak az, hogy a kultúrák harcában ki melyik oldalon áll, a normalitás vagy az abnormalitás oldalán.
Bár nem ide tartozik, de érdemes egyszer elgondolkozni azon, hol a helye ebben a változó világban az európai kultúrát megteremtő hívő közösségeknek. A kihívás erős, a válasz egyértelmű. Identitásukat őrző, felelősségüket gyakorló, élő közösségekre van szükség. Hogy ez konkrétan mit jelent, azt nem a mi okoskodásunk dönti el, hanem azt a Gondviselés irányítására érzékenyen figyelő hívők a konkrét helyzetben fogják tudni megítélni.
Harrach Péter
A szerző a Kereszténydemokrata Néppárt országgyűlési frakcióvezető-helyettese, a Magyar Kereszténydemokrata Szövetség elnöke.
Kifejezetten örülni kellene annak, hogy nemzetközi kupameccs előtt hazai bajnokin gyakorolhat az együttes. A nemzetközi meccs a fontosabb, azaz a hazai bajnokit jelentős részben gyakorlásnak, taktika kipróbálásának lehetne tekinteni.
Fónagy János kiemelte, az ünnep méltó pillanat arra, hogy "megálljunk és köszöntet mondjunk mindazoknak, akik munkájukkal, elhivatottságukkal, emberségükkel, példát mutattak számunkra, azoknak, akik a mindennapokban is őrzik, gazdagítják közösségünk értékeit és azoknak, akik csendesen, de kitartó szolgálatukkal hozzájárulnak ahhoz, hogy mindnyájan egy jobb, erősebb, összetartóbb, békésebb Magyarországon élhessünk".
"Számos olyan kérdés volt, amiben egyetértettünk, sőt mondhatnám, a legtöbb-ben. Néhány nagyobb kérdésben ugyan még nem jutottunk dűlőre, de némi előrelépést elértünk" - hangsúlyozta az amerikai elnök. Hozzátette: "nagyon jó esélyük" van arra, hogy a legfontosabb kérdésben is eljutnak a megegyezésig, de "nincs megállapodás, amíg mindenben nincs megállapodás".
Hollik István sokkoló számokat is megosztott: a magyar másfél éves gyermekek átlagosan napi 86 percet töltenek képernyő előtt; 2012 és 2017 között a napi négy óránál több képernyőidő aránya 38 százalékról 97 százalékra ugrott.
A nagy múltú rádiós szerkesztő a közlemény szerint arról is beszélt, hogy miképpen vezetett az útja a gyermekkori zenei élményektől és a kántori munkától a Magyar Rádió stúdiójáig, de érintette az 1960-as és 70-es évek hazai kultúrpolitikai kereteit is.