A korrumpáló vezérkar mindig rátalál a neki megfelelő emberre
A háborúkat erőltető háttérhatalom pénzéhségbe beleőrült figurái gyakorlatilag felelősségre vonhatatlan, minden hájjal megkent egyedei az emberiségnek, akiknek nem számít az emberi élet - fogalmaz Kövesdi Károly.
2025. június 25. 13:16
thehansindia.com
Annak érdekében, hogy a NATO erősebb, igazságosabb és ellenállóbb szövetséggé váljon, a tagországok új, jelentős védelmi beruházási tervet fogadtak el, amelynek keretében a védelmi beruházások arányát várhatóan a GDP 5 százalékára emelik – közölte a NATO-főtitkár, Mark Rutte holland bukott miniszerelnök. Kövesdi Károly Európa-érmes újságírót kérdezte a Gondola.
– Szerkesztő úr, az az eszelősség, amely a NATO-központban dúl, egyértelműen jelzi: erős az érdekeltség a hadiipar felpumpálásában. A bankok miért nem akarják leleplezni azokat a politikusokat, akiknek - esetleg rokonuknak - valamely bankszámlájára hatalmas pénzek ömlenek hadiipari forrásból?
- A kérdésben benne van a válasz is: vajon miért dolgoznának maguk ellen? A bankok nélkül nem működne semmilyen nagy lobbi, s ebben természetesen összefonódnak az érdekek. A legeklatánsabb példa az új német kancellár, Friedrich Merz esete, aki különböző holdingok, bankok felügyelő bizottságaiban, igazgatótanácsaiban kereste a nem éppen vékonyka kenyerét, olykor összeférhetetlenségi gyanúkkal övezve. Például felügyelőbizottsági elnöke és lobbistája volt a németországi BlackRocknak, a világ legnagyobb vagyonkezelőjének (rossz nyelvek szerint 5000 eurós napidíjjal), majd – ugyan nem simán, de – átvette előbb a CDU, majd a német kormány vezetését. Ezek a tények mindent elárulnak napjaink európai politikájáról. És a példákat természetesen a végtelenségig lehetne sorolni. A vakcina- és a fegyverbiznisz jól tejel, az európai polgárok érdekei, a kontinens jövője, jóléte és biztonsága pedig ezeknél a gazembereknél huszadrangú kérdés. Ebben a nagy játszmában a Rutte-félék csak kocsmai kikiáltók, vagy Marionett-figurák.
– Immár két teljesen fölösleges, öldöklő háború zajlik a glóbusz északi felén. Miért erősödik bennünk a gyanú, hogy ezeket pszichopaták robbantották ki, akiknek közömbös több százezer ukrán és orosz fiatalember élete, lényeg, hogy a hadiiparba zúduljon a pénz, s onnan tovább, ki tudja milyen bankszámlákra, zsebekbe?
- Ha pszichopaták lennének, még hagyján, azokat be lehet utalni egy klinikára, és kezelni őket. A háborúkat erőltető háttérhatalom pénzéhségbe beleőrült figurái azonban gyakorlatilag felelősségre vonhatatlan, minden hájjal megkent egyedei az emberiségnek, akiknek nem számít az emberi élet. A politika bábfiguráin (lásd: Merz, Leyen, Rutte, Gebrejeszusz stb.), a liberálbolsevik agymosó sajtóján keresztül előkészítik a terepet, és váltják valóra sötét terveiket. Kiskátéjukat Jean-Claude Juncker, az isiászos szeszkazán fogalmazta meg annak idején: „Elhatározunk valamit, majd bedobjuk a köztudatba, és várunk kicsit, hogy meglássuk, mi történik. Ha nincs nagy kiabálás és zavargások, mert a legtöbben fel sem fogják, mit döntöttünk, akkor folytatjuk. Lépésről lépésre, amíg már nincs többé visszaút.”
- Ezek a korrupt központok hogyan tudnak magyarországi figurákat is korrumpálni vagy zsarolni avégből, hogy Budapest is birkaként a háborúért bégessen Brüsszel nyájában?
- A receptjük több mint száz éve – sőt, régebbtől – ismert: mindig megkeresik és megtalálják a megfelelő embert. Vlagyimir Iljics Lenin sem saját ötlettől vezérelve robbantotta szét az orosz birodalmat, Adolf Hitler sem a semmiből lett „messiás” és az emberiség történelmének egyik legsúlyosabb bűnözőjét, Kádár Jánost sem volt nehéz kihalászni a minden piszkos munkára hajlandó aspiránsok közül. Tanítani való, hogyan „nevelték ki” az amerikai mélyállam „demokratái” a maguk egyszer használatos diktátorait, akiket dolguk végeztével eltakarítottak (Kadhafi, Szaddám Huszein stb.). Természetes, hogy Magyarországon is folyamatosan igyekeznek megtalálni az emberüket, s többszöri sikertelen próbálkozás után aktiválták azt, akiben a kormányzó pártok nem ismerték fel a potenciális veszélyt. (Ez talán még a szolgálatok mulasztásául is felróható.) Most már a magyar nép immunitásán és józanságán múlik, hogy mire mennek vele.
Kifejezetten örülni kellene annak, hogy nemzetközi kupameccs előtt hazai bajnokin gyakorolhat az együttes. A nemzetközi meccs a fontosabb, azaz a hazai bajnokit jelentős részben gyakorlásnak, taktika kipróbálásának lehetne tekinteni.
Fónagy János kiemelte, az ünnep méltó pillanat arra, hogy "megálljunk és köszöntet mondjunk mindazoknak, akik munkájukkal, elhivatottságukkal, emberségükkel, példát mutattak számunkra, azoknak, akik a mindennapokban is őrzik, gazdagítják közösségünk értékeit és azoknak, akik csendesen, de kitartó szolgálatukkal hozzájárulnak ahhoz, hogy mindnyájan egy jobb, erősebb, összetartóbb, békésebb Magyarországon élhessünk".
"Számos olyan kérdés volt, amiben egyetértettünk, sőt mondhatnám, a legtöbb-ben. Néhány nagyobb kérdésben ugyan még nem jutottunk dűlőre, de némi előrelépést elértünk" - hangsúlyozta az amerikai elnök. Hozzátette: "nagyon jó esélyük" van arra, hogy a legfontosabb kérdésben is eljutnak a megegyezésig, de "nincs megállapodás, amíg mindenben nincs megállapodás".
Hollik István sokkoló számokat is megosztott: a magyar másfél éves gyermekek átlagosan napi 86 percet töltenek képernyő előtt; 2012 és 2017 között a napi négy óránál több képernyőidő aránya 38 százalékról 97 százalékra ugrott.
A nagy múltú rádiós szerkesztő a közlemény szerint arról is beszélt, hogy miképpen vezetett az útja a gyermekkori zenei élményektől és a kántori munkától a Magyar Rádió stúdiójáig, de érintette az 1960-as és 70-es évek hazai kultúrpolitikai kereteit is.