amazon

A választásokat követően a kommunistákból liberálisok lettek – állapította meg Orbán Viktor miniszterelnök egy bécsi sajtóbeszélgetésen. Kövesdi Károly Európa-érmes újságírót kérdezte a Gondola.

– Szerkesztő úr, Magyarországon a rendszerváltoztatáskor a legszélsőségesebb kommunisták, az ávósok gyermekeiből lettek a legharciasabb liberálisok. Ugyanakkor amikor a Terror Háza szégyenfalára néhány ávós apa fényképe fölkerült, megpróbálták azokat politikai nyomásgyakorlással levétetni. A liberalizmus és a jellemesség mennyire lehet harmóniában?

– Nagy úr a hatalom, olyan, mint a kábítószer. Akinek a családja egyszer oda, vagy annak a közelébe került, nem szívesen mond le róla. Távol áll tőlem, hogy a gyerekeket az apák bűneiért elítéljem, de tény, hogy a liberálbolsevik táborban ritka dolog a múlttal való őszinte szembenézés. Egyik közismert példája ennek Dobrev Klára, akinek van bőr az arcán erkölcsről papolni. A hatalom vagy megacélozza a jellemet, vagy megrogyasztja, és ebben nagy szerepe van a genetikának és a családi példának. Amilyen miliőben nevelkedünk, olyanná válunk felnőtt korunkra. Orbán Viktor miniszterelnök úr a bécsi sajtóbeszélgetésben azt is említette, hogy mindig szembeszélben volt kénytelen élni, ez pedig a református alapigazságot juttatja eszünkbe: teher alatt nő a pálma. A mai neoliberálisok gyökerei olyanok, mint a tájidegen növényeké, vagy elszáradnak, vagy invazív módon – a természet törvényei szerint – igyekeznek kiszorítani az őshonos, egészséges fajtákat. A biodiverzitás alapján ez nem is lenne baj, de ők (ellentétben azzal, amit szajkóznak, hogy t.i. minden virág virágozzék a réten) nem bírják elviselni a másságot. Uralkodni akarnak minden áron, kipusztítani mindent maguk körül, ezért számukra semmi sem drága, beleértve akár a hazaárulást is. A jellemnek itt nincs helye, csak a gumigerincnek.

– A kommunizmus másik szélsősége a maoizmus. Több korábbi maoistából harsány liberális lett. Noha sok más irányban is változhattak volna, miért éppen a liberalizmus irányába vitte őket ez az eszme-csere?

– Marxizmus, leninizmus, maoizmus, fasizmus, szocializmus, liberalizmus – az összes balos izmus csupán ideológiai szinonímája a (természetesen nem létező) háttérhatalom által hőn áhított – és sajnos megvalósított – diktatúráknak. Nem is eszme-cserét, inkább maszk-cserét végeztek ezek, mert a lényeg ugyanaz volt, kezdve a marxizmussal, még korábban a „patkánylázadásokkal”, amelyek célja a keresztény-konzervatív értékrend lerombolása volt. A liberalizmus, a parttalan individualizmus megfelelő formának tűnt a tömegek manipulálására, hiszen az öntudatlan ember olyan, mint a kiöntött víz: mindig a legkisebb ellenállás irányában folyik. Az öntudatától megfosztott embert könnyű irányítani és manipulálni, és ez csak felismerés kérdése volt a „társadalomépítő mesterek” számára. A gyakorlati megvalósulás egyelőre tökéletesen működik. Sajnos. Reményeink szerint most az inga visszalendülésének a korát éljük.

– A kommunizmus és a liberalizmus abban is hasonlít egymásra, hogy minden más politikai gondolkosámódot kirekeszt, illetve abban is, hogy teljes világuralomra tör. A kommunizmusnak eddig mintegy 150 millió áldozata volt, köztük a Gulágon elhunyt több mint húszmillió emberrel. Miért félünk egy párhuzamtól?

– A cél mindig is a birodalmi törekvés, az anyagi javak koncentrációja volt. Minden más ehhez szolgált eszközül. Ezért kellett megfélemlíteni a tömegeket, s amikor ez már nem ment, elhitetni vele, hogy részesedik a hatalomból, sőt irányítója annak. Ezért kellett konzumidiótává „emelni” a tömeget, hogy leszoktassuk a kérdések feltevéséről, magáról a gondolkodásról. A „nyitott társadalom” kísérlete is erről szól: előbb „kinyitjuk” a szelepeket, a kívánt irányba tereljük a tömeget, majd amikor kellőképpen „átneveltük”, megfosztottuk kritikai öntudatától, szépen „bezárjuk”, megvalósítjuk az újabb diktatúrát. Amely lehet, hogy nem fog annyi halottal járni, de működni fog, mint egy sci-fi műben. Persze nem az idők végezetéig, hiszen a keresztény, konzervatív, nemzeti értékalapú világszemlélet mindig legyőzi ezt a disznófarmot, a kérdés csak az, hogy mennyi véráldozatot fog ez kívánni. A napokban lejátszódó amerikai elnökválasztás lesz az egyik vízválasztó, meglehet, hogy a szabad világok legtökéletesebbike közelebb sodródott a polgárháborúhoz, mint hinnénk. Ne legyen igazam!

Molnár Pál