carolehooven.com

Amerikában alig 50 év alatt tragikus mértékű a tudomány meghátrálása az ideológiai nyomulás előtt, könnyen adnak fel a tudósok magától értetődő, kétszerkettő egyszerűségű pozíciókat. Király Józsefnek, a klimarealista.hu főszerkesztőjének tett föl kérdéseket a Gondola.

– Egy amerikai tudós hölgy, Carole Hooven lelkileg összeomlott attól a gyűlöletkeltéstől amelyet az USA-szélsőség rázúdított a tudományos alapigazságok képviselete miatt. Valaha máglyahalál járt ugyanezért. A helyi tudósok cserben hagyták bajtársukat. Miért értjük meg ez utóbbiakat deficites bátorságuk miatt?

– Kedves Molnár úr, kapásból azt mondanám, hogy NEM, egyáltalán nem értjük meg őket, elhatárolódunk tőlük, mi biztosan különbül cselekedtünk volna, stb. De tegyük kezünket szívünkre: Biztos, hogy mi megálltuk volna helyünket? Nagyon könnyű több ezer km távolságból pálcát törni teljesen más szituációban élő emberek fölött, vagy több évtizedről visszanézve megmondani, akkor, abban a történelmi helyzetben hogyan kellett volna helyesen cselekedni. Úgy, hogy ne kapkodjuk el az ítéletet. A mai német társadalom meg van győződve róla, ők bizony bátran küzdöttek volna Hitler hatalomra jutása ellen, nem engedték volna, hogy odáig fajuljanak a dolgok. Közben csendben, fejüket lehajtva figyelik, hogyan terrorizálja a német szélsőbal az egész társadalmat, de különösen azokat, akik elégedetlenek a dolgok jelenlegi menetével, és ennek hangot is adnak. Mindevvel együtt van bennem egy bizonyos fokú értetlenség. Hát ekkor a félsz a demokrácia őshazájában? Ennyire félni kell egy törpe, de militáns kisebbség reagálásától, hogy inkább hallgatnak a 2x2 egyszerűségű igazságról, csak ne nevezzenek bennünket kirekesztőnek? A történelem során mindig voltak olyan jelzők, amelyet ha valakire ráaggattak, akkor az rajta maradt, és ha megpróbált védekezni, az csak rontott helyzetén. Ezt hívták a középkorban boszorkányüldözésnek, de korosztályom emlékszik még a kispolgári, nyugatbarát, osztályellenség jelzők bénító erejére. Ugyanilyen bénító ma Németországban a jobboldali jelző. Nem a szélsőjobboldali, egyszerűen a jobboldaliság sem szalonképes.

– Kik lehetnek azok, akik a tudományok megrogyasztásával infantilizálni akarják a társadalmakat, és mi lehet a céljuk?

– Most megint nagyon kell lavíroznom, hogy nyomdafestéket tűrő választ adjak, de meg is ragadjam a lényeget. Lám, máris olyan helyzetben vagyok, mint a Carole Hoovent cserbenhagyó pályatársak. Meg kell fontolnom, hogyan fogalmazzak. Messzire kell visszatekintenünk, hogy választ tudjak adni. Egyre kevesebben leszünk, akik még kitörő örömmel fogadták az 1989-90-es változásokat Európa-szerte, aztán 10-15 év múlva kezdett csak derengeni, hogy csöbörből vödörbe jutottunk. És ahogy múltak az évek, többen jutottunk arra felismerésre, hogy azokat az eseményeket előre megtervezték.Ahogyan 1943-ban Jaltában áttoltak bennünket az orosz medve karmaiba, úgy 1986-ban Izlandon és 1989-ben Máltán áttoltak bennünket a nyugati érdekszférába. És ezt a nyugati érdekszférát nem a Demokraták és Republikánusok között választó kisemberrel lehet azonosítani, hanem avval a hatalmi gépezettel, amelynek édesmindegy, hogy éppen Demokraták vagy Republikánusok vannak hatalmon. A lényeg, hogy mindenben az ő akaratuk érvényesüljön. És ennek a hatalmi gépezetnek nem egyenrangú szövetségesekre van szüksége Európában, hanem adófizető vazallusokra, akik soha nem lehetnek gazdaságilag olyan erősek, hogy veszélyt jelentsenek rá. És éppúgy, saját hazájában sem öntudatos választópolgárokra, hanem a gépezet minden döntésébe belenyugvó alattvalókra. És az alattvalók gyöngítésének kitűnő eszköze a színesek fölheccelése a Black Lives Matter mozgalommal, ellentétek szítása fehérek és színesek között, a mikroszkopikus mérető aberrációk piedesztálra emelése, a kötelező hajlongás előttük, mert ha ezt nem teszed meg, kirekesztő, szélsőjobboldali, maradi bunkó vagy.Carola Hooven-en nem segített, hogy minden egyes alkalommal aláhúzta, tisztelettel fordul magukat akármiknek képzelő embertársai felé, ő csak az egyszerű tudományos igazságokhoz akart ragaszkodni. Emlékszünk még Orwell klasszikusára, az 1984-re? A hatalomnak nem volt elég az alattvalók fölötti korlátlan teljhatalom. Lelküket akarta megtörni, gondolkodásukat is uralni akarta. Idézzünk fel néhány sort ebből.

Winston Smith a gépezet rettegett börtönében a korábban szövetségesének hitt O'Brien vallatótiszt markában van.

"- Emlékszel - folytatta O'Brien -, azt írtad a naplódba, hogy „A szabadság az, ha szabadságunkban áll kimondani, hogy kettő meg kettő négy”?

- Igen - felelte Winston.

O’Brien felemelte a balkezét, befelé fordított tenyérrel, s hüvelykujját behajtva, négy ujját kinyújtotta.

- Hány ujjamat mutatom, Winston?

- Négyet.

- S ha a Párt azt mondja, hogy ez nem négy, hanem öt akkor hányat?

- Négyet.

Szava fájdalmas zihálásba fulladt. A fájdalommérő mutatója ötvenötre ugrott. Winston egész testét kiverte a veríték. Tüdejében elakadt a levegő, s aztán mély sóhajokban tört ki ismét; még fogait összeszorítva sem tudta visszatartani. O’Brien négy ujját még mindig kinyújtva figyelte. Engedett a billentyűn. Ezúttal a fájdalom csak egy kissé enyhült.

- Hány ujj ez, Winston?

- Négy.

A mutató hatvanra ugrott.

- Hány ujj ez, Winston?

- Négy! Négy! Mi egyebet mondhatok? Négy!

A mutató valószínűleg ismét feljebb ugrott. Winston azonban nem látta. Látókörét betöltötte a nagy darab, szigorú arc és a négy ujj. Az ujjak úgy meredeztek szeme előtt, mint óriási oszlopok, elmosódottan, s mintha vibráltak volna - de félreismerhetetlenül csak négy ujj volt.

- Hány ujj ez, Winston?

- Négy! Állítsd meg! Állítsd meg! Hogy vagy képes folytatni? Négy! Négy!

- Hány ujj ez, Winston?

- Öt! Öt! Öt!"

Egy ilyen beszélgetés során természetesen nem lehet a kérdést – mi lehet a gépezet célja az emberek megtörésével – a kellő mélységben körüljárni. De ha már Ön föltette, nem hagyhatom el, hogy utaljak rá: Itt titkos háború folyik a az USA-ban a fehér népcsoport, Európában pedig a fehér nemzetek ellen. Ennek eszközei

      a színesek preferálása, illetve Európába szállításuk nagy arányban és szervezett módon;
      a gazdaság tönkretétele az 'emberokozta átlaghőmérséklet-növekedés elleni küzdelemmel;
     valamint az egészségügy tönkretétele a rendkívül veszélyes vírusok elleni védekezéssel, a döntési jogkörök átadása idegen gépezet számára, amely viszont az oltóanyag-ipar zsoldjában van.

Király József – családi archívum

– A tudós fők miért nem képesek érdekvédelmi közösséget megszervezni és működésbe léptetni a fősodor szellemi rombolása ellen?

– Erre is nehéz tőmondatban válaszolni. A tudós fők csak akkor monolit tömb, ha közösek az érdekeik, és ezek a közös érdekek eltérnek a társadalom egyéb csoportjainak érdekeitől. De abban a pillanatban, amikor a sajtó, a politika megkörnyékez néhány tudóst, aki onnantól fogva szent meggyőződéseként ad elő bizonyos téziseket, legyen szó vírusfenyegetésről, 'emberokozta éghajlatváltozásról, aberrációk előtti hajlongásról, és ezt a személyt a többek fölé emeli, megtörik a tudósok egysége. A többség választhat: Vagy igazodik az elvárásokhoz, és továbbra is megkapja a kutatási pénzeket, fényes karriernek néz elébe, vagy esetleg elveszíti állását. A klimarealista.hu honlapon erre több példát idézek. De a gépezet még sokkal barátságtalanabb is tud lenni.

Emlékszünk még az anthrax-poros merényletekre 9/11 után? Ezek a mai napig nincsenek felderítve, de tény, hogy azokban az években nagyon sok kutató halt meg furcsa okok miatt, és abban is biztosak lehetünk, hogy a merényleteket nem afgán barlangokban meghúzódó terroristák követték el. És a bónusz kérdés:

– Nem kifejezetten optimizmus cseng ki válaszaiból. Miért csinálja akkor honlapját?

– Ezt már családom tagjai is megkérdezték, és nekik is elmondtam: Egyszerűen nem tehetek mást. Ha látok valami veszélyt közeledni, amit mások még nem látnak, akkor elképzelhetetlen számomra, hogy hallgassak. Veszélyes volt Pál apostol számára megjelenni a helytartó, majd a római császár bírósága előtt? Mindenképp. Mégis, tudjuk mindannyian, elképzelhetetlen volt számára, hogy elfusson. Megpróbálok hát a számomra kijelölt pályán előre haladni.És ugye mindannyian tudjuk, mi lett a saját talentumával való okos gazdálkodás helyett azt elásó ember sorsa: "Ezt a mihaszna szolgát pedig vessétek ki a külső sötétségre! Ott sírás és fogcsikorgatás lesz" (Máté evangéliuma, 25,30).

Molnár Pál