winnipeg free press

A magyar 1956 nem volt "színes forradalom" - jelentette ki Vlagyimir Putyin orosz elnök a Valdaj nemzetközi vitaklub csütörtöki plenáris ülésén Szocsiban a Valdaj Klub magyar tagjának, Stier Gábornak, a moszkvater.com főszerkesztőjének válaszolva. Stier Gábort kérdezte a Gondola.

– Főszerkesztő úr, Putyin úgy tudja, hogy „készítettek fel harcosokat külföldön és át is dobták őket Magyarországra" 1956-ban. Ebből a nyilvánvalóan téves vélekedésből kitűnik, hogy nekünk, magyaroknak van dolgunk oroszországi ismeretterjesztésben, erre hogyan nyithatunk esélyt?

- Például úgy, ahogy én tettem, hiszen a legmagasabb szinten hívtam fel a figyelmet a tévedésre. s higgye el, ha nem is nyilvánosan, de erről az orosz vezetők is elgondolkoznak. Persze, ne várjuk azt, hogy a hibákért most sűrű elnézéseket kérnek, de elgondolkoznak. Adott esetben is egyértelmű volt, hogy Vlagyimir Putyin sokkal árnyaltabban fogalmazott, mint a történelemtankönyv. Ez az első lépés, s talán a legfontosabb. Egyébként pedig ott kell lenni mindenütt, el kell mondani, ha valami bajunk van. Ezért – ha ezt megfelelően alátámasztjuk – a mai Oroszország nem haragszik meg. Egyébként pedig erről a bizonyos tankönyvről tekintélyes professzorok fogalmazták meg nekem a kérdés feltevése után, hogy általánoságban véve milyen alacsony színvonalú, és köszönik, hogy felhívtam erre a figyelmet. Szóval el kell mondanunk bátran, hogy mi az igazság. De például akkor is, amikor azt érezzük, hogy Moszkvában túl rózsaszínű szemüvegen át látják a magyar kormány lépéseit, és Orbán nem orosz-, hanem magyarbarát.

– Putyin elnök felismerte Önt, és visszautalt egy évvel korábbi, Ogyesszát érintő kérdésére, ez önmagában jelzi-e, hogy nem elnöki dublőr volt a Valdaj Klubban, vagy más jelek is utaltak arra, hogy maga a meglehetősen jó egészségi és szellemi állapotban lévő orosz elnök mondott beszédet, és válaszolt több mint 3 órán át kérdésekre Szocsiban?

- Nézze, hülyeségekkel nem szívesen foglalkozok már csak azért sem, mert így akaratlanul is felemeljük őket a valóság szintjére. De azért nem akarom megkerülni a választ. Elég sokat láttam már Putyint ahhoz, hogy bizton állíthassam, vele találkoztunk. Ugyanakkor azt is el kell ismerni, hogy az orosz elnök is öregszik. Hiába, 71 év már látszik az emberen akkor is, ha jó karban tartja magát. Ez így van Vlagyimir Vlagyimiroviccsal is. Ő is ember. Azt tavaly sem értettem, hogy miért fél ennyire a kovidtól, de idén azért már csak egy tesztet kellett elvégezni. Szóval, Putyin a korához képest jó állapotban van, de azért az évek rajta is meglátszanak. Hogy csak egy példát mondjak, amikor három és fél óra után a beszélgetést levezető Fjodor Lukjanov megkérdezte Putyintól, hogy nem fáradt-e, az elnök rögtön ráállt arra, hogy fejezzük be a beszélgetést. Még ugyan néhány kérdésre ő maga adott lehetőséget, ám látszott rajta, hogy elég volt. Néhány éve még egy órát biztos ráhúzott volna. De most szögezném le, ez nem azt jelenti, hogy Putyin haldokolna, hanem azt, hogy azért már mégis csak 71 éves. Egyébként Isten éltesse (Putyin október 7-én, ezen interjú elkészültekor töltötte be 71. életévét – a szerk.).

– Ön fölfigyelt arra, hogy nagyon fölkészült ázsiai, afrikai, latinamerikai agytrösztöket képviselő sajtóemberek bukkantak föl a Valdajon. Ebből a szempontból mi, magyarok mennyire vagyunk versenyképesek a BRICS térségeivel?

- Az egyik legnagyobb felismerés számomra már évek óta, hogy a nyugati buborékon kívül is van világ. Méghozzá nem is akármilyen! Mindenekelőtt ki kell nyitni a szemünket ahhoz, hogy versenyképesek maradjunk a feltörekvő „globális Dél” térségével. Versenyképesek akkor leszünk, ha kicsit lejjebb csavarjuk az önbizalom lángját és közben képezzük magunkat. E tekintetben Európa összességében rosszul szerepel, ám ezen belül a magyarok nem. Szóval, a felkészültségre, a tudásra apellálni, s mindenekelőtt nyitottnak maradni az újra, a másra. Ez utóbbi tekintetben nem állunk rosszul, most már csak az kellene, hogy versenyképesek is legyünk ezekben a térségekben… Retorikában már jók vagyunk, ám e tekintetben még nagyon sok munka vár reánk.

Molnár Pál