Hozzászoktunk ahhoz, hogy biztonságos országban élünk. Természetesnek vesszük, hogy az utcán járva nem kell attól tartanunk, hogy szélsőséges erőszak célpontjává válunk. Ez az állapot azonban nem adatott meg nekünk örökre. Ne engedjük, hogy elvegyék tőlünk!

Az idegen országokból és kultúrákból érkező migráns tömeges inváziója, akik nemcsak, hogy nem tisztelik, hanem egyenesen gyűlölik civilizációnkat és annak értékeit, drasztikusan rontja régiónk számos országának lakosai helyzetét, veszélyeztetve biztonságukat.

Ne engedjük, hogy újabb országok Franciaország és Németország útjára lépjenek, ahol a migránsok bűnözése mindennapossá vált. Ne hagyjuk, hogy a nyugat-európai államok tovább sodródjanak téves politikájukban, és azt másokra is ráerőltessék.

Az első lépések egyikének annak kell lennie, hogy szembeszálljunk az európai bíróságokkal, amelyek magukhoz ragadják a törvényhozói, sőt a végrehajtói hatalmat is, és meg akarják fosztani államainkat attól a jogtól, hogy mi dönthessünk arról, kinek engedjük meg letelepedni országainkban, és kinek nem.

Augusztus elején az Európai Unió Bírósága két rendkívül aggasztó és veszélyes ítéletet hozott a migráció kérdéskörében.

Az első ügyben az Európai Unió Bíróságának bírái olyan bangladesi migránsok ügyét vizsgálták, akiknek megtagadták a menedékjog megadását arra hivatkozva, hogy hazájuk megfelelő szintű védelmet biztosít („biztonságos származási ország”). A migránsok nem fogadták el ezt a döntést, és az ügy végül az EUB elé került, amely az olasz bíróság előzetes döntéshozatalra irányuló kérdéseire válaszolva kimondta: egy ország csak akkor minősíthető „biztonságos származási országnak”, ha minden lakosa számára megfelelő védelmet nyújt. Egy ilyen értelmezés elfogadása jelentősen megnehezíti a migránsok kitoloncolását az európai államokból, hiszen minden harmadik országban akad majd valaki, aki úgy érzi, hogy nem részesül kellő biztonságban...

A második említett ítélet két, afgán és indiai állampolgárságú menekült ügyére vonatkozott, akiknek az ír hatóságok nem biztosítottak szállást, arra hivatkozva, hogy a befogadó központokban nincs szabad férőhely. Az ír bíróság előzetes döntéshozatalra irányuló kérdésére válaszolva az Európai Unió Bírósága kimondta, hogy a tagállamok kötelesek anyagi támogatást nyújtani a nemzetközi védelemért folyamodó személyeknek, és nem hivatkozhatnak saját erőforrásaik korlátozottságára. Mindkét ítélet ténylegesen korlátozza a tagállamok nemzeti szuverenitását saját, független migrációs politikájuk kialakítása terén.

Számos európai ország kormánya is olyan lépéseket tesz, amelyek meg fogják változtatni ezt az állapotot. El kell távolítanunk a hatalomból azokat, akik előjogokat adnak a jövevényeknek, miközben hátrányosan megkülönböztetik az őshonos lakosokat. 

Lengyelországban az elmúlt hetekben nagy felháborodást váltott ki a Külföldiek Integrációs Központjainak létrehozása 49 lengyel városban. A jelenleg készülő jogi elemzésünkben rámutatunk, hogy a Központok működésének jelenlegi koncepciója ellentétes a lengyel nemzeti érdekkel. Donald Tusk kormánya a Belügyminisztérium és Közigazgatás 2024. március 29-én közzétett iránymutatásaiban egyértelműen kijelenti, hogy az elfogadott integrációs modell célja nem a migránsok kulturális asszimilációja, hanem saját kultúrájuk megőrzése.

Amely a gyakorlatban sokszor idegen, sőt alapvetően ellenséges a lengyel nemzeti kultúra alapjaival szemben.

A dokumentumban hangsúlyozzák, hogy a Központok célja nemcsak a legális bevándorlók támogatása, hanem az illegális bevándorlók tartózkodásának legalizálása is Hazánkban, valamint Lengyelország átalakítása többkultúrájú állammá, ahol a bevándorlók számára még a biztonsági szolgálatokban való munkavállalás is elérhető. Ez egyenes út ahhoz a helyzethez, amelyet a nyugat-európai országokban látunk.

Ahol az őshonos állampolgárokat azért tartóztatják le, mert nyilvánosan megvallják keresztény hitüket.

Vagy mert nemzeti zászlókat mutatnak, mivel ez sérti a bevándorlók érzéseit.

Az elemzésben hangsúlyozni fogjuk, hogy a kulturális egység az állam erejének egyik alapja, és azt a hatóságoknak védeniük kell. Amennyiben bevándorlásra sor kerül, olyan kulturális asszimilációs politikát kell folytatni, amely a migránsok számát oly mértékben korlátozza, hogy a jövevényeknek reális esélyük legyen beilleszkedni nemzetünkbe. Rámutatunk, hogy az asszimilációt alapos migránsszelekciónak kell megelőznie, valamint azok kitoloncolásának, akiknél nincs esély pozitív asszimilációra. Sajnos a Külföldiek Integrációs Központjainak koncepciója teljesen ellentétes irányba halad, a multikulturalizmust helyezve előtérbe, amelynek megvalósítása számos nyugat-európai országban a biztonság radikális romlásához vezetett.

Szomszédaink ellenséges politikát folytatnak.

Tízezrével tolják át embereiket országainkba.

És itt nem a Lengyelország ellen 2021 óta Belorusz és Oroszország által „migrációs fegyverrel” folytatott hibridháborúról van szó. A német szövetségi rendőrség és a lengyel határőrség adatai szerint 2024 elejétől 2025 közepéig Németország több mint 10 000 migránst küldött vissza Lengyelországba.

A Nyugat-oderai Határőrség adatai szerint a Németországból 2024-ben és 2025-ben visszaküldött migránsok közel 80%-ának nem volt semmilyen okmánya. Más szóval, ez Németország részéről megalapozatlan és jogellenes eljárás, miközben a lengyel kormány nem is tudja, kiket enged be az országba a nyugati határon keresztül. Feltételezhető, hogy hasonló történik Németország más országokkal közös határain is.

Ily módon, a hazug szolidaritási retorikát használva a nyugat-európai országok egy része megpróbálja más államokra hárítani hibás migrációs politikájának költségeit. Az igazi szolidaritásnak abban kellene megnyilvánulnia, hogy közösen előzzük meg az ellenőrizetlen migráció veszélyeit, amelynek célja az európai társadalmak kohéziójának szétzilálása azokban az országokban, amelyek mindeddig sikeresen védték magukat az európai elit őrült bevándorláspolitikájától.

Az Ordo Iuris jogászai már hónapokkal ezelőtt figyelmeztettek a Migrációs Paktummal kapcsolatos veszélyekre a „Migrációs paktum és a lengyel határ védelme kérdések és válaszok formájában” című jelentésben, amelyben 26 legfontosabb és leggyakrabban feltett kérdésre adtunk választ a Migrációs Paktummal kapcsolatban. Ez a dokumentum arra kényszerítheti országainkat, hogy százezrek bevándorlását fogadják el. Lengyelország esetében ez évente mintegy 100 000 illegális migránst jelentene „áthelyezés” címén, annak ellenére, hogy már millió ukrán menekültnek biztosítottunk menedéket.

Eközben a média tele van a legális és illegális bevándorlók által elkövetett újabb és újabb bűncselekményekről szóló hírekkel.

Ezért a lengyelek tömegesen vonultak ki a városok utcáira, hogy kifejezzék tiltakozásukat az agresszív bevándorlók tömeges beáramlása ellen, amelyet a kormány tétlenül szemlél. Erre válaszul a hatalmon lévők elkezdték üldözni azokat az állampolgárokat, akik közös biztonságunkért aggódnak. Ezt nem fogjuk megengedni! Ezért jogi útmutatót tettünk közzé a lengyel határokat védő állampolgárok számára, amelyben leírjuk, hogyan kell reagálni a migránsok illegális határátlépési kísérleteire.

Csak az összes európai nemzet hazafijainak szolidáris együttműködése képes megfékezni azt a migrációs szökőárt, amely társadalmaink kohézióját, polgáraink biztonságát, sőt az egész keresztény civilizáció fennmaradását is fenyegeti.