Infantilis erőlködés a közvetlen elnökválasztás sürgetése
A fojtóhurkot lehetőleg még az idén szeretnék szorosabbra húzni, mert ki tudja, mit hoz majd a nyár eleji európai parlamenti, illetve a novemberi amerikai elnökválasztás – leplezi le a szélsőséget Galló Béla.
2024. február 18. 19:04
Díszőreink a Sándor-palota előtt – honvedelem.hu
Franciaországban az elnököt választják, aki kijelöli a miniszterelnököt, Németországban a kancellár jut pozícióba választok alapján, s ő jelöli ki az államelnököt. Galló Béla politológust kérdezte a Gondola.
– Hazánkban már 1990-ben eldőlt, hogy nem elnöki köztársaság leszünk, mi pártokra szavazunk, és a győztes adja a miniszterelnököt. Mégis időnként felüti fejét a dilettáns javaslat, hogy az elnököt is a nép válassza. Európában miért tartózkodnak ilyen megoldástól az államok?
– Az államszerkezet mindig történeti-kulturális hagyományok, illetve alkalom adta, aktuális politikai szituációk függvénye. Mind a prezidenciális rendszer (erre tényleg jó példa Franciaország), mind a reprezentatív szerepkörre redukált államfői funkció elvileg működőképes. Utóbbinak különböző (gyenge, középerős, stb.) fokozatai vannak az egyes országokban. Minél stabilabb, beágyazottabb egy-egy állam a saját funkcionális hagyományaiba, annál nehezebb az államfői pozíciót megváltoztatni. Nálunk a rendszerváltoztatásnak a „létező szocializmus” Elnöki Tanácsának szerepét kellett valami klasszikusabb megoldással felváltania, ám ezt a problémát korántsem az 1945-ben megszakadt-megszakított korábbi hagyományok, hanem az aktuálpolitikai ellenzéki kívánalmak alapján oldották meg az új szereplők. Szerintük akkor Pozsgay Imre megválasztását kellett a közvetlen elnökválasztás leszavaztatásával megakadályozniuk, mert vélelmük szerint Pozsgay államelnöksége a pártállam átmentését jelentette volna. (Ne firtassuk most, igazuk volt-e.) A közvetlenül a nép által posztra emelt köztársasági elnök lehetősége ezzel talonba került. Most bukkant fel újra, és ezúttal is akut pártpolitikai szempontok miatt. A gyenge, alternatíva-képtelen „baloldali” ellenzék, felrúgva az elmúlt évtizedek gyakorlatát, megint a közvetlen államfőválasztáshoz térne vissza, s Novák Katalin lemondását kihasználva, saját pillanatnyi pozícióit erősítené. De az nem megy, hogy a legfőbb állami méltóság megválasztását mindig a saját pillanatnyi érdekünkhöz igazítsuk. Mellesleg ez ma csupán kommunikációs manőver, minimális politikai sansza sincsen (Pozsgaynak erre nagyságrendekkel több esélye volt).
– Noha ebből a szempontból képzett politikusok jöttek most elő azzal a dilettáns javaslattal, hogy az elnököt is a nép válassza, nem szégyellték ezt a gyerekes indítványt tenni. Ők is tudják, hogy lehetetlent kérnek, mégis sulykolják, miért?
– Tudják, mégis teszik, ám ez nem véletlen. Az igazi, veszélyes ellenzék ma az ország határain kívül található, az pénzeli és irányítja harmatgyenge belső „kollégáit”. Amit az elmúlt hónapokban, években látunk, az a globális főáramú atlantista erők precízen egyeztetett stratégiája a jelenlegi szuverenista magyar kormány megfojtására. Trump, számukra lidércnyomásos elnöksége óta, ezek az erők pontosan tudják, hogy a szuverenistákat – kiváltképp, ha képességesek - mindig mindenütt víz alá kell nyomni. Ne nevezzük ezt összeesküvésnek, hívjuk „csak” taktikailag is összehangolt stratégiai érdekegyeztetésnek. Szándékuk a magyar folyamatok – finoman szólva – befolyásolására a lengyel kormányváltás után még tovább erősödött és fel is gyorsult. A fojtóhurkot lehetőleg még az idén szeretnék szorosabbra húzni, mert ki tudja, mit hoz majd a nyár eleji európai parlamenti, illetve a novemberi amerikai elnökválasztás. Lehet széna, lehet szalma is. (Személyes véleményem, hogy Trump újraválasztását a main-stream minden eszközzel próbálja majd megakadályozni, és ezek az eszközök az USÁ-ban, mint tudjuk, igen széleskörűek…) Arról nem beszélve, hogy júniustól Magyarország fél évre komoly uniós pozícióba kerül, s evvel Orbán brüsszeli mozgástere mindenképpen tágulhat. Jobb, ha ez idő tájt inkább a belügyekkel lesz elfoglalva. Nem bizonyítható, hogy a kegyelmi ügyet kintről tárazták be (van ám politikai hülyeség alanyi jogon is…), de az korántsem véletlen, - és ebben már a kintről nyomást gyakorló hölgyek-urak sem passzívak -, hogy miként, milyen ritmusban, milyen rájátszásokkal igyekeznek az ügyet kihasználni. A taktika, hogy a Fideszt belülről, magukat konzervatívnak nevező aktorok révén kell összekuszálni, már Márki-Zay jól dotált felbukkan(tat)ásánál világosan kitűnt, most pedig Magyar Péter úr hirtelen fellépése vet fel hasonszőrű gondolatokat. A Fidesznek bizonyára vannak kibeszéletlen belső (ha tetszik, a gazdasági érdekkörök vetélkedéséből fakadó problémái), de hogy ezt épp egy nemzetközileg sok tekintetben döntő év elején dobják a placcra, az aligha lehet véletlen. Ami itt zajlik most, az egy nagyban folyó, nemzetközi hátterű politikai játszma.
Galló Béla – xxiszazadintezet.hu
– Valaha emelhető-e társadalmunk képzettségi szintje olyan magasra, hogy ezzel az infantilis javaslattal már ne merjenek előállni szélsőségesek?
– Mindenekelőtt jobban kellene tudatosítani, hogy a sokat emlegetett globalizáció a politikában azt jelenti: a változások még inkább – minden eddiginél jobban - nemzetközi tényektől, tényezőktől függenek. Az úgynevezett nagypolitikában nincsenek elszigetelt történések, még ha ezt mismásolásokkal, szóvirágokkal vagy éppenséggel fake news-okkal igyekeznek is rejteni, s manipulálni. Minden komolyabb változtatási szándék mögött keresd a nemzetközi összefüggést! Ebben az értelemben a mi elnökválasztásunk mikéntje csak részletkérdés, a nagyhangú ellenzék pedig csupán statiszta, genetikusan gyenge szereplő a játszmában.
Kifejezetten örülni kellene annak, hogy nemzetközi kupameccs előtt hazai bajnokin gyakorolhat az együttes. A nemzetközi meccs a fontosabb, azaz a hazai bajnokit jelentős részben gyakorlásnak, taktika kipróbálásának lehetne tekinteni.
Fónagy János kiemelte, az ünnep méltó pillanat arra, hogy "megálljunk és köszöntet mondjunk mindazoknak, akik munkájukkal, elhivatottságukkal, emberségükkel, példát mutattak számunkra, azoknak, akik a mindennapokban is őrzik, gazdagítják közösségünk értékeit és azoknak, akik csendesen, de kitartó szolgálatukkal hozzájárulnak ahhoz, hogy mindnyájan egy jobb, erősebb, összetartóbb, békésebb Magyarországon élhessünk".
"Számos olyan kérdés volt, amiben egyetértettünk, sőt mondhatnám, a legtöbb-ben. Néhány nagyobb kérdésben ugyan még nem jutottunk dűlőre, de némi előrelépést elértünk" - hangsúlyozta az amerikai elnök. Hozzátette: "nagyon jó esélyük" van arra, hogy a legfontosabb kérdésben is eljutnak a megegyezésig, de "nincs megállapodás, amíg mindenben nincs megállapodás".
Hollik István sokkoló számokat is megosztott: a magyar másfél éves gyermekek átlagosan napi 86 percet töltenek képernyő előtt; 2012 és 2017 között a napi négy óránál több képernyőidő aránya 38 százalékról 97 százalékra ugrott.
A nagy múltú rádiós szerkesztő a közlemény szerint arról is beszélt, hogy miképpen vezetett az útja a gyermekkori zenei élményektől és a kántori munkától a Magyar Rádió stúdiójáig, de érintette az 1960-as és 70-es évek hazai kultúrpolitikai kereteit is.