Hazánk felszabadítója, Savoyai Jenő 290 éve halt meg
Kétszázkilencven éve, 1736. április 21-én halt meg Savoyai Jenő (Eugene-Francois de Savoie, Eugen von Savoyen) herceg, a török elleni háborúk és a spanyol örökösödési háború legkiválóbb császári hadvezére, a török kiűzője Magyarországról. A Nemzeti Archívum Sajtóarchívumának anyaga:
Párizsban született 1663. október 18-án, anyja a Franciaországot egykor irányító Mazarin bíboros unokahúga, apja hivatalosan Savoya-Carignan hercege, a szóbeszéd szerint azonban maga a Napkirály, XIV. Lajos volt. Anyja nem sokat törődött gyermekei nevelésével, jobban izgatták az udvari intrikák, amelyekben végül alulmaradt, és 1673-ban Brüsszelbe kellett menekülnie.
A gyenge fizikumú, "kis apátnak" gúnyolt Jenőt a Napkirály papnak szánta,
a katonai pályafutás lehetőségét megtagadta tőle. A sértett fiatalember húszévesen elhagyta szülőföldjét, és a franciák legnagyobb ellenfelének, Habsburg-házi I. Lipót német-római császárnak, magyar és cseh királynak ajánlotta fel kardját.
Lovasszobra a budai várban; Róna József alkotása - wikipedia
A herceg 1683-ban részt vett a Bécset utoljára megostromló törökök szétverésében, s vitézsége révén hamarosan egy dragonyosezred parancsnoka, 22 évesen pedig már tábornok lett. 1686-ban a Budát felszabadító keresztény hadak alvezére volt, 1687-ben
ő vihette a második mohácsi csataként emlegetett, de ezúttal a törökök katasztrofális vereségével végződő nagyharsányi diadal hírét
Bécsbe. Az 1688-ban kitört pfalzi örökösödési háborúban a franciák ellen harcolt rokona, a végül különbékét kötő Viktor Amadeus savoyai herceg oldalán.
I. Lipót 29 évesen tábornaggyá léptette elő, s 1696-ban
a török magyarországi kiverésére induló sereg élére
nevezte ki. Savoyai Jenő élete első önálló hadjáratában 1697. szeptember 11-én
a zentai csatában tönkreverte a túlerőben lévő törököt,
a győzelem véget vetett a másfél évszázados török uralomnak Magyarországon. A rá záporozó kitüntetéseket és birtokokat (ezek nagy része a felszabadított Magyarországon volt) nem sokáig élvezhette: az 1701-ben kitört spanyol örökösödési háború ismét a csatatérre szólította.
Az Alpokon átkelve sikert sikerre halmozott a csatamezőn, de nemcsak a franciákkal kellett hadakoznia, dolgát nehezítették a bécsi udvar hivatalnokai is. A helyzet csak 1703-ban változott meg, amikor
az Udvari Haditanács elnökének nevezték ki, ő pedig ütőképessé formálta a császári hadsereget.
1704-ben Blenheimnél a brit Marlborough herceggel szövetségben legyőzte a franciákhoz átpártolt bajorokat, 1706-ban torinói győzelmével megszerezte Ausztriának Észak-Itáliát, 1708-1709-ben Németalföld nagy részét, győzelmei döntően hozzájárultak a háborút lezáró békék megkötéséhez.
A Rákóczi-szabadságharc alatt, jóllehet
nagyra becsülte a magyarokat, s többször felemelte szavát Magyarország alkotmányos jogai érdekében,
hű maradt a császárnak tett esküjéhez, minden engedményt ellenzett a "lázadó" II. Rákóczi Ferenccel szemben. A szabadságharc után, az 1712-15-ös diétán honosságot (indigenátust) nyert, azaz kitüntetésként külön törvényben
magyar nemességgel ruházták fel.
Savoyai Jenő 1714-ben Németalföld helytartója lett, de amikor a Porta 1716-ban megszegte a karlócai békét, VI. Károly császár ismét őt küldte a török ellen. Savoyai Péterváradnál legyőzte Ali pasa 150 ezres hadseregét,
visszafoglalta az utolsó jelentős magyarországi török erősséget, Temesvárt,
majd 1717 augusztusában Belgrádot (Nándorfehérvárt) vette ostrom alá. A vár felmentésére érkező 200 ezres török sereget alig 40 ezer emberével szétverte, ezután bevette Belgrádot, amely később, 1739-ben ismét oszmán fennhatóság alá került. A fényes diadal eredményeként a vereségét belátó szultán tárgyalásokat ajánlott, ennek eredményeként született meg
az 1718-as pozsareváci béke, amely végleg kiszorította a törököt Magyarországról.
A herceg a harctéri győzelmek után ismét Németalföldet kormányozta, de többnyire bécsi palotájában, a Belvederében időzött. 1734-ben még egyszer hadba szállt a lengyel örökösödési háborúban, kora miatt azonban hamar visszahívták. A Habsburgok egyik legnagyobb hadvezére 73 évesen, 1736. április 21-én Bécsben szélütésben halt meg, a Szent István székesegyház egyik kápolnájában nyugszik.
A német nyelvterületen Prinz Eugenként ismert Savoyai Jenőnek oroszlánrésze volt abban, hogy a Habsburg Birodalom győztes hatalomként emelkedett ki a 17-18. századforduló nagy európai háborúiból. Katonai sikereit kiváló stratégiai döntései, magával ragadó lendülete magyarázzák, az elfoglalt területeket nemcsak meghódította, de meg is tartotta. Személyes bátorságát mutatja, hogy
24 csatája közben 13 alkalommal maga is megsebesült.
Ő oktatta a hadtudományokra II. (Nagy) Frigyes későbbi porosz királyt, Napóleon egyedül az ő hadjáratait tartotta tanulmányozásra érdemesnek.
Pártolta a művészeteket és a tudományt, kora legnagyobb elméivel levelezett, hatalmas könyvtárat és képtárat gyűjtött, 15 ezer kötetes könyvgyűjteménye az Osztrák Nemzeti Könyvtárban kapott helyet. Kiválóan értett a pénzügyekhez is: fiatalon 25 forinttal érkezett Ausztriába, s 25 millió forintos vagyont hagyott maga után.
A Belvedere - wikipedia
Bécsben ő építtette a Belvedere palotát,
ettől nem messze lévő téli palotája halála után császári tulajdonba került, és egyebek között az Udvari Kamara működött ott, 1848 óta az osztrák pénzügyminisztériumnak ad otthont. A hercegnek Magyarországon is hatalmas birtokai voltak, egyebek között
övé volt az egész Csepel-sziget, itt építtette meg a ráckevei kastélyt. Birtokához tartozott Promontor
- a mai Budafok -, amelynek egyik központi tere az ő nevét viseli, rá utal a Savoya Park bevásárlóközpont elnevezése is. A bécsi Hofburg és a Budavári Palota előtt is lovas szobra áll.
