Európa zöld zsákutcája

Az EU célkitűzése szerint meg kell menteni az emberiséget a közeledő klímakatasztrófától,vagyis a bolygó túlzott felmelegedésétől, amelyet a széndioxid okoz, ezért el kell érni, hogyaz emberi tevékenység csak annyi széndioxidot bocsásson ki, amennyinek az elnyeletésérőlgondoskodik. A módszer pedig a zöld átállás (green deal), ami azt jelenti, hogy ki kellküszöbölni a szén, a kőolaj, és a földgáz használatát, és a közlekedést át kell állítani villamoshajtásra, az így megduplázódott villanyáramigényt pedig szélturbinákkal és napelemekkelkell megtermelni.

Az pedig már csak hab a tortán, hogy

a radikális zöldek még az atomerőműveket, és a vízerőműveket is be akarják tiltani.

Mivel a célkitűzés megvalósíthatósága vitatható, indokolt feltenni néhány kérdést, példáulhogy okozhat-e az éghajlat melegedése katasztrófát. És azt is, hogy okozhat-e a széndioxid melegedést. És még azt is, hogy ha szélkerekekkel és napelemekkel termelünk villanyáramot, ettől tényleg fog-e csökkenni a széndioxid kibocsátás.

Ráadásul még azt is, hogy mindezmennyibe kerül az adófizetőknek.

Ha azt szeretnénk tudni, mennyire reális a klímakatasztrófa kockázata, indokolt tanulmányozni, hogy hogyan változott a bolygó hőmérséklete az elmúlt évezredek és évmilliók során.

A meleg, széndioxidban dús levegőben hatalmas buja növényzet alakult ki, amely bőséges táplálékot biztosított az óriási növényevő állatoknak. 65 millió évvel ezelőtt történt egy

globális katasztrófa, amely (többek között) a dinoszauruszok kihalását is okozta.

Ezután a bolygó hőmérséklete csökkenni kezdett. Kétmillió évvel ezelőtt, egy újabb gyors lehűlést követően, a bolygó jelentős része tartósan eljegesedett. Azóta az északi tenger nyáron is be van fagyva, és a hegyekben megjelentek a soha el nem olvadó gleccserek.Más szóval: még most is jégkorszakban élünk, csak annak enyhébb, „interglaciális”időszakában, amikor a jegesedés nem szűnik meg teljesen, csak visszahúzódik a sarkok felé. Ezért az emberiséget nem a túlzott felmelegedés fenyegeti, inkább az, hogy befejeződhet a kellemesen enyhe időszak, és Európa területének nagyobb része ismét tartósan eljegesedik. 

Mintegy 11700 évvel ezelőtt, gyors 10-12 fokos melegedéssel, véget ért a korábbi hatalmas eljegesedés, amelynek során Európa területének nagy részét több száz méter vastag hó és jégborította, és elkezdődött egy új korszak, a tervszerű mezőgazdasági termelés korszaka. Azóta három meleg időszak volt, közöttük erős lehűléssel.

Az első meleg korszak, a „holocén maximum”, a Kr.e. 4.-3. évezredekben, amikor a mérsékelt égövben 4-5 fokos melegedés zajlott. Ez volt a bőséges termés, és a terített asztalokkorszaka, és a bronzkori civilizációk kialakulása Mezopotámiában, Egyiptomban, és az Indus-völgyben.

Hatalmas építkezések (pl. piramisok), kulturális fejlődés, megjelenik az írásbeliség, kifejlődik a matematika, technikai innovációk (pl. duzzasztó gátak), a csillagászat tudománya,

és gyakorlattá válik a partközeli tengeri hajózás. Az ógörög emlékezetében ez lehetett alegendás „Aranykor”.

Ezt követte egy gyors lehűlés és a bronzkori civilizációk összeomlása.

A második meleg korszak a Római Birodalom virágkora, a Kr.e. III. és Kr.u. IV. évszázadok között. A gleccserek elolvadtak,

az Alpok hágói átjárhatóvá váltak. Ezért tudott Hannibál lombos fák és zöld mezők között átkelni az Alpokon.

Az így kialakuló kereskedelmi és hadi útvonalak tették lehetővé a birodalom terjeszkedését. Ebben az időszakban mediterrán jellegű szőlő és bor termelés folyt a mai Németország és Anglia területén.

Az ezt követő gyors lehűlés miatt éhínség alakult ki Európa északi részein, befagyott a Rajna határfolyó, a germán törzsek elérték Rómát, és a Birodalom összeomlott.

A harmadik meleg korszak a fejlett középkori meleg periódus, X-XIII. szd. kb. 3 fokos melegedéssel, meleg száraz nyarakkal, és enyhe telekkel. Ez volt a magyar honfoglalás és az államalapítás korszaka. Az Alpokban a gleccserek visszahúzódtak, egyesek eltűntek,

a hegyekben a hágók megint átjárhatók voltak, az Alpokban az erdőhatár 2000 méter felett volt.

Azután a mérsékelt égövben bekövetkezett egy 4-5 fokos lehűlés, megkezdődött a kis jégkorszak, az elmúlt 10 ezer év leghidegebb időszaka.

Okozhat-e melegedést a széndioxid?

Az üvegházelmélet szerint a napsugárzással felmelegített talaj a láthatatlan infravörös tartományban sugározza ki az elnyelt energiát, majd a kisugárzás egy része az atmoszférában, főleg a széndioxidban elnyelődik, ennek egy része visszasugárzódik a talajra, és ez okozza a melegedést. A széndioxid pedig azzal okoz melegedést, hogy fokozza az üvegházhatást.

Érdemes hangsúlyozni, hogy

az üvegházhatás nem káros, hanem hasznos

Nélküle a Föld lakhatatlan fagyos bolygó lenne, mínusz 18 fok átlagos felszíni hőmérséklettel, szemben a jelenlegi plusz 15 fokkal. Baj csak akkor van, ha az üvegházhatás a sok széndioxid miatt túlságosan felerősödik.

Vitatható azonban, hogy a széndioxid képes lehet-e az üvegházhatást jelentősen fokozni. A felszíni kisugárzás ugyanis nagyon sok különféle hullámhosszúságú sugárzásból tevődik össze a 3 és 30 mikron közötti hullámhossz tartományban, a széndioxid azonban ebből csak a 4,3 és 15,0 mikron hullámhosszúságú sugárzást nyeli el, a többi kisugárzás gyakorlatilag veszteség nélkül hatol át a széndioxidon. Az atmoszférában csupán egyetlen igazán hatásos üvegház gáz van, ez pedig a vízgőz, amely a hatásosságát egyrészt annak köszönheti, hogy a felszíni kisugárzás teljes spektrumát képes elnyelni, másrészt annak, hogy a levegőben sokkal több vízgőz van, mint széndioxid. Az viszont vitathatatlan, hogy

a bolygó melegedése és a levegő növekvő széndioxid tartalma között korrelációs kapcsolat mutatható ki.

Ez azonban nem jelenti azt, hogy a széndioxid okozza a melegedést.

Inkább azt jelenti, hogy a melegedés hatására növekszik a levegő széndioxidtartalma. Ezt támasztja alá, hogy számos esetben az éghajlat melegedése megelőzi, nem pedig követi a széndioxid szint emelkedését. 

A zöld átállás érdekében a villanyáram nagy részét, lehetőleg az egészet, szél- és naperőművekkel kívánják megtermelni. Ez azonban műszakilag nem megoldható, mivel ezek

nem akkor termelnek áramot, amikor kellene, hanem amikor megfelelő mértékű a napsütés, és megfelelő sebességű a széljárás.

Ezért szükséges lenne a túltermeléses időszakban termelt áramot akkumulátorokban tárolni, ám ennek nincs realitása. Ha összeadjuk a világon jelenleg működő összes akkumulátor kapacitását, ezek összesen kb. annyi villanyáramot tudnának csak tárolni, amennyit az EU országokban 6 és fél óra alatt fogyasztunk el.

Ha pedig a közúti közlekedést is átállítjuk villanyautókra, a villanyfogyasztás megduplázódik.További probléma, hogy az ilyen erőművek üzemképes élettartama nagyon rövid, és a rövid életük alatt is a kapacitás kihasználásuk nagyon alacsony. A rövid élettartam főleg annak köszönhető, hogy a fontos szerkezeti elemeik nem védett helyen, zárt térben helyezkednek el, hanem a szabadban, ahol ki vannak téve viharnak, jégesőnek, savas esőnek, villámcsapásnak,és egyéb környezeti ártalomnak, ezért gyakran meghibásodnak, és hamar tönkremennek. Ráadásul az ilyen beruházáshoz nagyon sok különleges és drága anyag szükséges (ritkaföldfémek, speciális ötvöző anyagok, stb.).

És

hatalmas területet foglalnak el a természet és amezőgazdaság rovására.

Amikor pedig tönkremennek, a lebontásukkor hatalmas mennyiségű veszélyes hulladék marad hátra, amelynek az ártalmatlanítása nagyon sokba kerül. A kiszámíthatatlan, bizonytalan működésük pedig súlyos hálózati instabilitásokat okozhat, amelyek kiszabályozása többe kerülhet, mint maga a megtermelt zöld áram.

A zöld villany egyáltalán nem olcsó, aminek oka, hogy

nagyon kicsi az ilyen erőművek kapacitás-kihasználtsága és rövid az üzemképes élettartamuk.

Vegyünk példaként egy átlagosnak mondható szélerőművet, amelynek az üzemképes élettartama 20 év, a kapacitás-kihasználtsága pedig 20 %, ami azt jelenti, hogy az erőmű a működése során mindössze annyi villanyáramot termel, mintha csak 4 évig működött volna teljes kapacitáskihasználtsággal. Ugyanezen adat egy átlagos naperőmű esetén kb. 3 év. Minden egyéb ismert erőműtípus estén ez az adat 30 és 60 év között van. Ez azt jelenti, hogy

egy zöld erőmű a teljes üzemképes élettartama alatt általában tizedannyi áramot sem képes termelni, mint bármely azonos névleges teljesítményű „nem zöld” erőmű.

És azt is jelenti, hogy a zöld áram a legdrágább áram.

Ha még azt is számításba vesszük, hogy a tiszavirágéletű zöld erőművek felépítése és a

lebontásuk után hátramaradó hulladékok kezelése mekkora környezetszennyezéssel, és mekkora széndioxid kibocsátással jár,

kiderülhet, hogy egy kilowattóra zöld áram előállítása gyakorlatilag alig jelent széndioxidemisszió-megtakarítást.

Nem véletlen, hogy az ilyen erőművek működtetése hatalmas állami támogatást igényel, természetesen az adófizetők pénzéből.

A zöld átállás célja a levegő széndioxid-tartalmának csökkentése, vagy legalább szintentartása. Az iskolában pedig azt tanultuk, hogy az ember és az állatok oxigénben dús levegőt lélegeznek be, és széndioxidban dús levegőt lehelnek ki. A növények azonban fordítva működnek. Kivonják a levegőből a széndioxidot, és ennek felhasználásával szintetizálják azokat a szerves vegyületeket, amelyek táplálékul szolgálnak az embereknek, és takarmányul az állatoknak. A növények ezen képessége bámulatos, hiszen a levegő nagyon csekély széndioxidot tartalmaz,

Becslések szerint ha a levegő széndioxid tartalma 300 ppm-re csökkenne, az a mezőgazdasági terméshozamok 20-25 százalékos csökkenését okozná, ha pedig megduplázódna, ugyanekkora mértékű hozamnövekedésre lehetne számítani.

Nem véletlen, hogy

az USA kilépett a klímaegyezményből, megszüntette a zöld erőművek irreálisan magas állami támogatását,

és ezzel jelentősen tovább növelte a gazdasági versenyelőnyét az EU-val szemben. Azzal az EU-val szemben, amely nem hajlandó tudomásul venni a tényeket, amelynek a

„main-stream” sajtója igyekszik elhallgatni, elbagatellizálni azamerikai intézkedéseket,

azzal az EU-val szemben, amely továbbra is reménytelenül kergeti egy szép új zöld világ délibábját.

2026. április