Szorosok háborúja - Irán erejét alábecsülni veszélyes
Szerző: Békés János
2026. március 26. 11:55
Irán erejét alábecsülni veszélyes: a terep, a társadalom és a hadtörténelmi példák is azt mutatják, a kisebb fél szorosokban legyőzheti a túlerőt.
Már kitört az iráni háború, amikor Bécsben, a Szent István katedrális előtt összefutottam egy kiterjesztett karú, hosszú szakállú és ékköves palástot viselő öregemberrel (a fennkölt összképet egyedül az elektromos roller rontotta, amin állt). A gyerekek figyelmét persze rögtön felkeltette, ő pedig folyamatosan kacsintgatott feléjük, hogy menjünk oda fényképezkedni. Mivel felismertem a címeres iráni zászlót, és a paláston mindenféle feliratok voltak, gondoltam, tüzetesebben megvizsgálom.
A megérzésem nem csalt: a paláston mindenféle iráni nacionalista feliratok szerepeltek, például hogy „az árja birodalomnak uralkodnia kell”. Bár nehéz volt „ellenállni”, a gyerekeknek elmagyaráztuk, hogy a bácsi olyan eszméket képvisel, amivel mi nem értünk egyet, és tulajdonképpen ingyen propagandát szeretne a közösségi médiára, amihez csak eszközül használ minket. („Apa, mi az a propaganda…?”).
Ezzel a kis jelenettel azt próbáltam szemléltetni, milyen könnyű lépre menni egy 2500 éves, nyugatról nézve egzotikus és fanatikus birodalmi kultúrával szemben. Ez valószínűleg Donald Trumpnak is sikerült, aki őszintén elmondta, hogy az iráni válaszreakció nemcsak meglepte őket, hanem sokkolta is – ezért kért most Pete Hegseth hadügyminiszter egy 200 milliárdos hadiköltség-kiegészítést kért a Kongresszustól (emlékeztetőül: Ukrajna kapcsán most egy 90 eurós hadikölcsönről zajlik a vita, ezt blokkolja Orbán Viktor magyar miniszterelnök a Barátság olajvezeték – egyébként szintén teljesen elhibázott – elzárása miatt).
Trump szavai pontosan a következők voltak: „So they hit Qatar, Saudi Arabia, UAE, Bahrain, Kuwait. Nobody expected that. We were shocked.” („Szóval eltalálták Katart, Szaúd-Arábiát, az Egyesült Arab Emírségeket, Bahreint, Kuvaitot. Senki sem számított erre. Ez sokkolt bennünket.”) A kérdésre, hogy de hát nem tájékoztatták őt erről a lehetőségről: „No, nobody. No, no, no.” („Nem, senki. Nem, nem és nem.”). Ehhez érdemes még hozzávenni a történelem leckéit és a „földrajz hatalmát” (Tim Marshall), amivel az amerikai elnök szintén nem feltétlenül lehetett tisztában, amikor az iráni beavatkozás mellett döntött.
A Hormuzi-szoros partvidéke sziklás, meredek, a Zagrosz-hegység kopár bércei tele vannak hasadékokkal, üregekkel és kisebb-nagyobb barlangokkal, amelyekben kiválóan el lehet rejteni például drónokat, fegyvereket vagy akár élőerőt is. Irán népe közel 90 milliós (bár ennek csak kevesebb mint a kétharmada perzsa), közöttük sok vallási fanatikus siíta, akik általános mozgósítás esetén akár az életük árán is megvédik a hazájukat. A birodalmi öntudatot a fenti példából is láthattuk.
A hadtörténelemben visszatérő jelenség, hogy egy kisebb haderő kedvező terepviszonyokat – különösen szorosokat, szűk átjárókat vagy korlátozott manőverteret – kihasználva képes kiegyenlíteni, sőt megfordítani az erőfölényt. Az ilyen helyszínek „erőszorzóként” működnek: leszűkítik a frontot, korlátozzák a bekerítést, és lehetetlenné teszik a nagy létszám teljes kihasználását.
Az egyik legismertebb példa a Thermopülai csata, ahol I. Leónidasz vezetésével a görögök egy szűk hegyi átjáróban tartóztatták fel I. Xerxész hatalmas seregét. Bár a csata végül perzsa győzelemmel zárult, a görögök napokig feltartották az ellenséget, demonstrálva, hogy a szoros terep jelentősen csökkenti a túlerő előnyét. A keskeny útvonalon a perzsa hadsereg nem tudta egyszerre bevetni teljes erejét, így a jól képzett hopliták hatékonyan védekeztek.
A tengeri hadviselés egyik legismertebb példája a spanyol Nagy Armada veresége, amikor a Spanyolország hatalmas flottája vereséget szenvedett az angoloktól. Az angolok kihasználták a La Manche csatorna szűkebb, kiszámíthatatlan vizeit: gyorsabb hajóikkal zaklatták az Armadát, miközben a spanyol kötelék nem tudott hatékonyan manőverezni.
A modern korban a Gallipoli hadjárat szintén jól mutatja a szűk terep jelentőségét. Az antant erők megpróbálták áttörni a Dardanellák szorosát és elfoglalni az Oszmán Birodalom kulcspontjait, azonban az oszmán védelem – köztük Mustafa Kemal Atatürk – a szűk félszigeten és a meredek terepen megállította őket. A támadók nem tudták kihasználni fölényüket, mivel a partraszállási zónák szűkösek voltak, és a védelem koncentrált tűzzel sújthatta őket.
A szorosok, hágók és szűk tengeri átjárók képesek „kiegyenlíteni a pályát”: a kisebb, jobban szervezett vagy taktikusabb erő így akár jelentős túlerőt is legyőzhet. Ez a hadviselés egyik alapelve maradt az ókortól napjainkig. Reméljük, Amerika el tudja kerülni ezt a csapdát, de még inkább azt, hogy lehetséges diplomáciai megoldást találni a konfliktusra.
