Molnár Judit: Nehéz napokat élünk
Szerző: Molnár Judit
2026. március 25. 12:35
A sok nehézség közül említsünk meg néhányat: féltjük a miniszterelnököt és a külügyminisztert, szomorúak vagyunk a száz kárpátaljai magyar értelmetlen halála miatt, izgulunk a jó választási eredményért, drukkolunk azért, hogy az EU vezetői végre ne csupán egy, az Unión kívüli országgal foglalkozzanak.
Én most azonban elsősorban még mindig a hazai „jóakarókkal” szeretnék foglalkozni. Kezdjük mondjuk a „drága Bolgár úrral”, akinek már tényleg el kellene hallgatnia, mert ordas hazugságot szórt szét az éterbe hoszú pályafutása során: „Orbán háborúskodik, ellene kell a békére szavaznunk”.
Balázs Péter volt szocialista külügyminiszter szándékosan csúsztat a kormányról: „nekem ez a rendszer nem tetszik, amely távoli diktátorokra kacsint, pedig Európában születtünk”.
A bolgár asszonyság (DK) szerint „a magyar kormány a multiknak segít” – mintha sosem hallott volna arról, hogy a multik különadójából is futja a családsegítő intézkedésekre. A másik oldalról (Tisza) pedig az a fő probléma, hogy a kormány nem segíti eléggé a multikat. Ha van sapka, ha nincs sapka...
The Man (MP) vándorcirkusznak nevezi a kormányfő országjárását, ahol az emberek a krumpliért és a hagymáért jelennek meg.
Már rég itt lenne az ideje annak is, hogy szakember beszélgessen el Szabó Tímeával, mert külföldi újságírók előtt rákos daganatnak nevezte a kormányfőt. Talán azért viselkedik így, mert az ő életében vannak meg nem oldott problémák.
Dobrev megjegyzése akár a hét vicce is lehetett volna, ha nem jött volna a két elképesztő hír: Karácsony nemzetközi emberjogi díjat kapott, és ezen ugyanúgy röhögött a fél ország, mint a másikon, amely szerint Zelenszkijt kitüntették a legmagasabb EU-s díjjal, az Európai Érdeméremmel. Ez utóbbi persze egészen abszurd, hiszen tragédiák sorozatáért felelős emberről van szó.
A rémisztő, hazug, buta, ízléstelen és nevetséges hírek között a legképtelenebb az április 10-re (!) meghirdetett „Rendszerváltó Nagykoncert”. Puzsér a mozgalmát Polgári Ellenállásnak nevezi, ami azt sejteti, hogy nem olvasott például Márait, ellenben borzalmas szóösszetételeket halmoz:„moszkovita illiberalizmus”, „elaljasult hatalom”, ”hűbéri államrend”, „véget ér a következménytelenség (?) kora”. Ő egész jól él ebben a korban, nem?
Azt a mocskos szöveget, amelyet egy tiszás képviselőjelölt adott elő Hartán a Karmelita sötét folyosójáról és annak utolsó szobájáról a kormányfőt beleszőve, nem idézem. Közönségessége és „világító elméje” miatt ezt a fickót el kell felejteni! Na de elég gyakran látunk azokban a körökben ilyen bunkókat, ugye? Mondjuk például olyat is, amikor az észkombájn Romulusz fekvőtámaszokkal akarta ámulatba ejteni a nyugdíjasokat. És még nekünk mondják a liberálisok, hogy hazánkban nincs szólás- és sajtószabadság, holott minden disznóság és hülyeség teret kap a nyilvánosságban...
Hogy lelkileg ismét feltöltődjek, kíváncsian vártam Orbán Viktor szentendrei beszédét a számára rendkívül fárasztó brüsszeii rémálom után. Ő azonban továbbra is lelkesítette a népet, ismét munkára hívott fel (tudjuk, hogy élvezi a nehéz helyzeteket), és többször megköszönte mindenki munkáját, éspedig nemcsak az elmúlt kőkemény évben, hanem a 16 évben is.
Bevallom, korábban nem értettem, hogy a miniszterelnök és a külügyminiszter hetekig tartó, alvás nélküli aktivitása után miért kell még egy CPAC-ot beiktatni. Aztán persze hamar rájöttem, hogy azok a patrióták, akik a világ miden tájáról jöttek, terjesszék csak a világban, mi folyik Európa közepén, és miért az a mottó:
„Fel, győzelemre!” – természetesen a választásra vonatkoztatva. Jó ötletnek tartom azt is, hogy a kormányinfók mintájára CPAC-infót szerveztek. Hajrá, patrióták!
„Fel, győzelemre!” – természetesen a választásra vonatkoztatva. Jó ötletnek tartom azt is, hogy a kormányinfók mintájára CPAC-infót szerveztek. Hajrá, patrióták!
