Máig vitatott, hogy mi is történt valójában: békére vágyó matrózok háromnapos lázadása, vagy jól előkészített, ám sikertelen kommunista zendülés? Esetleg a tisztek és a legénység közti feszültségek, az ellátási nehézségek, a matrózok demoralizálódásának régóta érlelődő folyamata találkozott egy halódó birodalom tengeri agóniájával? – mindenesetre tény, hogy 104 évvel ezelőtt, 1918. február 1-jén az Osztrák-Magyar Monarchia flottájának mintegy negyven hadihajójára vonták fel a vörös zászlót.
Baljós jelek kísérték az utolsó magyar király 105 évvel ezelőtti koronázását: a Ferenc József bécsi temetésén résztvevőket hazahozó gyorsvonat Herceghalomnál összeütközött a gráci személlyel, az eskü letétele után pedig a fején megbillent Szent István koronája. Két évnél tovább nem is viselte IV. Károly, az utolsó magyar király, akit 1916. december 30-án koronáztak meg.
A történelmi Magyarország területén 1918 és 1921 között 13 kérészéletű államalakulat jött létre. Az egyik egy napig sem bírta, a másik fél éven keresztül kacérkodott az önállósággal. Némelyik csendben kimúlt, de olyan is akadt, amelyiket halálos áldozatok árán vertek le. Zömmel a határ menti vidékeken születtek efféle képződmények, de kiskunhalasi központtal is álmodtak önálló entitást.
A főpolgármester eddigi politikai és szakmai tevékenységét lassan ideje lenne már komolyabb elemzés alá vetni, de most arra fókuszálunk, hogy az elmúlt hónapokban négyszer is arcul csapta a budapestieket.
Vannak mondatok a történelemben, amelyek az időből kiszakadva és felemelkedve örök életet élnek. Az ókori Rómától az angol és a francia történelmen át egészen a mai históriáig tudunk ezekről. Nekünk is van ilyen.
A főváros baloldali vezetése mellett már a főtájépítész is az autósok kiszorítását sürgeti. Bardóczi Sándor ezen kívül a szemléletformálás részeként azt is felvetette, hogy az egyik francia nagyváros mintájára birkalegelőket lehetne létesíteni a lakótelepeken.