A választási vereség okai és jövőkép – a Fidesz-KDNP szemszögéből

Egy elveszített választás után három dolog szükséges: 

1. Nyugalom

2. Kiértékelés, avagy őszinte szembenézés

3. Jövőkép. 

Az első vagy megvan valakiben, vagy nincs, ez alkati és persze a személyes körülmények kérdése is. Térjünk rá a második pontra.

Számos értékelés kering most az interneten, az egyik legjobb szerintem a Szabó Andreáé az Indexen. E szerint a választási vereség oka (az a bizonyos 1 millió különbség) alapvetően négy célcsoport protest szavazataiban ragadható meg:

1. A fiatalok. Erről ugye nem kell sokat beszélni. Közülük sokan már szinte az egész életüket az Orbán-rendszerben töltötték, így természetes lázadási hajlamukat is az ő ellenében élték ki. Az ő szemükben az EU nagyon pozitív képződmény. Fő kommunikációs csatornájuk a közösségi média (azon belül is főleg az Instagram és a TikTok). Értékelték Magyar Péter slim fit megjelenését, belőtt séróját és fiatalos (nem fiatal!) gesztusait, körükben amolyan „szexszimbólummá” vált. (Más kérdés, hogy korábbi élettársai sokat meséltek már róla, hogy milyen „fantasztikus” volt vele élni – de ez az információ a fiatalokhoz vagy el sem jut, vagy ha igen, akkor „Rogán” és „AI” a válasz; egyébként gyakran a saját szüleiknél is ezt látják).

Az ő elfordulásukban egyébként a zenekarok (Covid-idők alatti megélhetési válság!), az online influenszerek és a tudományos elit (pl. egyetemek) is fontos szerepet játszhattak.

2. A helyi közösségek véleményformálói (pl. boltos, fodrász, hivatalnokok vagy akár a szomszéd). Körükben például a KATA kivezetése vagy az állami, önkormányzati bevételek csökkenése okozott „lázadást”.

3. A kis- és középvállalkozók szélesebb rétegei: őket a KATA kivezetése mellett az uniós források befagyasztása érinthette érzékenyen, egy idő után a nagyvállalkozóktól a pénz már nem vagy alig csordogált le hozzájuk. (Annál irritálóbb ugye a „luxizás”, amire a magyar ember különösen érzékeny). Ide venném még az állami cégek sértett dolgozóit, akik sok belső információval elláthatták a Tisza pártot.

4. A „szendvicsgeneráció”, avagy a mai 40-esek és 50-esek egy részének az elfordulása, akik eddig a Fidesz-KDNP törzsbázisának számítottak (s persze részben még mindig). Ők „felülről” – az idős szüleik révén – az egészségügy hiányosságaival, például a hosszú várólistákkal (ez egyébként más országokban is adott), „alulról” – a gyermekeik révén – pedig az oktatás hiányosságaival találkoztak. (Ezekben persze voltak pozitívumok is, rekord béremelések, ingyen tankönyv és étkezés, kórházi beruházások, stb. És persze egyáltalán nem biztos, hogy a Tisza kormány jobban tudja majd csinálni, de negatív kommunikációs paneleknek kiválóak, könnyen átvihetőek).

Emellett én még hozzávenném azt az alapvető stratégiai különbséget, hogy a Fidesz-KDNP főleg külpolitikai témákkal (Brüsszel, Ukrajna, Amerika, stb.) kampányolt, míg a Tisza a belpolitikára fókuszált (oktatás-egészségügy, közlekedés, gyermekvédelem, stb.) A választók az utóbbira – érthető módon – fogékonyabbak voltak.

Persze Magyar Péter kommunikációs képességeit se felejtsük ki a felsorolásból, aki eddig elsősorban a magyar „panaszkultúra” ápolásában jeleskedik: kemény odamondások (ritkán hagyja az ellenfelét egyáltalán szóhoz jutni), a vádak monoton mantrázása, feketeöves befeketítés. A vádak egy jelentős részéről egyébként azóta kiderült, hogy egyszerűen nem igaz (pl. gödi akkugyár, a Barátság vezetéket tényleg az ukránok állították le, Matolcsy már a Tiszához dörgölőzik, stb.), forrásuk az internetes kommentszekciók, nem tesz különbséget valóság és rágalmazás között – és persze mindezt teljesen egyoldalúan képviseli. (Azt azért nem árt hozzátenni, hogy ezt a fajta kommunikációt még fideszes korában sajátította el, persze az alap személyiségéhez is jól passzolni látszik).

S persze a külföldi titkosszolgálatok és a Meta (Facebook-Instagram) hathatós segítségéről se feledkezzünk meg, amit még a Telex is megírt.

A jövőkép tekintetében az első és legfontosabb kérdés, hogy mi lesz Orbán Viktorral, a jobboldali tábor méltán világhírű vezetőjével, aki már ötször vitte győzelemre a politikai közösségét – most hatodszorra ez nem sikerült.

E tekintetben a legnagyobb veszély, hogy Magyar Péter sikeresen „gyurcsányosítja" őt (értelemszerűen ezt is a Fideszben tanulta), hiszen eddig is az Orbán Viktor elleni hergelés, belőle való ellenségkép-faragás volt a legfőbb fegyvere. Ez egy reális veszély, ami Orbán Viktorhoz méltatlan lenne (hiszen sokkal, sokkal tehetségesebb és hatékonyabb vezető, mint Gyurcsány), a jobboldalt pedig valószínűleg hosszú időre elzárná a kormányzás lehetőségétől (úgyis, mint „elmúlt-tizenhat-év”). Abban viszont nem értek egyet Tölgyessy Péterrel, hogy a kormányfő visszavonulása ennek gátat tudna venni, hiszen akkor is lehet „orbánozni” – ez inkább az ellenzék vágyálma, ami valószínűleg hosszú évekig tartó pozícióharcokba taszítaná a jobboldalt.

A sok spekuláció között az is felmerült, hogy Orbán Viktor esetleg a nemzetközi színtéren folytatná, ahol a Patrióták élén vagy legalábbis globális szimbólumaként szemtől szemben megküzdhetne azokkal, akik a megbuktatásában aktívan közreműködtek (Ursula von der Leyen, Friedrich Merz, stb.) Ez esetben a belpolitikát nyilván egy olyan jobboldali politikus vihetné, aki meg tud szólítani új billegő szavazókat is, például egy hölgy – hisz Magyar Péter köztudottan nem a legjobb stílusban kommunikál a nőkkel (kivéve, aki kedvesen alákérdez), ami ez esetben előnyt is jelenthetne. Ez persze szintén járhat a hátország szétesésével, tehát mindenképp nagyon kockázatos művelet lenne: a jobboldali tábornak, ha valamikor, most van szüksége Orbán Viktor vezetői és szervezői tudására. Április 28-án a Fidesz ezt eldönti.

Persze a kulcskérdés most az, hogy tud-e a Tisza kormányozni is, vagy „csak” protestpárt. A jobboldali közösség számára pedig az, hogy egyben tud-e maradni – 2002 után ezt a polgári körök létrehozásával sikerült elérni, de most lehet, hogy erre is egy új, innovatív megoldások kellenek, beleértve az internet adta lehetőségeket is. És persze a szakpolitikák tekintetében is modern, fiatalos programra és lendületre van szükség (kommunikáció megújítása, kkv-k támogatásának visszanyerése, oktatás kompetencia alapú, de kiegyensúlyozott megújítása, az egyre több sni-s gyerek megfelelő integrálása, digitalizálás, természetvédelem, egyszerre hagyományőrző és innovatív kulturális légkör, stb.)

Sok munka és erőfeszítés, de nem lehetetlen egy jó, valóban támogató közösséggel. Ahogy Dobó István is mondta: „…a falak ereje nem a kőben vagyon, hanem a védők lelkében”.