Surján László: Mikor lesz ismét keresztény a világ?

Surján László, a Magyar Kereszténydemokrata Szövetség (MKDSZ) társelnöke legújabb írásában Tom Holland Keresztény világ című könyvére hivatkozva vizsgálja az európai, azon belül is a német bevándorláspolitika alakulását, különösen Angela Merkel kancellársága idején. A szerző felidézi, hogy az Európai Unió hosszú időn keresztül ellenőrzött módon fogadott be Európán kívülről érkezőket, ami mind a bevándorlók, mind a befogadó országok számára kölcsönösen előnyös volt. Ez a gyakorlat azonban mintegy egy évtizede gyökeresen megváltozott, amikor kezelhetetlen méretű migrációs hullám érkezett az unió határaihoz.

 

A könyvben idézett példaként szerepel egy televíziós felvétel, amelyben Angela Merkel egy Németországban kezelt fiatal menekült lánynak magyarázza el, hogy a korlátlan befogadás nem lenne kezelhető. A szöveg hangsúlyozza: a kancellár ennek ellenére politikai döntést hozott a határok megnyitásáról, ami azt sugallja, hogy a később szállóigévé vált „wir schaffen das” kijelentés nem pusztán naiv jóhiszeműségből fakadt, hanem tudatos vállalás volt.

 

A szerző szerint a német politikai vezetés felismerte a migrációval járó kockázatokat, hasonlóan ahhoz, ahogyan Orbán Viktor is felismerte azokat, ám nem volt hajlandó ennek megfelelően cselekedni. Ehelyett könnyebbnek bizonyult a magyar miniszterelnök bírálata, mint saját kulturális értékeik és társadalmi rendjük határozott védelme. A szöveg kitér arra is, hogy Tom Holland értelmezése szerint Merkel kormányának több tagja is próbálta visszafogottabb álláspontra terelni a kancellárt, ám ő inkább a befogadó, erkölcsi példát mutató vezető szerepében kívánt megjelenni.

 

Surján László szerint a migrációs döntések következményei mára egyértelműen érzékelhetők, és az idő múlása nem hozta meg a várt integrációt, sőt sok esetben annak ellenkezője tapasztalható. A szerző ennek kapcsán felveti, hogy Európa vajon képes-e időben felismerni a helyzet súlyosságát, és lesz-e politikai és társadalmi ereje megállítani az általa népvándorlásként leírt folyamatot. A gondolatmenet végén irodalmi párhuzamként Michel Houellebecq Behódolás című regényére utal, felvetve a kérdést, hogy az ábrázolt jövőkép nem vált-e már részben valósággá.