Sulyok Tamás a Bibó István-i példát követve az őrhelyén marad

A hegyi szállodában folytatott találkozón gyakorlatilag "kidobták" (megfélemlítették, ultimátummal zsarolták) a nyugat-európai kormányfőt.

A politikai brutalitás a harmincas években történt.

A megfélemlítő erőszak fennmaradt a történelemben. Az ezzel szembeni hősies ellenállásra 1956-novemberében Magyarországon fénylett fel példa. Hét évtizeddel később, 2026 májusában pedig a Parlamentben kapott megfogalmazást ez utóbbi eset.

A magyar államfő ugyanis példaként említette Bibó Istvánt, aki a demokratikus államrend elsőbbségét és a törvények megkerülhetetlen uralmát vallotta, és 1956-ban, amikor az ország a szovjet megszállás legnehezebb óráit élte, úgy döntött, nem mozdul el a Parlamentből.

"Az életét tette kockára, de őrhelyén maradt, és hitet tett a demokratikus jogrend mellett"

- hangsúlyozta Sulyok Tamás.

Bibó István idejében a szovjet hadsereg tagjainál nem Kalasnyikov, hanem dobtáras géppisztoly forgott, de ez a kezdetlegesebb fegyver is alkalmas lehetett volna a megfélemlítésre. Ám Bibó István, aki megfogalmazta, hogy demokratának lenni annyi, mint nem félni, a kevésbé demokratikus helyzetekben is bátor maradt.

Erre a fajta bátorságra van szüksége most Sulyok Tamásnak.

Az államfőnek most nem a Parlamentben – ott már megtette –, hanem a Sándor-palotában kell hitet tennie a demokratikus jogrend mellett.
Sulyok Tamás most a jogállamiság őrhelyén áll.

Vigyáz a strázsán.

Őrző.

Ma ugyanis Közép-Európában akarnak egységesítést végrehajtani. Mindezt az Európai Unió brüsszeli vezetőségének lelkes támogatásával.

Sulyok Tamás drámai helyzetben került államelnöki székbe, elődje a saját hibájából bukott meg. Sulyok Tamás nem követett el hibát, őt a történelem sodorta drámai nehézségek közé.

Amikor a Sándor-palotában íróasztal mögé lépett, nem gondolhatta, hogy hamarosan – egyébként éppen az őt bársonyszékbe juttató fordulat közvetett hatására - gőzmozdonyként jön szembe vele a magyar história.

Még az is lehet, hogy hősnek kell lennie. Nem azért, mert élvezné a hősködést, hanem mert nincs más választása.

Egyedülálló helyzet: a jogállamiságot kell megvédenie, és ez esetben ez a lecke egybeesik az ő személyes önvédelmével. Azért kell megvédenie önmagát, hogy egyben a jogállamiság eszméjét is megoltalmazza.

Lehetséges, hogy megalázó helyzettel is szembe kell majd néznie. A bevezetőben említett nyugat-európai kormányfőt is, előtte ugyanabból az okból egy kormányfőhelyettes, egy egy nyugat pártelmnök is megalázva hullott ki a politikából, utóbbi még súlyosabb sorsot kapott az erőszakos, fenyegető hatalomgyakorlás révén. Az természetesen kizárt, hogy a magyar államfőnek vértanúságot is kelljen vállalnia, ez a fajta EU-erőszakosság megmarad a verbalitás határai mögött.

Azt mindenesetre jó, ha tudja az elnök, hogy nincs egyedül, felsorakoznak mögé azok is, akik a mostani fenyegetés előtt még a szürke egyik árnyalataként jellemezték személyiségét.

Sulyok Tamás támogatói – az elnök személyének pártfogolásával együtt – védeni akarják a jogállamiságot, a demokráciát.

És az ezeknél sokkal nagyobb kincset: Magyarországot is.