Soltész Miklós: mondjunk igent a békére, a békességre
Mondjuk nemet a háborúra, a kollektív bűnösségre és mondjunk igent a békére, a békességre, hogy ne kelljen soha többé jóvátenni azt, amit el sem követtünk - jelentette ki a Miniszterelnökség egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkára szombaton Szerencsen a regionális málenkij robot emlékműnél tartott megemlékezésen.
Soltész Miklós úgy fogalmazott,
a mai kor ördögi módon hasonlít a 80-85 évvel ezelőtti szörnyűséges időszakhoz,
nem engedhetjük meg, hogy az visszatérjen és "őrültek játékszerei legyünk".
Az államtitkár emlékeztetett, az országban csaknem húsz gyűjtőtábor működött, a szerencsiből mintegy 250-300 ezer embert hurcoltak el málenkij robotra. Hozzátette, a "kicsi munkának" az emléke, annak gyötrelme egy egész életen át megbélyegezte azokat, akiket meghurcoltak.
Soltész Miklós kijelentette, számos közösség és település viszi tovább a múltat, a gulág táborok történetét pedig egy egész nemzet írta vérrel és könnyekkel.
Mit vétettek a magyarok, a német és más nemzetek egyszerű emberei, hogy
millióknak kellett meghalniuk és szenvedniük,
gyermekeknek árván vagy félárván felnőniük? - tette fel a kérdést az államtitkár.
"Mondjuk ki: voltak akkor is, mint ma is, akik kapzsiságból, mérhetetlen hatalomvágyból és az emberiség iránti gyűlöletből elindították a lavinát, amely aztán megállíthatatlanul mindent pusztított" - fogalmazott, hozzátéve: ez pusztított és ölt fiatalokat és családosokat, katonát és civilt egyaránt. Pusztított és üldözött a háború alatt és utána is, zsidót, közép- és kelet-európai németet, magyart, cigányt, lengyelt, szlovént, szlovákot, horvátot és másokat is - jelentette ki.
Az államtitkár emlékeztetett,
a túlélőknek és családtagjaiknak évtizedeken át tilos volt testi és lelki sebeiről beszélniük,
a megbélyegzést pedig újabb és újabb követte.
Soltész Miklós köszönetet mondott azoknak a kutatóknak, közösségi és települési vezetőknek, családoknak, akik túltették magukat a történteken, és méltó megemlékezéseket tartanak.
Koncz Zsófia, a Kulturális és Innovációs Minisztérium családokért felelős államtitkára, a térség fideszes országgyűlési képviselője beszédében elmondta, történészi becslések szerint annak idején nagyságrendileg 700-800 ezer magyar került szovjet fogságba vagy internálásba, harmaduk soha többé nem tért haza. Hozzátette, a civilek egy részét 2-3 évre hurcolták el kényszermunkára, de voltak mások, különösen politikai elítéltek, akiket 7-8 vagy akár 10-11 évig is fogva tartottak a szovjet Gulágokon.
Koncz Zsófia felidézte, 1953. november 25-én érkezett haza a Gulágról szabadon bocsátott politikai rabok első csoportja, akikre egy különösen nehéz időszak várt, hiszen gyanakvással néztek rájuk és az egész életüket félelemben kellett eltölteniük.
A politikai elítélteket 1963-ban rehabilitálták, de a kárpótlás inkább megalázás volt, mint jóvátétel - tette hozzá az államtitkár.
Koncz Zsófia hangsúlyozta: ma is nehéz időket élünk, nagyon közel hozzánk háború van, és a mostani megemlékezés is azt üzeni számunkra, hogy nekünk, magyaroknak ezekből a borzalmakból mindenféle szempontból ki kell maradnunk.
A megemlékezés zárásaként
megkoszorúzták az emlékművet és a történelmi egyházak helyi vezetői mondtak imát
az áldozatok emlékére.
Kép: Soltész Miklós, a Miniszterelnökség egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkára beszédet mond a málenkij robotra hurcolás 81. évfordulója alkalmából tartott megemlékezésen Szerencsen a regionális málenkij robot emlékműnél 2026. január 31-én. MTI/Erdős József
