Rákosi elvtárs stílusa és programpontjai a Magyar Péter-i ábrándok között

„Vállaljuk, hogy helyreállítjuk a hatalmi ágak egyensúlyát, megerősítjük az igazságszolgáltatás függetlenségét” – olvasható a Tisza Párt programjában.

„Aki olyan utasítást kap a felettesétől, ami sérti az ügyészi esküjét, akkor azt jelezze, és ennek következményei lesznek” – mondta Magyar Péter.

A két kijelentés között brutális ellentét izzik.

„Következményei lesznek” – ez a fenyegetés a Rákosi-rendszert idézi. Csakhogy akkor senki nem foglalkozott a hatalmi ágakkal. Egy hatalmi ág volt: a Párt. Ez a hatalmi ág el tudta érni Rajk László kivégzését, Mindszenty bíboros heteken át tartó gyötrését, majd nyolc éven át tartó bebörtönzését. És sokaknak a munkatáborokba való űzését.

Az európai demokráciában azonban vannak hatalmi ágak.

Ezek egyike a végrehajtás, ezt vezeti a miniszterelnök. Másika az igazságszolgáltatás, és ebbe a miniszterelnöknek nincs beleszólása.

Azaz egy figura, aki miniszterelnök szeretne lenni, nem ígérheti meg azt, hogy bárminek „következményei lesznek.”

A következmények ugyanis egy másik hatalmi ághoz tartoznak.

Furcsa, hogy egy figura, aki miniszterelnök szeretne lenni, még ezt az elemi demokratikus értéket sem ismeri. A mai internetes világban ezzel még egy hatodikos gyerek is tisztában van. A platóról templomi menetre rikácsoló szerzet azonban rendkívül felkészületlen.

És kikkel van körülvéve?

Nincs egyetlen jogász sem a kompániában, aki erre a gyerekes hibára figyelmeztetné?

Ugyanakkor maga a fenyegetés önmagában is a Rákosi-diktatúrát idézi.

Az európai politikában a fenyegetés meglehetősen ismeretlen. Ebből is látszik, hogy Kijev távol van Európától.

Egy ottani politikus katonai akcióval fenyegette meg az Európai Unió egyik miniszterelnökét. Történetesen pont a magyar kormányfőt, akit Magyar Péter néhány évvel ezelőtt még eszelősen tapsolt, ma azonban hisztérikusan erőlködik ellene. Nos, a fenyegető Magyar Péter és a fenyegető Zelenszkíj szövetséget ápol.

És íme: ugyanazt a stílust gyakorolják: a fenyegetést.

Visszasüllyedve a Rákosi-korba.

A hungarofóbia a Rákosi-korszaktól nem volt idegen: megszüntették a magyar címert, homályba taszították Kossuth, Széchenyi és mások emlékét, állítólag a Himnuszt is le akarták cserélni, Kodály Zoltán fékezte meg az őrületet.

És itt kapaszkodjunk meg, mit olvasunk a Tisza Párt vágyainak listájában: „megszüntetjük a vármegye elnevezést és a főispáni pozíciót.”

Döbbenetes módon a Rákosi-politika konkrét programpontjait porolta le, emelte vissza kompániája céljai közé Magyar Péter.

Nincs történész sem a brancsban, aki ezt a bődületes baklövést meg tudta volna akadályozni?

És ugyan mi lehet a vármegye és a főispán elleni gyűlölet oka?

Ugyanaz, ami a Rákosi-politikában: a hungarofóbia.

Márpedig a hungarofóbia a rasszizmus egyik változata.

„Leváltjuk a szakmailag alkalmatlan politikai kinevezetteket, és szakmai alkalmassághoz kötjük a vezetői pozíciók betöltését” – harsogja a pártpropaganda.

Igen.

Ezt valóban el kellene kezdeni most azonnal: magában a Tisza Párt nevű dilettáns bagázsban.