Békebeli karácsonyi vásár egy háborúra készülő országban
Szerző: Gondola
2025. december 24. 09:35
Németország újabban a háborúra való készülődés lázában ég, miközben hagyományosan a német karácsonyi vásárok a béke és a jólét szimbólumai. Tudósítás Szászország szívéből.
„Európában mindennek megvan a maga fővárosa vagy országa. Ha divat, akkor Milánó, ha szerelem, akkor Párizs, ha pedig karácsonyi vásár, akkor Németország. A brünni kitérő után folytattuk utunkat Szászország felé” – írja az mkdsz.hu szerzője, aki ezúttal Szászország karácsonyi vásáraiba (Lipcse és Drezda) kalauzol minket. Szemle következik.
„Azóta sem értem, hogyan kerültem a felszállás után egy szabad ülésre, ráadásul egy szép szász diáklány mellé. Volt elég időnk, így sok mindenről beszélgettünk.
Ő például elmondta, hogy a lányok már nem közlekedhetnek egyedül a városban éjszaka a migránsok miatt (ekkor az előttünk ülő idősebb hölgy szigorúan hátranézett), ugyanakkor azt a hazánkban is terjedő hírt, miszerint a német önkormányzatok a terrorveszély miatt sorozatban mondják le a karácsonyi vásárt, kedvesen megmosolyogta.
Ami viszont igazán szimpatikussá tette a lányt, az az, ahogy az idős falusi nagyszülők egyedi tájszólásáról beszélt. Aki kicsit is ismeri Németországot, tudja, milyen erősek itt a dialektusok közötti különbségek, akárcsak Nagy-Britanniában az angol nyelv esetében, s hogy ez a nyelvi sokszínűség milyen gyakori, szinte mindennapos beszédtéma a két országban. Ismét meg kellett állapítanom, ahogy már korábban is, hogy valószínűleg mi, magyarok vagyunk a világ egyetlen nemzete, ahol nem értéknek, hanem szégyennek számít az ízes beszéd, köszönhetően a Gálvölgyi Jánosok, a Markos-Nádas duók és egyéb nevettetők több évtizedes aknamunkájának.
A vonatutazás nagy része egyébként (ekkor már késő délután volt) sűrű sötétségben telt, mivel nem sokkal az indulás után a teljes kocsisoron kialudt a világítás. Az utasok kedélyesen fogadták a váratlan eseményt, mint ahogy a szűkre szabott személyes tér miatt sem zavartatták magukat. Ha mindenképpen valami konkrét benyomást kellene megfogalmaznom Szászországról az ott eltöltött néhány nap alapján, két dolgot említenék feltétlenül:
egyrészt a legkevésbé sem működnek a közszolgáltatások úgy, ahogy azt az ember a germánokról alkotott sztereotípiák alapján elvárja, másrészt viszont a lakosok példásan derűs sztoicizmussal viselik a hétköznapi kis nehézségeket, miközben mi már ezek töredékére paprikavörös arcszínnel reagálnánk.
A lipcsei Marktplatzra szervezett hatalmas karácsonyi vásár végül feledtetni tudta az út összes nyűgjét. Ellentétben a brünni változattal, a sátrak itt már nem laza hálózatban, hanem katonás tömörséggel kapcsolódtak össze, s az embertömeg, ami a vonaton még oly zavaró volt, itt már funkciót és esztétikát kapott. A lenyűgöző építészeti környezetet és a bátran pazar ünnepi dizájnt látva, miközben sült kolbász, forralt bor és grog illata keveredett a levegőben, megértettük, hogy végül miért pont a német polgári karácsonykultúrának sikerült gyarmatosítania az európai nemzetek decembereit.”
A teljes írás az MKDSZ honlapján olvasható.
