Nacsa Lőrinc Kárpátaljáról: A kihívások nem szétszakítanak, hanem megerősítenek
Szerző: Gondola
2025. december 23. 17:04
A nehézségek nem szétzilálják, hanem sok esetben megerősítik a magyar közösségeket. A nemzetpolitika alapvető feladata a közösségek életképességének megőrzése még válságos időkben is.
Nacsa Lőrinc nemzetpolitikáért felelős államtitkárral (KDNP) készített karácsonyi interjút a Kárpáti Igaz Szó kárpátaljai magyar hírportál. Az államtitkár átfogó képet ad a külhoni magyarság – különösen a kárpátaljai közösség – jelenlegi helyzetéről, kihívásairól és jövőbeli kilátásairól. Kiderül belőle az is, hogy
a nehézségek nem szétzilálják, hanem sok esetben megerősítik a magyar közösségeket és hogy a nemzetpolitika alapvető feladata a közösségek életképességének megőrzése még válságos időkben is.
Az államtitkár hangsúlyozza: a nemzetpolitika lényege a közösségépítés, függetlenül attól, hogy tömbmagyarságról, szórványról vagy diaszpóráról van szó. A cél nem pusztán az anyagi segítség, hanem az intézményi, kulturális és lelki keretek fenntartása, amelyekben a magyar közösségek képesek megszervezni saját életüket. E megközelítés mögött az a meggyőződés áll, hogy a megmaradás nem elszigetelt küzdelem, hanem összmagyar ügy.
A külhoni régiók közül Kárpátalja van a legnehezebb helyzetben, amit az elhúzódó háború, az elvándorlás, a kényszersorozás fenyegetése és az ukrán állam kisebbségpolitikája egyaránt súlyosbít. Nacsa Lőrinc szerint a legnagyobb áttörést a béke hozhatná el, és az utóbbi időszakban biztató jelnek tartja, hogy
a nemzetközi politikai diskurzusban egyre hangsúlyosabban jelenik meg a tűzszünet és a béke kérdése. Magyarország hosszú ideig szinte egyedül képviselte ezt az álláspontot, mára azonban szélesebb körű támogatás körvonalazódik.
Az interjú ugyanakkor nem idealizálja a helyzetet: az ukrán kormány hozzáállását sokszor barátságtalannak nevezi, különösen az oktatás és a nyelvhasználat területén. Az államtitkár egyértelművé teszi, hogy az anyanyelvi oktatás a megmaradás kulcskérdése, és ebben Ukrajnának változtatnia kell. Hivatkozik a Velencei Bizottság és az Európa Tanács ajánlásaira, amelyek szerint a jelenlegi szabályozás diszkriminatív.
Kritikus hangon szól azokról a politikai megközelítésekről is, amelyek szerinte relativizálják ezt a kérdést, és nem az anyanyelvi jogokat helyezik előtérbe.
Pozitív fejleményként említi, hogy a magyar oktatási intézmények minősége miatt egyre több ukrán és ruszin család is magyar óvodát vagy iskolát választ, amit a magyar állam nyelvtanulási programokkal is támogat. Ez szerinte nemcsak oktatáspolitikai, hanem közösségmegtartó siker is.
A megmaradás másik fontos pillére az egyházi, kulturális és civil élet, amelynek fenntartását a magyar kormány továbbra is prioritásként kezeli. Az interjúban több példát hoz arra, hogy
a háború ellenére is épültek és újultak meg óvodák, líceumok és egyházi központok Kárpátalján. Ezek a beruházások az államtitkár értelmezésében a jövőbe vetett hit konkrét jelei: „aki háborúban is építkezik, az a békére készül”.
Kiemelt szerepet kap az összmagyar szolidaritás bemutatása is. Az interjú több példán keresztül mutatja be, hogyan segítik egymást a Kárpát-medence és a diaszpóra magyar közösségei – intézményi adományokkal, testvérkapcsolatokkal, civil összefogással. Nacsa Lőrinc ezt a hálózatosodást a nemzetpolitika egyik legnagyobb eredményének tartja az elmúlt években.
A fiatal generáció jövőjéről szólva hangsúlyozza: a kulcs a közösségben tartás.
Akár Kárpátalján maradnak, akár Magyarországra kerülnek, fontos, hogy megőrizzék identitásukat és kapcsolataikat.
A visszatérés lehetőségét döntően a béke időpontjától teszi függővé, ugyanakkor rámutat arra is, hogy sok család érzelmileg és gazdaságilag továbbra is Kárpátaljához kötődik.
A gazdaságfejlesztés mint a megmaradás negyedik pillére szintén hangsúlyos elem. Bár a háború jelentősen visszavetette ezeket a programokat, az államtitkár szerint a jövőben ismét kulcsszerepet játszhatnak a helyi vállalkozások, munkahelyteremtés és határon átnyúló együttműködések.
Az interjú végén Nacsa Lőrinc köszönet mond a kárpátaljai magyarok kitartásáért, és egyértelmű ígéretet tesz arra, hogy Magyarország továbbra is mellettük áll. Hangsúlyozza, hogy a nemzetpolitika végső értelme nem csupán intézkedésekben, hanem emberi kapcsolatokban, hitben és közösségi reményben mérhető.
