Egy civil tűnődései
Bő másfél évvel ezelőtt először még csak meglepődve nézte a nemzeti oldal egy magamutogató ficsúr egyre gyakoribb megjelenését a politikai szcénában, holott akkor már tudtunk némely dolgokat a magánéleti rémségeiről. Akkor úgy tűnt, hogy nem nagyon lehet tudni, honnan került elő a politikumban ez a figura, és még kevésbé volt érthető, hogy a csudába követheti őt ennyi ember ilyen hirtelen a semmiből. Azonban annyi antipatikus megszólalást hallhattunk, hogy igen hamar megérthettük: ez az egész már régen elő lett készítve.
Valószínűsíthető (adatok azonban nem állnak az egyszerű halandók rendelkezésére), hogy ez az alak kihasználta az akkori felesége brüsszeli munkája által neki is adódó lehetőségeket, és ott is, valamint itthoni bizalmi embereinek segítségével több, nem túl sikeres művész támogatásával, továbbá a saját családja kapcsolatai és persze sértett egykori politikusok révén állandóan jelen volt a közéletben. Ígért fűt-fát, majd mindennek az ellenkezőjét, nevetséges országjáró „produkciók” (pl. egy csónak orrában) sorozatát mutatta be levitézlett balos, úgynevezett szakemberekkel.
Az utóbbi hónapokban azonban láthatjuk a Tisza-szigetek feloszlását, lebukások követik egymást, kockázati tényezőt jelentő adatok kiszivárgása következik be szakmailag alkalmatlan manőverek által, stb. Ezek mind a szétesés jeleit mutatják.
Sem belpolitikai eredmények, sem külpolitikai sikerek (ld. a kormány washingtoni bravúrjai) nem jelentenek számukra semmit. Sőt, máris ezek ellen furkálódnak. Az ATV-ben pl. Gergely Zsófia újságíró már másnap ezt jelenti ki: „Orbán mondhat bármit, ha a külföldi nagy lapok mást írnak.”
Ha a felsoroltakon kívül (amelyek persze messze nem a teljességet tükrözik) az emberek folyamatos lenézését és sértegetését is hozzávesszük, már csak két kívánságunk marad:
- Csak így tovább, Magyar vezetéknevű, ám sajnos globalista, pimasz, de gyáva, a brüsszeli gazdihoz dörgölőző fickó!
- Ébredjen fel idejében az őt követő fanatikus szekta!
És akkor pl. a végtelenül elfogult piros sapkás újságíró sem folytathatná kizárólag negatív megjegyzéseit, és mondjuk nem nevezhetné mesének a mostani amerikai tárgyalásokon elért energiaügyi megállapodásokat. Valamint nemcsak Trumpra mondaná azt, hogy „egyik nap ezt mondja, másik nap azt”, hanem a már emlegetett fickóra is.
