Miért a kereszténydemokrácia a keresztény választás?

Keresztény emberként, igenis dolgunk van a politikával

Egy keresztény ember számára a politikához való viszony nem pusztán vélemény kérdése, hanem hitből fakadó felelősség. Nádor Koppány Zsombor keresztény közéleti gondolkodó, a Szent István Intézet kutatási igazgatója legutóbbi, Facebookon közzétett videójában világosan fogalmaz:

„Keresztény emberként, kettős polgárságunkból fakadóan igenis dolgunk van a politikával, van e világi felelősségünk.”

Ez a mondat nem csupán személyes hitvallás, hanem egy olyan gondolati keret megjelölése, amelyben a keresztény közéleti részvétel értelmezhető.

A keresztény politika azonban nem idealizált „szentek politikája”. Ahogy a teológus hangsúlyozza:

„Maga a keresztény politika azonban nem szentek politikája, hanem Istent kereső és követni igyekvő emberek közösségi munkálkodása, melyben vannak világos sarokpontok, amik igazolást nyújtanak.”

Ezek a sarokpontok nem pártprogramokból, hanem az egyház tanításából erednek.

Az egyház nem pártpolitikát ajánl, hanem alapelveket mutat fel

Katolikus oldalról a legfontosabb támpont az egyház társadalmi tanítása: „Katolikusként a legegyértelműbb az egyház társadalmi tanításával való egyezések, azok szakpolitikai felvállalása.” Ugyanakkor a protestáns hagyomány sem marad eszköztelen: „de hasonló támpontokat ad protestáns testvéreinknek a szociáletika vizsgálódása is.” Ezek az alapelvek nem konkrét pártpolitikai utasítások, hanem iránytűk:

„Ezeken keresztül az egyház nem pártpolitikát ajánl, hanem olyan alapelveket, fundamentumokat mutat fel, amelyekből kiindulva a szakpolitikát meg lehet, és meg kell csinálni.”

Milyen fundamentumokról van szó?

A felsorolás önmagáért beszél: „Legyen ez az élet kultúrája, a munka-tőke viszonya, az emberi méltóság, a személy fogalma, a közjó, vagy a szolidaritás, szubszidiaritás.” Ezek nem elvont fogalmak, hanem olyan értékek, amelyek mentén egy társadalom igazságosan és emberhez méltóan szervezhető meg.

A keresztény politikai gondolkodásnak azonban vannak világos határai is. „Az is egyre egyértelműbb, hogy vannak kizáró elemek, amik nem képezhetik egy keresztény ember által választott politikai erőprogramját.” Ezek között szerepel

• „a házasság fogalmának, az élet kezdetének vagy végének a teremtett rendtől, a normalitástól való elfordítása”,
• valamint „a békére való törekvés elutasítása,
• vagy a közösségre, családra épülő és Istenre tekintő társadalom képének a megtagadása.”

A 21. század kihívásai mindinkább az emberképet érintik. Nádor Koppány Zsombor szerint „a 21. századi kérdések egyre inkább antropológiai kérdések lesznek.”

Vagyis nem pusztán gazdasági vagy technikai dilemmákról van szó, hanem arról, hogyan gondolkodunk az emberről, a családról, a normalitásról és a közösségről.

A kereszténydemokrácia útján tovább

Saját tapasztalatait teológusként, apaként, férjként és magyarként foglalja össze: „Számomra teológusként, apaként, férjként, magyarként és választópolgárként az elmúlt lassan 16 év kormányzásából a legfontosabb elem pontosan ez az egyház társadalmi tanításával való elvi azonosulás, az abból fakadó szakpolitikai gyakorlat és az antropológiai normalitás felmutatása.” Hozzáteszi: „Az csak külön öröm, hogy közösségünkben sok hiteles, hazáját szerető, tenni vágyó és Istennel járó embert ismertem meg.”

E gondolatmenet végkövetkeztetése egyértelmű:

„Számomra nem kérdés, hogy keresztény emberként a kereszténydemokrata politika folytatására fogok szavazni áprilisban, és szeretettel erre buzdítom környezetemet is.”

A kereszténydemokrácia tehát nem pusztán egy politikai irányzat, hanem a hitből fakadó társadalmi felelősség gyakorlati megvalósítása. Olyan út, amely az emberi méltóságot, a családot, a közjót és a teremtett rend tiszteletét állítja a közélet középpontjába – és amelyben a keresztény ember nem kívülálló, hanem cselekvő résztvevő.