Kulturális ínyencségek

Korábbi tanítványaim átmenetileg Weimarban dolgoznak. Miután Magyarországot nagyjából ismerik, arra kértek engem, segítsek nekik különleges programok megszervezésében. November 20-án jöttek, tehát az első program máris adva volt: Makovecz Imre és Olasz Ferenc kiállítása a Műcsarnokban. Elragadtatással beszéltek róla még órákig.

 

Úgy gondoltam azonban, hogy valami zenei csemege is kellene, átnéztem tehát a Zeneakadémia novemberi programfüzetében az utolsó napokat, mert az idejük kötött volt. És épp itt bukkantam rá egy abszolút különlegességre, ami sok szempontból is az volt:

 

1. Négykezes zongoraest...

 

2. Az előadók a Zeneakadémia volt és jelenlegi rektora: Falvai Sándor és dr. Farkas Gábor. Remek ötlet a két rektor együttes hangversenye!

 

3. Ez az est egy programsorozat (címe: Találkozások Liszttel…) utolsó előtti része volt. Figyelem! Az utolsó a Zeneakadémián lesz december 10-én, amikor Liszt egyházzenei életműve lesz soron. (Az én vendégeim már nem lesznek itt, de minden olvasónak ajánlom.)

 

4. Most viszont a régi Zeneakadémián vagyunk, az Andrássy út és a Vörösmarty utca sarkán lévő épületben, ahol szintén több különlegességben volt részünk.  Tudtam, hogy a Liszt Múzeum az emeleten van, ahová a felvezető lépcsőházban azok a városok vannak kifüggesztve, amelyeket a Mester végigjárt: Weimar, Párizs, Róma és.....Budapest. Ez volt az.

 

5. Meglepetés, hiszen diákjaim épp Weimarból indultak. Kicsit lerövidítették ugyan az utat, de azért hűek maradtak a Mesterhez.
 

6. Egy munkatárs megmutatta nekünk azt az ajtót, amelyiken Liszt az itteni lakásából egyszerűen csak átsétált a koncertterembe játszani a hangversenyre jövőknek.

 

7. A terem két részletre volt osztva. Az első felében a Liszt Társaság tagjai ültek, a többi helyen (teljesen kitöltve a termet) olyanok, akik az előadás előtt vásárolt olcsóbb jeggyel tudtak bejutni. És éppen ez volt a hetedik érdekesség, hogy itt így is hozzá lehet jutni, akár váratlanul is, a belépőkhöz. (Mi mertünk próbálkozni, mert a havi programfüzet utalt erre a lehetőségre).

 

8. A Társaság egyik tagja elmesélte, hogy lehet jelentkezni a Társaságba, mégpedig nem túl drága tagdíjjal, de ők ezzel ingyen jutnak be az előadásaikra.

 

9. Újabb érdekesség: több japán fiatalt láttunk, ami érthető, mert Farkas rektor úr évekig Japánban tanított. Lehet tehát, hogy vagy volt tanítványai, vagy azok, akik ismerték kintről, most éppen Budapesten tartózkodnak turistaként.

 

10. Újabb meglepetés: köszöntötték Rozsnyai Margitot 80. születésnapja alkalmából. A tagok mesélték róla, hogy évtizedeken át honorárium nélkül vezette a Társaságot. 

 

11. Nem véletlenül hagytam utoljára magát a programot: Mozart D-dúr négykezes zongoraszonáta, K. 381, Schubert: f-moll fantázia, D. 940 (az első vastaps), Debussy: Kis szvit, Liszt: Les Préludes (szimfonikus költemény, négykezes változat) – vastaps állva. A lelkesedés óriási volt.

 

Diákjaim ezután esti sétára mentek.

 

Mivel vidéki érdekességnek Majkot terveztem nekik, elmennek pár napra a fővárosból. Tudják, hogy a kamalduli szerzetesek felújított épületegyüttesét fogják látni, így tehát kettős különlegességben lesz részük.

 

Mondtam nekik, hogy Budapesten még egy rendkívüli kiállítást javasolnék hazautazásuk előtt, mégpedig a Magyar Tudományos Akadémia létrejöttének 200. évfordulója alkalmából. Ez pedig egy nagy festmény-, szobor-,  de főleg kéziratgyűjtemény. Így ugyanis láttak építészetet, hallgattak zenét, és a tudománnyal fogjuk befejezni. Reméljük, hogy a kötelező regisztráció miatt még találunk olyan időpontot, ami belefér az idejükbe.

 

Végül: Ajánlom az olvasóknak, hogy kövessék figyelemmel, mi lesz a Liszt Társaság következő programsorozata. És még megtekintésünk előtt merem ajánlani az MTA kiállítását is. Merem ezt megtenni a netes ismertető alapján.