Grósz Károly fenyegető stílusa viharzik a Tiszán
„...aki bármilyen módon szembefordul a magyar nép akaratával – legyen az akár köztársasági elnök, akár titkos szolga, akár alkotmánybíró –, és részt vesz egy alkotmányos puccsban, az
a legsúlyosabb következményekkel
számolhat" − mondta a televízióban egy telefontolvaj. A szélsőbalos megnyilvánulásról Bánó Attila Európa-érmes publicistának tett föl kérdéseket a Gondola.
− Szerkesztő úr, „...ha kell, határozottan fel tudunk-e lépni az ellenséges, ellenforradalmi erőkkel szemben. Ha igen, megmarad a rend, a biztonság, túljutunk gazdasági nehézségeinken, megőrizzük értékeinket, s egy új, korszerűbb és hatékonyabban működő magyar szocializmust hozunk létre. Ha nem, az anarchia, a káosz és – ne legyen illúzió – a fehérterror fog eluralkodni” − mondta Grósz Károly 1988. november 29-én, az MSZMP aktívaértekezletén. Nekünk, akik a rendszerváltoztatást közelről néztük, sőt csináltuk végig, miért jut eszünkbe a tízezer kommunista előtt megtartott főtitkári beszéd?
− A Grósz Károlytól való idézet származhatna akár a Tisza Párt diktatórikus elnökétől is. Ő úgy kötelezte el magát a globalista baloldal mellett, hogy közben buzgón lengeti a magyar trikolórt, és hazafiasnak tűnő nézeteket hangoztat azzal a hamis szándékkal, hogy megtévessze a tisztességesen gondolkodó magyar választókat. A tőle származó idézet sokat elárul a rá jellemző, színvonaltalan politikai látásmódról, amelynek
fő jellemzője a demagógia és az arcátlanság.
Amikor a magyar nép akaratáról beszél, akkor úgy tesz, mintha ismerné a magyar népet. Láthatóan nincs ezen ismeret birtokában, mert még azt sem tudja, hogy a magyar nép nem valami homogén képződmény, amelyet egy kalap alá lehet venni, és a nevében nyilatkozni. Grósz Károly például következetesebb volt, mint Magyar Péter, mert magyar szocializmusról beszélt, ami a népnél szűkebb értelmezés. Helytállóbb lett volna, ha a tiszás vezér a magyar nép akarata helyett a tiszások akaratát említi, mert azok nevében bármit mondhat – meghagyhatjuk nekik.
A nemzeti lobogó lengetésével kapcsolatban nem felejtjük el Magyar Péternek, hogy az ötvenhatos forradalom évfordulója alkalmából a lyukas zászlót is képes volt a magasba emelni, ami felér e jelkép megszégyenítésével. A bátor ötvenhatosok ugyanis azért emelték fel a lyukas lobogót, azért mentek a barikádokra, mert a hazájuk nem volt szuverén, nem volt szabad és független. Magyar Péter viszont egy szuverén és szabad országban hirdet szabadságharcot, miközben hirdeti, hogy Brüsszel kedvéért feladhatunk „egy kis szuverenitást”. Ez pedig nem a szabadságért folytatott harc, hanem közönséges nemzetbántás. Ötvenhat szabadságharcosai pontosan tudták, hol a helye az ilyen arcoknak.
− Noha az elmúlt 35 évben volt egy szélsőséges, megbélyegző, néha a gyűlölet ellen ágálva habzó indulatokat keltő párt, „a legsúlyosabb következményekkel" még az sem fenyegetett. Sírjuk-e vissza az SZDSZ-t?
− Nos, a Szabad Demokraták Szövetségének nem sok jót köszönhettünk, hiszen a maga idejében ez a párt testesítette meg hazánkban az idegen érdekek legfőbb képviseletét. Volt azonban néhány nagy formátumú politikusuk, akik a nézeteiket, a programjukat lényegesen magasabb színvonalon jelenítették meg, mint az Orbán-gyűlölő Magyar Péter a magáét.
Most azt látjuk, hogy egykori SZDSZ-es, MSZP-s és egyéb balliberális „szakemberek”, politikusok állnak Magyar Péter mögé, mintegy
maguk előtt tolva ezt a hataloméhes akarnokot.
Valamennyien abban bíznak, hogy a tavaszi választásokon sikerül megbuktatni a jelenlegi nemzeti kormányzatot, és megfelelő pozíciókba kerülve ismét süthetik a pecsenyéjüket. Ez a pecsenye azonban csak az övék lenne, nem a magyar társadalom többségéé.
Bánó Attila - családi archívum
− Éppen a rendszerváltoztatás szellemi ütközeteiben tanultuk meg igazán, hogy vannak hatalmi ágak. Ezeknek egyike a végrehajtás, amelyet az adott miniszterelnök vezet. Másik az igazságszolgáltatás. Ez utóbbi szabhatja ki „a legsúlyosabb következményeket." Amikor egy pártpolitikus akar „igazságot szolgáltatni”, akkor csak politikai dilettantizmust kell látnunk, vagy elszabadult diktátori indulatokat?
− A kettő, ebben az esetben is összefügg. A politikai dilettantizmus még békés formájában is nagy károkat képes okozni, de ha diktátori hajlamokkal párosul, akkor pusztító hatású lehet. A Tisza Párt elnöke szívesen regulázna bírákat, közjogi méltóságokat, és persze megbüntetné azokat az újságírókat is, akik kényelmetlen kérdéseket tesznek fel neki. Ne csodálkozzon Magyar Péter, ha ezek miatt sokan tartják dilettánsnak. Azt például minden pályatársa tudja, hogy egy politikus akkor árt legtöbbet magának, ha szembefordul az újságírókkal. A Tisza Párt elnöke nyilván abból indul ki, hogy a hívei akkor is megtapsolják, ha
vallásos embereket, a politikus társakat, az újságírókat vagy a köztársaság elnökét sértegeti.
Abban bízik, hogy bármit megengedhet magának, a szavazói úgysem fordulnak el tőle. Ebben a számításában talán nem kell csalódnia, de az viszont borítékolható, hogy a tavaszi választás végeredményének nagyon nem fog örülni.
Főkép: A szélsőbalos politikus templomból kijövő hívek előtt rikácsolt autóplatóról. Forrás: YouTube
