Európai értékrend a magyar közírásban

A hazai sajtó egyik legkiválóbb publicistája, Bánó Attila kapta az idén a magyar alapítású nemzetközi újságíródíjat, az Európa-érmet. A közírás avatott mesterét kérdezte a Gondola.

− Szerkesztő úr, miért fontos, hogy a magyarországi újságíródíjak listájában a politikai sokszínűség − pluralizmus − érvényesüljön?

− A politikai sokszínűség azért fontos, illetve azért lenne fontos, mert ez előfeltétele a sajtószabadsághoz, a többirányú tájékozódáshoz fűződő alapvető igények kielégítésének. A rendszerváltás előtti, lényegében baloldali újságírás máig ható örökséget hagyott. Első helyen említhetjük a Táncsics Mihály-díjat. Ez a legmagasabb, újságírói tevékenység elismeréséért adható állami elismerés, amelyről a mindenkori művelődési miniszter határoz egy szakmai kuratórium javaslata alapján. Ezzel kapcsolatban megjegyzem, hogy kezdetben erre a díjra sehogyan se voltak képesek konzervatív-keresztény beállítottságú újságírókat felterjeszteni. Szinte csodaszámba ment, amikor 1992-ben Apáti Miklós, az Új Magyarország újságírója is megkapta a díjat. A konzervatív Magyar Újságírók Közössége végül elérte, hogy konzervatív újságírók is felsorakozhassanak a díjazottak közé, így például Kipke Tamás, Matuska Márton, Fazekas Valéria, Obersovszky Gyula, Beke György, Sarusi Mihály és Fenyvesi Félix Lajos. Ma is van olyan érzésem, hogy a szakmai díjak tekintetében a baloldal van kedvezőbb helyzetben.

Bánó Attila laudációját Molnár Pál újságíró olvassa fel az Oktogon Tükörteremben - gondola

− Hazánkban az újságíródíjakat általában március 15. előestéjén adják át, Ön az 56-os szabadságharc ünnepének előestéjén kapta meg, ennek mi az üzenete?

− Mielőtt erre a kérdésre válaszolnék, hadd említsem meg azt az elismerést, amelyet Pilhál György, a Magyar Nemzet kiváló publicistája kapott az idén márciusban. Ő a Nézőpont intézet által alapított Jótollú Magyar Újságíró díj kitüntetettje lett. Szerencsére ilyen is van. Ami az Európa-érem újságíródíjat illeti, elmondanám, hogy ezt a rangos díjat Molnár Pál újságíró, főszerkesztő kezdeményezése nyomán a Magyar Média Műhely alapította 2000-ben, egy ideig a Szabadelvű Média Műhely adományozta, jelenleg a Balassi Kard Művészeti Alapítvány szervezi. Számomra ez a díj nagy megtiszteltetés, és külön öröm, hogy ötvenhatos szabadságharcunk ünnepnapja előtt kaptam. 1956-ban tizenegy éves gyerek voltam, és akkori, főként angyalföldi emlékeim ma is élénken élnek bennem. A munkáskerület lakóinak kommunistaellenes közhangulata különösen felerősödött október 25. után, a Parlamentnél történt gyilkos vérengzést követően. A város felbolydult. Mi a Váci út közelében, a Csángó utcában laktunk, s hallottuk, hogy teherautók haladnak Újpest felé, ahol egy laktanyában fegyvereket osztanak. Kimentünk a sarokra, ahol már sokan csoportosultak. A teherautók minden utcasarkon megálltak, az emberek, köztük fiatal fiúk is felkapaszkodtak, majd láttuk az ellenkező irányba, a Nyugati pályaudvar felé haladó teherautókat a felfegyverzett civilekkel. Édesapám is ment volna, de édesanyám, tekintettel az öt kiskorú gyerekükre, nem engedte, hogy csatlakozzon a többiekhez. Emlékszem a lövések hangjára, a pincében töltött napokra, a forradalom leverése után a szovjet tankokra, majd Kádár Jánosék hatalomra lépése után az Éljen a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány! feliratú hazug plakátok megjelenésére. És a Dózsa György és Lehel utca sarkán állva, nem felejtem el a fővárosi asszonyok és lányok néma tüntetésének gyászos menetét novemberben, amikor a gyülekezési tilalom miatt három ember nem mutatkozhatott együtt. Jóval később, már újságíróként ismerkedtem meg Pongrátz Gergellyel, a Corvin köz legendás parancsnokával, a szabadságharc élő szimbólumával. Számomra ő volt az őszinte, bátor magyar hazafiak mintaképe. Minden emlékemről nem tudok beszámolni, de az biztos, hogy az 1956-hoz kötődő történelmi időszak egész életemre és újságírói alapállásomra döntő hatással volt és van.

Medál a kontinens varázsában - gondola

− Hogyan lehetséges, hogy a hazaszerető újságírók az igazi európaiságot tartják követendő elvnek?

− Európának maradandó értékei vannak. Olyan értékek, amelyek évszázadokon keresztül gazdagították tudásunkat, kultúránkat, hitünket. Jelenleg Európa rossz úton jár. Baloldali vezetői nem tisztelik hagyományait, nem tisztelik a nemzetben gondolkodó polgárokat és politikusokat. Elárulják, cserbenhagyják választóikat, és nyíltan szolgálják a globalista pénzhatalom érdekeit. Nekünk, újságíróknak nagy a felelősségünk. Munkánkkal erősítenünk kell polgártársaink hitét, azt a meggyőződését, hogy Európa, a normalitásra épülő, igazi európaiság megmenthető. Igaz, hogy nagy a túlerő, de lebegjen szemünk előtt az ötvenhatos hőseink példája, akik egyenlőtlen harcot vívtak az elnyomókkal, de a küzdelmük nélkül talán még ma is állna a rettegett szovjet birodalom.

Címkép: Díjazás az Oktogon Üvegteremben