Dr. Latorcai János: Esterházy János közös példaképpé válhat a magyar, a lengyel és a szlovák nemzet számára

Az eseményen részt vett Marek Kuchcinski, a Szejm korábbi elnöke, a Szejmben működő lengyel-magyar baráti csoport elnöke, és Piotr Babinetz képviselő, aki a Sosnkowski emlékévet elindította Lengyelországban. Jelen volt továbbá Jan Figel szlovák kereszténydemokrata képviselő, aki korábban miniszterelnök-helyettes, parlamenti alelnök, valamint az Európai Unió vallásszabadságért felelős különmegbízottja volt.  

 

Dr. Latorcai János beszéde:

Tisztelt Marsall Úr! Képviselő Hölgyek és Urak!

Az Európai Unió alapító atyái egyértelműen látták és tudták, hogy Európa vagy keresztény lesz, vagy nem lesz. Azóta lassan hét évtized telt el, s az ehhez szükséges feltételek jószerével már csak itt, Közép-Európában vannak jelen. De mi is csak akkor tudunk megmaradni keresztény hitünkben és nemzeti identitásukban, ha sem a kelet, sem a nyugat nem kebelez be minket.

„Lengyelország nem lehet sem kelet, sem nyugat csatlósa. Függetlennek kell maradnia, vagy nem lesz többé” – fogalmazta meg a 140 éve született Kazimierz Sosnkowski, az emigráns lengyel kormány hadügyminisztere, miniszterelnök-helyettese.

Üzenete azonban nemcsak a lengyeleknek, hanem Közép-Európa minden népének szólt és szól. Imént idézett gondolata azonban meg sem fogalmazódhatott volna, ha nincs Esterházy János, aki 1939-ben saját és családja életét kockáztatva nem szökteti a lengyel főparancsnokot Magyarországon keresztül nyugatra.

E két történelemformáló ember találkozása az akkori Csehszlovákiában sajátos közép-európai történet. Egy fontos hajtás a magyar és a lengyel nép ezeréves barátságát szimbolizáló tölgyfán, mely még ma is élettel van tele. Ezért is találkozunk és ültetünk közösen tölgyfát itt Alsóbodokon, hogy az meggyökerezve hirdesse két hős és két nemzet összetartozó történetét.

Mindketten a nemzeti érdeket tartották szem előtt, még akkor is, ha az politikai elszigetelődéshez vezetett, ugyanakkor egyiküket sem nevezhetjük a szó hagyományos értelmében nacionalistának.

Mindketten hittek a független Közép-Európa eszményében, ezért is válhattak mindkét totalitárius hatalom esküdt ellenségévé. Hittek abban, hogy az itt élő népek közötti együttműködéshez párbeszédre és kölcsönös tiszteletre van szükség.

Esterházy szerint a közép-európai népeknek – különösen a magyar és a szlovák közösségeknek – szükségük van egymásra. Szükségük, mert a történelem tanulsága szerint csak együtt tudunk megmaradni és fejlődni.

Mindketten úgy vélték, hogy az ellentéteken túl kell mutatnia közös történelmi örökségünknek, a keresztény hit által közvetített értékeknek, s azoknak kell a társadalmi szerveződés alapjaivá válniuk.

Esterházy úgy fogalmazott, hogy „A keresztény hit és erkölcs az egyetlen biztos alap, amelyre népek jövőjét építeni lehet.” De mindezt nemcsak mondta, hanem a legvészterhesebb történelmi órákban hitbéli iránytűjét követve embermentővé, később mártírrá vált.

Embermentését a Lengyel Köztársaság az egyik legmagasabb állami kitüntetéssel ismerte el, miközben napjainkban még mindig vannak, akik alaptalanul háborús bűnösnek tekintik, pedig már a boldoggá avatási eljárása is folyamatban van.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Bízom benne, hogy a jövőben a teljes rehabilitációja is mihamarabb megtörténik és közös XX. századi példaképpé válhat mind a magyar, mind a lengyel, mind pedig a szlovák nemzet számára.

Adja Isten, hogy így legyen!