Észak-Korea az Európai Unióban

Brüsszel elégedetten hunyorít: egy EU-tagállam leendő kormányfője a sógorát ülteti miniszteri hímzett bársonyszékbe. Minthogy a tagállamot vezető politikuscsoportot helytartótanácsnak szánja az EU-vezetőség, ezt is megengedik a szolgálatkész kedvencnek.

Noha ez a demokrácia kicsúfolása.

Ilyet még a kommunisták sem csináltak, pedig ők bevallottan diktatúrát gyakoroltak:

proletárdiktatúrát. Nem véletlen, hogy sokan már Észak-Koreát vizionálnak az adott tagállam helyén: már csak a dinasztiaalapítás hiányzik. Brüsszel annak is tapsolna, hiszen az Unióban számos királyság, nagyhercegség él és virul.

Az úgynevezett „Nyugat” lezüllését jelzi ez a momentum.

Már az, hogy a kedvenc egyáltalán meg meri ezt csinálni, híven érzékelteti: rokon szellemű brancs diktál neki a székházból, mely épületet nyugodtan lehet főhadiszállásnak is nevezni.

A fővezér sms-en kötött eurómilliárdos üzleteket, majd az adatokat eltitkolta vezetettjei elől.

Egy alvezér lakásában több bőröndnyi készpénzt találtak a belga rendőrök, az alvezért ennek megfelelően heteken át luxusbörtönben tartotta a hatóság – a több bőröndnyi pénzről készült fényképeket gyorsan kijátszották a nyilvánosságnak, nehogy eltüntethessék a bűnjeleket -, de az alvezér ezt is megúszta. Ilyen előzmények után még mindig a korrupció megszüntetését követeli a tagállamoktól a főhadiszállás... Ebben a süllyedésben egy családtag bársonyszékbe emelése EU-konform.

Az Európai Unió úgynevezett demokráciájával nekünk nincs mit kezdenünk. A fájdalmas az, hogy sógor miniszterré magasítása a magyar demokráciát is lejáratja; megszégyeníti. Hiszen tudjuk: a demokrácia a magyar kultúra nemes értéke évezredes távlatban.

Ha megnézzük a Vérszerződést, annak öt pontjából négy pont demokratikus szellemű. Ha tudatosítjuk, hogy a Honfoglalás után üstöllést Pusztaszeri Országgyűlést tartottunk, népünk demokratikus szellemére büszkék lehetünk.

Már harmadik királyunkat – Aba Sámuelt – demokratikusan választottuk.

És később is, számos uralkodónkat választással emeltük trónra, köztük magát Szent Lászlót, majd – ezt gyakran emlegetjük – Hunyadi Mátyást is. Közben kiadtunk egy Arany Bullát, amelynek Európa jogtörténelme a csodájára jár. Werbőczy ítélőmester Hármas Könyve fényesen igazolja, hogy mi már a középkorban is – noha nem demokráciában, hanem királyságban - jogállamiságot gyakoroltuk, erre volt igényünk. Mind a Rákóczi-szabadságharcban, mind az 1848-49-es szabadságharcban országgyűléseket tartottunk.

1956-os szabadságharcunkat is a demokrácia szellemisége ragyogta be.

Az 1989-90-es rendszerváltoztatást is - a Független Jogász Fórum szervezte Ellenzéki Kerekasztaltól a választásig - demokratikusan bonyolítottuk le. Akkor sem fordult elő, hogy bárki is a sógorából akarjon kormánytagot faragni.

Szégyenletes, hogy most, 36 évvel a rendszerváltoztatás után megtörténhet: ez az arcátlanság Csimborasszója.

Fájdalmas belegondolni, hogy a 36 évi demokrácia lezüllesztette a magyar közéletet. Hiszen nemcsak Brüsszel huny szemet, hanem idehaza, az adott politikusi brancs is bambán bámulja, mit tesz vezetősége.

Észak-Koreává sötétíti Közép-Európát.

Csak a jelző nélküli demokrácia segítheti elő, hogy lemossuk ezt a gyalázatot.

Főkép: Országházi beltér. Fotó: Gondola