Lukasenka ábrándja a frontbarátkozásról hiú – pravda.com.ua

Lukasenka pénteken a néphez és a parlamenthez intézett üzenetében arra szólított fel, hogy állítsák le a harci cselekményeket Ukrajnában, és hirdessenek olyan tűzszünetet, amely egyik felet sem jogosítja fel haditechnika és fegyverek átcsoportosítására. Stier Gábornak, a moszkvater.com főszerkesztőjének tett föl kérdéseket a Gondola.

– Főszerkesztő úr, Lukasenka elnök önállósította magát, olyan javalattal lépett elő a nyilvánosságban, amely indítványt vélhetően nem egyeztetett Putyinnal, sőt valószínűleg keresztbe tesz a putyini elképzeléseknek. Ez mennyire fokozza a kockázatot?

- Semennyire. Mint ahogy a kínai béketerv sem fokozta a kockázatot, pedig a belaruszhoz hasonlóan az is csak részben tükrözte az orosz elképzeléseket. Jellemző, hogy a Kreml szóvivője is nyugodtan kommentálta Lukasenko szavait. Mint Dmitrij Peszkov fogalmazott, a napokban a két elnök ismét találkozik, és akkor ezt a kérdést is megbeszélhetik. Lukasenko tehát a már megszokott anekdotázós stílusában felvázolta a saját elképzeléseit a világról, a háborúról, és megpróbálta felhívni magára és országára a figyelmet. Az évértékelő azonban elsősorban hazafelé, a belarusz közvéleménynek szólt, ezért aztán az elnök igyekezett bemutatni a bennfentességét, fontosságát, és ismét felajánlotta szolgálatait a helyzet rendezésében. Tehette ezt kockázat nélkül, mert közvetítőként Ukrajna és a Nyugat úgysem fogadja el. De nagyon jól tudja azt is, hogy jelenleg egyik fél sem érdekelt a tűzszüneti tárgyalásokban. Lukasenko helyzetértékelése egyébként alapvetően reális, és sok tekintetben összecseng a magyar állásponttal. Ez érthető is, hiszen szomszédos országként mindkét állam a mielőbbi, sőt az azonnali békében érdekelt, ennek első lépése pedig a harcok befagyasztása lehet az aktuális frontvonalak mentén. Csak nem most, amikor még minden érintett fél bízik a győzelemben.

– A fehérorosz vezető bejelentette: „bennfentes információk szerint az emberek a front két oldaláról Ukrajnában ma már maguk állapodnak meg egymás között." A frontbarátkozás két keresztény szláv nép fiai között nem zárható ki még a korábban felhalmozódott gyűlölet ellenére sem. Ez hogyan húzhatja keresztül mind a Kreml, mind a Fehér Ház számításait?

- Úgy gondolom, a belarusz elnök kissé túlszínezte a történetet. Akár elő is fordulhatnak hasonló esetek, hiszen meghalni egyik oldalon sem akar senki, de nem ez a jellemző. A fronton egymással szemben lévők nem barátkoznak, hanem ölik egymást. Teszem hozzá, sajnos! A gyűlölet egyelőre erősebb, mint a szláv összetartozás érzése. Az orosz hátországra egyébként ez a megközelítés inkább jellemző, erről az orosz hatalom is beszél, míg az ukránok nem csak a fronton gyűlölik az oroszokat. Az ukrán propaganda alapvetően a gyűlöletre alapoz, míg az orosz narratíva még mindig igyekszik különválasztani az ukrán hatalmat és az ukrán népet. Szó sincs tehát arról, hogy a két nép egymás karjába borulna, és ezzel keresztülhúzná az őket összeugrasztók számításait.

– A német kancellár próbára tette jóstehetségét: „előfordulhat, hogy kettő, három vagy akár négy évig is eltart még a háború, és nagyon megterhel mindannyiunkat" – mondta Scholz a frankfurti lapnak. Ezzel egyszerre nyilvánosságra bukott, hogy Peszkov orosz szóvivő még újévköszöntéskor egy rendezvényen bevallotta: „Sokkal nehezebb lesz minden. Ez nagyon-nagyon sokáig fog tartani." Milyen forrásokból meríthetett a két egybecsengő jövendőmondás?

- Leginkább a valóságból. Akinek van egy kis realitásérzéke, az látja, hogy mire megy itt ki a játék. Emlékeztetnék azokra a nyugati megszólalásokra, miszerint Oroszország nem győzhet, hiszen ennél még a háború eszkalálódása is jobb. Persze, elfelejtkeznek arról, hogy egy atomhatalommal állnak szemben. („Ha az orosz vezetés az ország összeomlásának kockázatát látja, a legszörnyűbb fegyvereit fogja bevetni” – figyelmeztetett Lukasenko.) Vagy vegyük a fegyver- és lőszer gyártásról szóló terveket, amelyek 2024-re ígérik legkorábbra a szállítást. Tehát eleve hosszú háborúval számolnak. Mindegyik fél azt gondolja, hogy az idő neki dolgozik. A belarusz elnököt idézném, aki úgy fogalmazott, hogy „az Egyesült Államok és szatellitállamainak erőfeszítése révén teljes körű háborút indítottak egy olyan országban, amely rokon országunk. Egy háborút az utolsó ukránig”. Abban azonban biztosak lehetünk, hogy a háború intenzív szakasza nem tart még négy évig. Mint ahogy abban is, hogy az amerikai-kínai viszony kiéleződése is átrendezheti a terveket. Tehát tényleg elhúzódó háborúra, majd utána feltehetően egy befagyott konfliktusra számíthatunk, ami aligha nyugtat meg bennünket itt Európában.   

Molnár Pál